Egykori vártetőt, avagy egy települést jelez itt a Várhegy helynév? – tették fel már számtalanszor a kérdést. Is-is – volt a felelet, bár a vártetőn csak volt vár, jelenleg már nincs, mindössze egykori kiemelkedő helye trónol egy tanúhegyen, a falakat a székelység haragja rég lebontotta. Közvetlen közelében az idők folyamán egy település is keletkezett lassan, annak régi-mai használatos neve is Várhegy, jelenlegi területe Nagyborosnyó község közigazgatása alá tartozik. Három település öleli körül az egykori Vártetőt: Lécfalva, a történelmi falu, Várhegy-lakótelep és Cófalva, bár az a bizonyos „lakótelep” nem szerepel Románia önálló településeinek hivatalos névsorában. A három lakott helyen kívül Borosnyó község közigazgatása alá tartozik még Kisborosnyó (Kispatakkal együtt), illetve Feldoboly.
Lakótelep a Várhegy szomszédságában
Bár történelmi eseményeknek is tanúja volt, a tanúhegy elnevezést alapvetően a geológia szaknyelve használja: a Várhegy néven számontartott magaslat nem más, mint a síkságból kiemelkedő térszíni forma, az itt sok millió évvel ezelőtt elsüllyedt krétakori hegységnek a Felső-háromszéki-medencét alkotó, jóval fiatalabb üledékből kiálló hegycsúcsa, ezt nevezik a geomorfológia (földfelszínalaktan) tudományában tanúhegynek. A népi szájhagyomány szerint „ezt a hegyet rabszolgákkal és rabokkal hordatták egybe a régi időkben”. Így beszélték ezt a helyiek, bár ott volt a Várhegy főútra néző oldalában a most is jól látszó régi kőbánya, ami azt bizonyítja, hogy nem kellett azt a hegyet összehordatnia senkinek, s az ott felépült vár falait is az itt fejtett, jól ismert kárpáti homokkőből építették. A hegy nyugati előterében régen is és most is gazdaságok, farmok működtek, működnek. Így itt egy munkástelep született, Várhegy, ahol zömében református székelyek élnek, a régi rendszer idején tömbházakat is emeltek részükre, állami gazdaság, általános iskola épült és működik, még imaház is van itt.
„Mi látható most a Lécfalvi Várhegy tetején?” – kérdezheti bárki. E sorok írójának alkalma volt többször bejárni. Az ötszög alakú, vizesárokkal körített várat a reneszánsz bástyás erőd restaurált képe illusztrálja. A mutatós erőd azonban alig négy évtizedig uralhatta az 550 m magas hegytetőt. 1599-ben a Báthoryakkal nem rokonszenvező székelyek, mert kiváltságaikat a korabeli fejedelmek nem voltak hajlandók elismerni, a Bodzán bejövő Mihály vajda táborába álltak azzal a feltétellel, hogy a vajda adja ki a parancsot a megfékezésükre emelt vár lebontására. A Várhegyet koronázó erődítményt ugyanis János Zsigmond fejedelem építtette 1562-ben a székelyek szemmel tartása céljából, Mihály vajda pedig mindent megígért azért, hogy a székelyeket a maga pártjára állíthassa. A hegy lábánál összesereglett háromszéki székelység földig rombolta a várat úgy, hogy ma már csak gyeppel benőtt magas, földből való fennlapja látszik. Neve mindent megmagyaráz és sokatmondó: „ha támad a székely, a székely bánja”. Székelytámad várát Székelyudvarhely belvárosa őrzi műemlékként, Székelybánja pedig itt volt, a nehezebben fékezhető és rebellisebb Háromszéken. A székelységben akkora volt a gyűlölet és az ellenszenv a szabadságjogaikat lábbal tiprók ellen, hogy a lécfalvi országgyűlés 1600-ban kiadott szigorú rendelete ellenére nem került senki, aki a várat újjáépítse. Várhegy később magánbirtokba került: egy darabig a zágoni Mikesek, majd a velük rokon Szentkereszty család birtokolta. Megmaradt köveiből szeszgyárat és különböző melléképületeket emeltek.
A kovásznai országútról egy 4 kilométeres községi úton juthatunk el a Feketeügy árterülete fölé emelkedő teraszmagaslatra. A magas terasztetőt mezőgazdsági területek borítják. Ennek egy része az egykori fejedelmi birtok volt, később vállalkozókhoz tartozott. Jelenleg a régi uradalmi magánfarm területének egy részét Varga József mérnök-közgazdász vásárolta meg és műveli.
