Az elmúlt évek döntéseinek maradandóságáról, az elszalasztott lehetőségekről, valamint a kisebbségben élők fogyásának megállítási lehetőségeiről kérdeztük Bárdi Nándor történészt.
A külhoni magyar közösségek megmaradása nem pusztán a rendelkezésükre álló támogatások nagyságától függ. Legalább ennyire fontos, hogy létezzen átgondolt Kárpát-medencei stratégia, legyenek helyben elérhető munkahelyek, működjön a kisebbségi jogvédelem, és a döntésekbe vonják be a helyi közösségeket – hangsúlyozta Bárdi Nándor történész.
A magyar nemzetpolitikáról szóló vitákban rendszerint két terület kerül előtérbe: a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos nemzetpolitika és a diaszpórastratégia. Bárdi Nándor szerint azonban létezett egy harmadik elképzelés is, amelyről ma jóval kevesebb szó esik: az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér kialakításának terve.
Széttöredezett a gazdasági stratégia
A történész emlékeztetett arra, hogy már az 1998 és 2002 közötti időszakban megjelent az az elképzelés, hogy tíz-tizenkét magyar vállalatot Kárpát-medencei jelentőségű gazdasági szereplővé fejlesszenek. A kétezres években szakértői műhelyek is foglalkoztak azzal, hogyan lehetne összefüggő Kárpát-medencei gazdasági teret kialakítani. Bárdi szerint 2010 után is létezett egy szakpolitikai irány a szomszéd országok magyar gazdasági potenciáljának fejlesztésére, ezt azonban fokozatosan felülírták a határon túli és magyarországi politikai lobbik. Ennek következtében számos gazdasági beruházás és ingatlanvásárlás már nem egy átfogó rendszer részeként valósult meg. Bárdi számításai szerint 2020-ban – ekkor érte el a külhoni támogatások összege a csúcspontját, mintegy 228 milliárd forintot – ezek a magyar költségvetés mintegy egy százalékát tették ki. A keret jelentős része gazdaságfejlesztési programokon keresztül jutott el a határon túli térségekbe: az akkori külgazdasági tárca a támogatások mintegy 43 százaléka fölött rendelkezett. Ez később 150 milliárd forint körüli összegre csökkent, amely a költségvetés 0,3 százaléka. De ebben nincsenek benne az állami vállalatok (pl. a MOL, az MVM, a Szerencsejáték Zrt. stb.) támogatásai.
A történész nem önmagában a gazdasági támogatások létjogosultságát vitatja, hanem azok szakpolitikai megalapozottságát hiányolja. Mint mondta, a tőkekivitelt elsősorban a piac végzi el, az állami támogatáspolitikának pedig inkább a helyi gazdaság humán erőforrásának fejlesztésére kellene összpontosítania. Szállodák, ingatlanok vagy különféle felújítások támogatása szakpolitikai ellenőrzés nélkül nem nevezhető átgondolt gazdaságfejlesztésnek – hangsúlyozta.
Iskolák vagy futballakadémiák?
Hasonló problémákat lát a sporttámogatások területén is. Véleménye szerint különbséget kell tenni a tömegsport, az utánpótlás-nevelés és az élsport finanszírozása, a presztízsberuházások között. A helyi fiatalok sportolási lehetőségeinek bővítése közösségi cél lehet, de a professzionális sport támogatása már versenyjogi kérdéseket is felvet.
Bárdi az oktatási-nevelési támogatások és a futballakadémiákra fordított összegek összehasonlításával érzékeltette a jelenlegi rendszer aránytalanságait. Elmondása szerint a határon túli oktatási-nevelési támogatásokra évente mintegy 20 milliárd forint jutott, miközben az adott évben csak a Bethlen Gábor Alapból körülbelül 6 milliárd forintot fordítottak a futballakadémiákra. Szerinte egy ilyen összegből önálló iskolafejlesztési alapot lehetne létrehozni, a helyi oktatási intézmények ebből programcsomagokra pályázhatnának, például meleg étkeztetésre, pedagógusok bérkiegészítésére, délutáni foglalkozásokra vagy tanodák működtetésére. Ha ezt a 6 milliárd forintot egy iskolaalapba helyeznék, az alapvető változást idézhetne elő a külhoni magyar oktatási rendszerben – mondta.
A történész úgy látja, egy esetleges magyarországi kormányváltás nem feltétlenül jelenti a külhoni támogatások megszüntetését. Inkább arra számít, hogy a forrásokat átcsoportosítják, a nyílt, és nem a meghívásos pályázatok lesznek a meghatározóak, felhasználásukba pedig nagyobb mértékben bevonják a helyi szervezeteket.
Bárdi szerint erre azért is szükség lenne, mert az Illyés Közalapítvány 2006-osmegszüntetése után sem a Szülőföld Alap, sem később a Bethlen Gábor Alap működésében nem kaptak megfelelő szerepet a helyi társadalmi és szakmai szervezetek. A támogatási döntések jelentős részét pártpolitikusok hozták meg. Állítása szerint a Bethlen Gábor Alap támogatásainak mintegy nyolcvan százaléka egyedi kérelmek alapján jutott el a kedvezményezettekhez, az ilyen kérelmek mögött pedig rendszerint politikai támogatás is állt.
