Milyen szép is ez, hogy anyaországi fiatalok ideköltöznek Székelyföldre, ahogy a Háromszékben az Ahol ugyanúgy hangzik a szó címmel megjelent riportban olvashattuk. Mint egy család, amelyik a földszintről az emeletre költözik át ugyanabban a tömbházban, vagy az alszegből a felszegbe, ha falun él. Erdély – és benne Székelyföld – gazdag és szép, a Kárpát-medence gyöngyszeme, az ezeréves Magyarország része, amelyet a Hazajáró műsor – amelyet a Tisza-kormány sajnos leállított – olyan szépen bemutatott.
Sajnos még mindig sok olyan anyaországi személy van, aki nem tudja vagy nem is akarja tudni ezt. Nem tudja, hogy itt székely-magyarok élnek ezer esztendeje. Bizony előfordult, hogy az erdélyi székely embert Budapesten leoláhozták-románozták, és volt olyan kormányfő is Gyurcsány Ferenc személyében, aki azzal riogatta a népet, hogy 23 millió román lepi el Magyarországot, ha a külhoni magyaroknak megadják a magyar állampolgárságot. Na de ezek a dolgok butaságok, a történelem nem ismeretét jelentik.
A történelemkönyvekben szerepel, Magyarországon tanítják is (Romániában nem), hogy a letelepedés idején hamarabb laktak magyarok Erdély területén, mint a mai Magyarország területén. 2018-ban a Felvidéken – Csallóközben, most Szlovákia része – voltunk, egy 3 m magas cserefa kopjafát vittünk oda, fel is állítottuk és fel is avattuk a magyarok által lakott Nyékvárkony községben, Dévény vára és Pozsony közelében, a Duna partján, ahol 907. június 27–28–29-én zajlott a döntő csata a magyar letelepedésért a Kárpát-medencében, Árpád vezérrel az élen. A kopjafára az van felróva: „A pozsonyi csata 1111. évfordulója emlékére Székelyföldről.” Ottlétem három napja alatt (június 27–28–29.) egyáltalán nem éreztem azt, hogy idegen országban járok, mert tudtam, hogy a Kárpát-medencében vagyok.
Így tehát ez a térség, a Kárpát-medence minden magyarnak mindenütt az otthona. Otthon vagyunk Budán, Bikfalván, Pesten vagy Gidófalván, Szegeden vagy Sepsiszentgyörgyön, a Felvidéken és Bácskában vagy éppenséggel Kárpátalján. Ezt érzi – és jól érzi – a riportban szereplő V. E. is, aki örül, hogy itt kötött ki.
Egy szó, mint száz, a nagy haza minden magyarnak a Kárpát-medence (ahol a magyarok mellett más nemzetek is élnek). Így hát, ha költözik is valaki egyik tájegységből a másikba, mindenütt otthon van. A lakás, ahol lakik, a kis hazája, otthona.
Sajnos a mai helyzet Székelyföldön nem a legmegnyugtatóbb, mert vannak még degenerált, primitív, buta egyének, akik az olcsó népszerűségnek örvendve, butaságból és neveletlenségből az erdélyi magyarokat csak megtűrt nemzetnek tartják. Gheorghe Simion, Dan Tanasă, Mihai Târnoveanu és még sokan mások is a történelem bukdácsolói, a pópák hívei; ők korbácsolják a futballhuligánokat, de másokat is az erdélyi magyarok ellen. Vajon miért és meddig? Pedig tudják, hogy a kutya ugat, a karaván halad.
Az, hogy sok székelyföldi magyar az anyaországba költözött vagy ideiglenesen ott dolgozik, nem is baj, és hogy az anyaországi magyar fiatal testvéreink ide, Erdélybe, Székelyföldre költöznek (otthonról haza), csak biztató jel lehet a jövőre nézve. Szeretettel fogadjuk őket, hogy frissítsék fel a székelységet és érezzék otthon magukat.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