Református imaház Várhegyen
A lécfalvi Várhegy
Csak emlékeztetni szeretnénk az olvasót, hogy a már bemutatott Várhegyet egy ideig Lécfalvi Várhegy néven is emlegették a székelység történetében, így könnyen akadhatunk a Várheggyel kapcsolatos adatokra is.
Lécfalva Várhegy-lakóteleppel együtt alkot református és részben római katolikus magyar falut és lakótelepülést. Csak ragadványnevét ismerjük a valamikori módos Lécfalvának. „Lécen kucorgó Lécfalva” az, amire még visszaemlékeznek a régiek, ez is amolyan utólagos alliteráció szüleménye. Több mint húsz lelkész teljesített ott papi szolgálatot.
A történelmi hagyomány, a helynevek, tégla- és cseréptöredékek igazolják, hogy itt, „Lécfalva határában is állott réges-régen egy vár, Egyed vára volt a neve. Körülötte három kicsi lakótelep volt: Galat, Korpács és Depső. Ezek tatárok által megfutamított lakói alakíthatták Lécfalvát.” Az író Szabó Dezső (1879–1945) több ideig élt Székelyföldön, Székelyudvarhelyen, Sepsiillyefalván és Barátoson. Mindhárom helyen domborműves emléktábla vagy szobor őrzi emlékét. Barátosról, ahol testvérbátyja, Szabó Jenő költő református lelkészként szolgált, Orbaitelekre és Lécfalvára is ellátogatott, utóbbi településen közeli rokonait kereste fel. Az író Szabó Dezső itt ismerkedett meg a székelyföldi falvak sajátos életvitelével, hangulatával. „Ezek a nyarak jegyeztek el örökre a székely-magyar falunak” – fejezte ki érzelmeit. Barátosi emléktábláját a lakiteleki Népfőiskola Háromszék-Orbaiszék Értékfeltáró Kollégiuma állíttatta 2019 őszén.
Várhegy lakó-telep
Lécfalva szerepel a pápai dézsmák 1332-es regestrumában, de még 1567-ben is csak 28 kapuja volt. 1537-ből írásban emlegetnek ugyan egy Szent Miklósnak emelt templomot, helye azonban ismeretlen. A mai templom helyén volt a falu második, várfallal körülvett 15. századi temploma, amelyről tudtunkkal sem tárgyi, sem írott dokumentum nem maradt fenn. Az épület jelenlegi formáját az 1878-as átépítéskor kapta. Belsejében van a faluközösség millecentenáriumi emléktáblája, cintermében pedig a magyar szabadságharc és a két világháború emlékműve. A falu központjában látható az 1908-ban emelt faluháza, ma kultúrotthon. Utóbbit nagyon megviselte az idő, javításra szorulna, ami azonban csak pályázati úton érhető majd el.
Számos jeles, a székelység történetében érdemet szerzett család származik innen: ilyen a Gyárfás, a Bodor, a Keresztes stb. A Gyárfás családnak a szabadságharc idején kiemelkedő tagjai a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben nyugszanak. Ebből a családból származik lécfalvi Gyárfás Győző (1855–1912), Sepsiszentgyörgy város királyi főmérnöke, számos útszakasz, emlékmű tervezője és építője, író, a Székely Nép című lap szerkesztője. A Szacsvai család lécfalvi ágából származott Szacsvai Sándor (1752–1815) műfordító, a Magyar Hírmondó szerkesztője (1784–1792). Lécfalván ringatták bölcsőjét a két Keresztesnek: Keresztes István (1877–1936) jogásznak, a Székely Nép szerkesztőjének, aki Lékey Endre néven közölte verseit, és Keresztes Károly (1891–1944) jogásznak, zeneszerzőnek, aki egy ideig szintén a Székely Nép szerkesztője volt. Ő zenésítette meg Nyirő József Júlia szép leány című művét, és lakásában fogadta vendégül Bartók Bélát sepsiszentgyörgyi koncertje alkalmával (1927). Lécfalván született Bodor György (1904–1976) jogász és történész. A temetőben látható Bodor Tivadar (1857–1912) jogász síremléke, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főgondnoka volt. Lécfalva két tankönyvírót is adott a magyar szellemiségnek: Nagy Károlyt (1854–1889), a Nevelés szerkesztőjét és Sipos Samut (sz. 1854). Lécfalván jegyezték be az anyakönyvbe a földrajzi utazót és könyvírót, barátosi Balogh Benedeket, akinek édesapja volt a falu jegyzője.