Az önrendelkezésnek van egy belső, társadalmi oldala is. Az etnokulturális alapon szerveződő kisebbségi magyar intézményességnek a politikai érdekvédelmen és az önkormányzati pozíciókon túl részei az egyháztársadalmi, oktatási, média-, közművelődési, egyesületi, tudományos, kulturális, sport-, gazdasági alrendszerek is. Ezek akkor hatékonyak, ha szakmailag artikulálódhatnak és a saját logikáik, szabályaik szerint működnek. Finanszírozásuk és szabályozásuk szerint van egy államigazgatási szint, van egy költségvetési és önkormányzati szektor, vannak a nonprofit szervezetek, jelentős részben magyarországi pályázatokkal, míg vannak intézmények, amelyek piaci alapon működnek. Végezetül vannak magyarországi intézményeknek is határon túli „filiáik”. Ma az egypártrendszerek miatt a finanszírozás a forrásszerző és -elosztó kisebbségi pártpolitikai elitek kezében van. A kisebbségi politikai elitek azonban a belső demokratizmus kérdését úgy kerülték, mint az ördög a szenteltvizet – fogalmazott.
A visszatérés is kérdés
A külhoni magyar közösségek népességfogyásával kapcsolatban Bárdi arra figyelmeztetett, hogy a demográfiai folyamatokat nem lehet egyszerű intézkedésekkel megfordítani. A hazatérés esélyét szerinte három tényező határozza meg: a helyi bérek színvonala, a megfelelő munkahelyek megléte, valamint az, hogy a helyi közeg képes-e fogadni a külföldön tapasztalatokat szerzett visszatérőket.
Különösen fontosnak nevezte a felsőoktatási célú elvándorlást. Az általa idézett adatok szerint a vajdasági és kárpátaljai magyar egyetemisták mintegy 75 százaléka Magyarországon tanul. Az erdélyi magyar hallgatók esetében ez az arány körülbelül 20, a felvidékiek körében pedig 12–15 százalék. A legfontosabb kérdés az, hogy ezek közül a fiatalok közül végül hányan térnek majd haza – hangsúlyozta.
Munkahelyeket kell teremteni
Bárdi szerint a fiatal értelmiségiek helyben maradásához nem feltétlenül látványos nagyberuházásokra volna szükség. Sok esetben a meglévő intézményrendszer szakmai átalakítása is több száz munkahelyet teremthetne. Példaként a vidéki művelődési házakat említette: amennyiben ezek vezetését megfelelő végzettséghez és szakmai követelményekhez kötnék, az intézmények pedig egységes programok, minőségi sztenderdek alapján működnének, Erdélyben rövid idő alatt több száz kulturális és közösségszervezői állás jöhetne létre. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az intézmények élére ne a polgármesterek korábbi kampányfőnökei kerüljenek, hanem képzett szakemberek, akik folyamatosan a közösségi programokat mint szolgáltatást szervezik.
Elkényelmesített kisebbségi politika
A jogalkotás és az elvándorlás kapcsolatáról Bárdi kijelentette: a kisebbségi jogok, a társadalmi mobilitási lehetőségek helyzete egyértelműen befolyásolja, hogy a magyarok otthon érzik-e magukat szülőföldjükön. Úgy véli azonban, hogy a romániai kormánykoalíciókban való részvétel bizonyos mértékig elkényelmesítette a magyar kisebbségi társadalmat és annak politikai vezetőit. Elterjedt az a felfogás, hogy a kisebbségi kérdéseket kizárólag pártpolitikai alkukkal lehet rendezni. Nincsenek átfogó civil mozgalmak, erős ernyőszervezetek – állapította meg.
Bárdi szerint román részről ma már sok esetben nem a bíróságok, politikai vagy a közigazgatási intézmények, hanem különböző civil szervezetek kezdeményezik a magyar nyelvhasználat és más kisebbségi jogok korlátozását célzó fellépéseket. Ehhez képest a magyar jogvédelem szervezettsége és társadalmi láthatósága elmarad a szükségestől. Hiányoznak a következetesen végigvitt próbaperek és a hosszú távú jogvédelmi stratégiák. Bár működnek kisebbségi jogvédő intézmények, munkájuk nem eléggé ismert a szélesebb közvélemény előtt.
A kisebbségi jogok érvényesülésének ugyanakkor nemcsak politikai és intézményi akadályai vannak. Bárdi szerint magában a magyar társadalomban sem alakult ki mindenütt kellően erős igény a kétnyelvűség következetes használatára.
A történész értékelése alapján tehát a külhoni magyar közösségek megmaradása nem vezethető vissza egyetlen kérdésre. A támogatások nagysága mellett azok felhasználása, a helyi társadalom bevonása, a fiatalok számára létrehozott munkahelyek, a hazatérés lehetősége, a jogvédelem és a kisebbségi közösségek belső demokratizmusa egyaránt meghatározó tényező.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
