Bardócz, Bardocz, Bardóczy – mindegy, miként írják nevük, hogy az elődök a futásfalvi vagy nagybaconi ághoz tartoznak-e, a nemességet 1650. március 24-én II. Rákóczi Györgytől vagy 1670-ben Apafi Mihálytól nyerték-e: egy nagy családhoz tartóznak, és ezt évente, szokás szerint augusztus első hétvégéjének vasárnapján, meg is ünneplik. Immár tizenharmadszor gyűltek össze – ez alkalommal Sepsiszentgyörgyön –, hogy számba vegyék egymást, felmérjék, kiket vesztettek, miként bővült a rokonság, és örvendjenek, hogy ismét megadatott a találkozás lehetősége.
A sepsiszentgyörgyi vártemplom környéke már reggel kilenckor elkezd benépesülni. Egy árnyékosabb sarokba állított kis asztalnál lehet bejelentkezni, itt kapják meg a neveiket tartalmazó kitűzőiket és rendezhetik az anyagiakat. A nevek kitűzése igencsak fontos, hiszen rokonnak rokon mindenki, de igencsak sokan nem ismerik egymást. Hogyan is ismerhetnék? Bár igaz, elég sokan vissza-visszajárnak, de a világban szétszórva élnek, nincs ahogy mindenkit számon tartani. Zömük Háromszéken és Erdélyben lakik, de sokan élnek Magyarországon és a nyugati országokban, Izrael volt a legtávolabbi ország, ahonnan résztvevő érkezett. Ebben az évben százhúszan jelentkeztek be (az előzőkhöz képest ez elég kevés), de a szervezők számára örömet jelent, hogy köztük több olyan is van, akit „újoncként” üdvözölhetnek.
Ragaszkodás a gyökerekhez
Az ünneplő közösség közösen, két címeres zászló alatt vonult be a vártemplomba, ahol Börzsönyi Erzsébet nyugalmazott pesterzsébeti református lelkipásztor – maga is nagybaconi Bardocz-leszármazott – hirdetett igét. Az istentisztelet keretében arról beszélt, milyen fontos életünkben a találkozás. Fontos, hogy keressük egymás társaságát, s együtt legyünk az örömben, de hasonlóan fontos, hogy a bánatban sem maradjunk magunkra. Az egyik kedves rokon éppen ezen napokban megy át nehéz pillanatokon, kórházban ápolják – gondoljunk szeretettel arra, aki gyümölcsöző élete során oly sokat tett szeretteiért.
Dénes Előd, a Sepsi Református Egyházmegye esperese örömét fejezte ki, amiért a pesterzsébetiekkel testvéri kapcsolat épült, azt hosszú időn keresztül ápolni tudják, és kölcsönösen látogatják egymást. Börzsönyi Erzsébet nemrégiben nyugdíjba ment, de jó erőben van, továbbra is számíthat rá közössége.
Dénes Előd bátorította a Bardoczokat, továbbra is szervezzék meg a szép hagyománnyá terebélyesedett családi találkozókat: a vártemplom szeretettel látja az Istenhez és családhoz hűségeseket – mondotta.
Bardocz Tünde a család gyökereiről és a legdrágább kincshez, a szülőföldhöz való ragaszkodásról szólt, majd a házigazda református egyházközségnek mondott köszönetet, amiért immár harmadik alkalommal fogadták be eseményüket.
Bardocz István, a találkozók fő szervezője örömnek mondta, hogy immár tizenharmadik alkalommal szervezhették meg a találkozót. Külön köszönetet mondott azoknak, akik idejüket és pénzüket nem kímélve messziről is eljöttek. Megemlékezett azokról is, akik tavaly még velük voltak, idén viszont már nincsenek az élők közt.
Az istentiszteletet követően a várfal alatt elhelyezett kopjafákhoz vonultak, ahol a Bardocz család számára állított jelnél Börzsönyi Erzsébet Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el, koszorúztak, egyházi áldás hangzott el, végezetül az összetartozás dalaként a székely és magyar himnuszt énekelték el.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
