Nagy D. István
Vélhetőleg csettintene, majd egy kávét kérve hátradőlne Ion Luca Caragiale egykori román drámaíró a napokban az egységes közalkalmazotti bértörvény kapcsán a politikai prérin egyre vadabbul tomboló komédia láttán. A színműveiben korának politikumáról, közéleti viszonyairól gyakran igencsak vitriolos és egyben kiemelkedően nívós kritikát megfogalmazó szerző ugyanakkor talán némi irigységgel is tekintene a történésekre, megállapítva: alapos tehetséggel megáldott íróembernek is komoly erőfeszítésébe kerülne ilyen helyzeteket kiötölni. Azaz a valóság – a román közéletben távolról sem elszigetelt jelenségként – ismét felülmúlja a képzeletet.
Az nem számít újdonságnak, hogy a központi döntéshozásnak nem erőssége a hatékonyság, sőt, a totojázással párosított olcsó játszmákért akár díjjal is illethetnék az ország ügyes-bajos dolgait igazgatókat, ám az új egységes bértörvénnyel e téren is mintha szintet léptek volna. A kétségkívül kényes, kiemelten fontos jogszabálytervezet körül ugyanis hónapok óta áll a bál, zajlik a főképp, de nem kizárólagosan a Szociáldemokrata Párt által táplált politikai adok-kapok, forrong a közszféra – tüntetések, sztrájkok zajlottak, zajlanak –, a kormánynak pedig minden ígéret ellenére sem sikerült előállnia egy olyan változattal, ami minden fél számára legalább elfogadható lenne. A „felek” közé ráadásul a napokban az Európai Bizottság is megérkezett, amely szintén elégtelent adott a tervezetre, amit természetesen azonnal zászlójukra tűztek az ügyvivő kabinet ellenfelei.
Történik mindez úgy, hogy közben hatalmas a tét. Egyrészt Románia 770 millió eurónyi európai uniós támogatásnak inthet búcsút, ha nem sikerül a törvényt a hónap végéig valahogy tető alá hozni. Másrészt a végeredmény sem mindegy, lévén szó egy olyan jogszabályról, mely évekre meghatározza a közszférában a bérezést, és könnyen előfordulhat, hogy egy fércmű még nagyobb káoszt okoz, mint amit megszűntetni lenne hivatott. Már csak ebből a szempontból nézve is szánalmas az, ahogy a politikum végig kezelte az egészet, ahogy az is, hogy az elvesztegetett évek után most, az utolsó utáni pillanatban sem képesek túllépni saját árnyékukon, pedig igencsak körmükre égett már a gyertya. Ezt bizonyította tegnap is mindenki a Nicușor Dan államfő által összegründolt egyeztetésen, ahol nagyjából arról sikerült megegyezni, hogy még egyeztetnek. Jobb helyeken ezt semminek szokták nevezni, de nyugodtan hívhatjuk egy újabb beígért felvonásnak a felelőtlenség eme bohózatában.
Mert viccesnek akár vicces is lehet, ám mégiscsak igen gyatra színmű ez. Van itt minden: dráma, tragédia, melodráma, pozitív és negatív hősök, intrika, álszentség és cinizmus, váratlan fordulatok bőven, magukat fontosnak érző mellékszereplők, statiszták, tévelygő rendező és szigorú, de nem túl hatékony ügyelő. Csak éppen sem a csattanó, sem a boldog végkifejlet nem akar sehogy kikerekedni, nekünk meg marad a kényszeredett mosoly, vagy a keserű röhögés. Mert tapsolni sajnos ezúttal sincs minek.
Radu Burnete és Dragoș Pîslaru. Fotó: Alex Micsik / Agerpres
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
