Ha kicsit fellengzősen akarunk fogalmazni, a sajtót a negyedik hatalmi ágnak nevezzük. A törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás után következnénk – állították újságíró elődeink, s mondogatjuk mi, kései utódok is. Legyezgeti hiúságunkat. Éppen ezért rosszulesik, amikor a valóság orrunkra koppint, s kiderül, kutya sem kíváncsi véleményünkre, az illetékes elvtársak és urak felvetéseinket nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyják. Mit tehetnénk mást, mint szóvá tesszük újból: hátha hat, hátha valaki erőt vesz magán, s eltüntetik a város egyik éktelenkedő szégyenfoltját.
Bő hónapja (július 17-én megjelent lapszámunkban) A horogkereszt árnyékában című jegyzetünkben arról írtunk, elég szomorú, hogy egy abszolút városközpontinak nevezhető helyen, a megyei tanácstól és a polgármesteri hivataltól gyenge hajításnyira, a volt megyei rendőrség épület mögötti játszótér egyik csúszdájára jelentős méretű horogkeresztet pingált valaki, a környező felületeken pedig zsidókat, muszlimokat és cigányokat gyalázó mondatokat firkáltak fel. „Nem értem, nagyon nem érthetem, ha valakit nem ismerünk, nem bántott és ártott, miként lehet ennyire gyűlölni és megvetni. Miként lehet az emberi történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának jelképeit felhasználva »üzenni« bárkinek is? Ki nevelt téged, kedves utálkozó, ilyennek?” – kérdeztük a névtelen tettest. Írásunk vége felé pedig reményüket fejeztük ki, a sorok megjelenését követően valamelyik intézményünk kiküld egy-két munkást, hogy lemossák, lemázolják a gyalázkodó feliratokat, esetlen non plus ultraként a rendőrség is vizsgálódni kezd, hátha a környéken lakók tudnak valamit a tettes kilétéről.
Az ominózus eset óta háromszor jártunk arra. Vajon volt-e hatása szavainknak, s tüntették-e el a szvasztikát? Egyszer gyermeket találtunk ott (nem meglepő, hiszen játszótér), aztán egy rendőrt, majd senkit. Apropó, rendőr! Az MAI rendszámos autó láttán felcsillant az ember szeme: csaknem egy, az ügyben szorgoskodó nyomozóval hozott össze a sors?! Kiderült, nagy naivság lett volna erre gondolni, saját gépjárművéből pakolt ki-be valamit a szerv, aki közölte, ha írtunk az esetről, kollégái biztos tudnak róla, majd intézkednek. Pedig a rendőrség munkatársai aligha tartoznak a helyi magyar sajtót olvasók közé, ám látható módon a városháza illetékeseit sem számíthatjuk ide – másfél hónap alatt sem nyomozásról nem hallottunk, de a mázolmányt sem mosta le senki. Pedig mi szóltunk, hogy mindkettőre szükség lenne!
Fotó: Hecser László
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