Dénes László lécfalvi falufelelős
A lélekszámában egyre apadó település jelenéről Dénes László falufelelőst és borosnyói községi tanácstagot kérdeztük, aki elmondta, hogy nem feledkezett meg Lécfalva településről a borosnyói önkormányzat. Befejezték a ravatalozót, bejáratához faragott székely kaput emeltek. Folyamatosan gondot fordítottak az út karbantartására, amely mellé új buszbeálló létesült, de mert ivóvízhiánytól szenved a település óvodája és iskolája, egy 27 m mélyről kiváló minőségű ivóvizet elérő fúrt kutat fizettek, felújíttatták a falusi iskola épületének tetőszerkezetét, elébe mutatós kerítés épült. Az iskolában próbálni tud továbbra is a lécfalvi tánccsoport, melynek tanárai Lukács Réka és Vass Adorján. Táncosaik több kiszálláson vettek részt – folytatta Dénes László.
– Megújíthatnánk fúvószenekarunkat, hiszen minden felszerelés rendelkezésükre áll, reménykednénk abban is, hogy Kertész Barna kiváló zenei szakember, akárcsak az elmúlt években, újra vállalná a zenekar tanítását. Megalakult a Lécfalvi Ifjúsági Szervezet, elnöke Szabó Bernadett, akitől a tánccsoport biztatást és segítséget vár. Augusztus 2-án az önkéntes tűzoltócsoport részt vett a körzeti versenyen.
Három éve pásztorolja a mintegy 290 lécfalvi református hívét Gerendi Győző lelkész. Az egyházközség gondnoka Oláh Levente, látogatásunk idején nyolc presbitere volt a közösségnek.
– Az elmúlt időszakban közmunkával és kalákával sikerült teljes körű felújítást kivitelezni a lelkészi lakás fürdőszobáján és mosdóján, folytatásként a megyei tanács támogatásával felújíttattuk az imaház pádimentumát is. A tavaly történt beiktatóm után folytattuk a parókián a kb. 15–16 gyerek rendszeres vallásoktatását, mellette a helybeli iskolában is működik vallásoktatás. Rendszeres rendezvényeknek kórustalálkozóknak, zeneoktatásnak készséggel adunk helyet, sikeresen lezajlott az első, általunk szervezett farsangi kosaras bál is. Sajnos meglehetősen messze van a budapest-pasaréti református testvérgyülekezetünk, de azért meglátogattak minket, anyagi adományukból zenefelszereléseket vásároltunk a vallásoktatásra járó gyermekeknek – mesélte Gerendi Győző.
T. Gerendi Győző református lelkipásztor, Lécfalva
Periratok Cófalva történetéhez
Tavaly november derekán hozta a kovásznaiak és az orbaiszékiek tudtára Hegyi Géza csíki középkorkutató, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárban őriznek egy latin nyelvű jogi dokumentumot, amely egy 1454-es birtokper kapcsán említi Kovászna települést, bizonyítva, hogy a fürdőváros elődtelepülése már a 15. század derekán amolyan térségi szerepet betöltő központ lehetett. Az okmány felsorolja Zabolát, Petőfalvát, Tamásfalvát és Szörcsét is. Így tehát ezek is 1454-ből rendelkeznek írásos említéssel. Egy másik, 1455-ből származó osztozólevél pedig egy évvel előrébb hozza a mi Cófalvánk első említését is, ennek alapján a település neve az okmányban említett bizonyos Czoh Jánoshoz kötődhet.
Cófalvát a Feketeügy folyását követő keskeny parti síkság és maga a folyó választja el a már bemutatott Várhegy partmagosától. Földrajzi helyzete és elhelyezkedése révén Cófalva kimondottan Borosnyó-vidéki település, melynek felekezeti szempontból tartozéka a mintegy száz református lelket is számláló különálló várhegyi leányegyházközség, melynek különálló imaháza van. Ez a kis település közigazgatásilag a szomszédos Nagyborosnyóhoz tartozik, és Orbaiszék legszélső faluja. Nevéhez fűződik a több darabból (lószerszámokból, csákányokból, lemezes ékszerekből) álló cófalvi aranylelet, amelyet egy útépítés alkalmával találtak meg 1840-ben.
Kelemen Géza, alpolgármester
Amíg a hivatalosságok a dolognak hírét vették volna, több darabja illetéktelen kezekre jutott, az aranyművesek prédájává lett. Van egy olyan adat is, miszerint „a kincs megmentésének fejében Cófalva 1000 aranyat kapott, s ezt felpótolva építették fel a falubeliek mai templomát”. Ez utóbbit állította Téglás Gábor (1848–1916) régész is, aki a lelet jó ismerője, sorsának kutatója volt. Neves régészek szerint a lelet a bronzkorból való. Darabjainak egy része ma a Magyar Nemzeti Múzeumban, a többi a Bécsi Művelődéstörténeti Múzeumban látható. A hagyomány szerint volt a falunak egy kicsi kápolnája vagy imaháza valahol az Orbaitelek felé vezető út mentén. Erről azonban bővebb adatokkal nem rendelkezünk. A 18. század végén – a mai templom helyén – egy kőből való imaházat építettek. Ez az 1802-es földrengés áldozata lett. Hosszú szünet után ugyanitt épült fel a mai templom, 1855-ben a főút mellett áll, mára már évszázados fák tartanak árnyékot az ide betérő fölé. Belső falára helyezte el a gyülekezet az első és a második világháború cófalvi hőseinek névsorát (1991). A Cófalva-Várhegy református gyülekezet lelkipásztora, tiszteletes György-Domokos Szabolcs négy éve pásztorolja a közösséget, és ő a kézdivásárhelyi Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium vallástanára is. A lelkészi lak melléképületének javítását, a helyi temető bekerítését és faragott bejárati kapuját említette az elvégzett hétköznapi feladatok között. A lelkipásztor hangsúlyt fektet a település kulturális-művelődési eseményeinek támogatására. Terveik között említette az augusztus végére tervezett kerek évfordulós konfirmációs ünnepséget, valamint a már hagyományos adventi ünnepséget.
Cófalva testvértelepülési kapcsolatot ápol a Balaton menti Nagyrada településsel.
– Mi minden évben találkozunk a radaikkal, az idén mi voltunk náluk baráti látogatáson – tájékoztatott Kelemen Géza cófalvi falufelelős és Borosnyó község alpolgármestere. – Alkalmunk volt kajakozni a Kis-Balatonon, megismerkedtünk az Őrség történelmi vidékével. Önkormányzatunk felújított művelődési otthonunkkal várja vendégeinket. Igyekszünk bemutatni a község, településeink helyi turisztikai értékeit (az önkormányzat központi székháza, hősi emlékművek, kisborosnyói történelmi emlékpark, Várhegy, világháborús emlékművek, templomok stb).
Kanyó Antal, polgármester
A cófalvi templom közvetlen szomszédságában található a település fontos műemlék épülete, az 1794-ből való késő barokk Veress-udvarház. Cófalva is jeles szülöttekkel rendelkezik, megemlítjük Benkő András (1870–1939) tanfelügyelőt és szerkesztőt, Csia Antal (1886–1958) református kántortanítót, népnevelőt, a mindenkori közművelődés szervezőjét. A falu temetőjében nyugszik Csia Domokos, Gábor Áron „kanócos legénye”. Sírját gondozzák, itt helyezik el évente március 15-én a kegyelet virágait. A falunak négy szabadságharcos hőse van. Hárman – Bede Ferenc, Csia Béniám és Veres Ferenc – a szépmezői ütközetben, Veres Károly pedig a szegedi harcokban esett el.
Öröm mindenki számára, hogy megnyílt Borosnyó község önkormányzatának felújított székháza, amely pályázati alapokból született újjá, az önkormányzat feladata volt belső berendezésének megoldása, előadótermének, népi faragással díszített színpadának felépítése, környékének színes virággruppokkal ékített megszépítése, gazdagítása. Mindez méltó az épültet régi nevéhez, amelyet egykori hivatása miatt időlegesen – de még a jelenben is – kaszárnyának neveztek. Közismert, hogy Borosnyó községhez helyi jellegű, közszájon forgó dal is kapcsolódik: a Nincsen pénzem, de majd lesz, mikor Nagyborosnyón vásár lesz... kezdetű nóta szövege ugyan Nagyborosnyó vásáros helyhez kötődik, ám dallama széles körben ismert, és énekli a Kárpát-medence magyarsága. A szemnek kellemes és megújított, újrafestett eszközökben bővelkedő székházat övező park szemet gyönyörködtető. Bemutatására Kanyó Antal polgármester és Kelemen Géza alpolgármester vállalkozott, akik számára folytatódik a mindent megújító munka. A központi óvodát érintő javítások után a feldobolyi, aztán a kisboronyói kultúrotthon tatarozása következik.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
