„Ezzel a színnel Nicolát el ne hadd, hanem elhozd öcsém, ez a fő…”
Az erdélyi fejedelmek rendszeresen segítették pénzzel és katonasággal a szomszédos havasalföldi és moldvai vajdákat. Habár mindhárom ország a török vazallusa volt, Erdély a nagyobb tekintélyével igyekezett fenntartani a vajdaságok feletti befolyását is, szükség esetén diplomáciai vagy fegyveres beavatkozással is. Erről tanúskodik egy 1624-ben zajlott villámhadjárat is: Kemény János önéletírása szerint: „Urunk őnagysága inkább nagy követségnek színe alatt nagyságos Mikó Ferencet és Béldi Kelement sokadmagával bebocsátá Havaselvére és a nagy gazdag úri bojár embert Vornyik Nikulát megfogatá, egynéhány fő bojárokkal együtt kihozatá Fogarasba fogságra számtalan javaival együtt.”
A Béldiek több más háromszéki család tagjaival együtt Erdély válságos éveiben kerültek Bethlen Gábor bizalmi körébe. 1603-ban Székely Mózes rövid fejedelemségét követően a Béldi testvérek, Kelemen és Ferenc a bujdosók vezérévé vált Bethlent követték a menekülésben Nándorfehérvárra.
1604-ben a moldvai vajdát keresték fel, Konkoly Péter kézdiszéki kapitány Kézdivásárhelyről tudósította Giorgio Basta erdélyi császári kormányzót, hogy Bethlen Gábor megbízásából a két Béldi Konstantinápolyba indult tovább, nyilván követségbe. Sanyarú állapotukat látva a vajda 30 arannyal támogatta őket.
Egy évvel később Béldi Kelement Bethlen Gábor társaságában találjuk, amikor a bujdosók 1500 fős seregének élén Bocskai István felkelését támogatták.
1611. július 9-én Béldi a balszárnyon harcolt székely csapatokkal a Brassó melletti vesztes csatában Báthory Gábor fejedelem híveként, 1613-ban Bethlen Gábor fejedelemségre jutása után pedig Háromszék főkapitánya lett.
Határ menti tisztsége folytán a kisebb diplomáciai küldetések sem kerülték el: 1618-ban Radu Mihnea moldvai vajda postakövetét kísérte a fejedelemhez „nagy szorgalmatossággal”. 1622 szeptemberében szintén Radu Mihnea (ekkor már havasalföldi) vajdánál járt, levéllel és szóbeli bizalmas üzenettel tért haza Bethlen Gáborhoz. Októberben már ismét Havasalföldön találjuk, a vajda levele mellett ismét bizalmas üzenetet közvetített a fejedelemnek.
Bethlen Gábor 1623-ban indított második Habsburg-ellenes hadjárata idején a korábbi szövetséges Radu Mihnea igyekezett kivonni magát az erdélyi függőség alól. A fejedelem Jancsó Pál nevű kapitánya egy kisebb csapattal az elfogására indult, de „hírével esvén, nem foghaták meg a vajdát, hanem székiből kiugratván, török közé szalada”.
A trónra a vajda fia, Alexandru Radu Coconul került, kevés tekintélye mellett „a bojérok rosszul kezdék kormányozni, kiváltképpen levén fő eszköz egy Nicola Viszter (vistiernic, azaz kincstárnok), ki az előtti vajdát is igen corrumpálta”. A kincstárnok „hatalmas pénzes lator görög ember” hírében állott, és a tatárokat is mozgósította, ezért a vajda 1624 őszén segítséget kért Erdélytől.
A fejedelem 1624 szeptember 29-én bizalmas levélben tudósította Béldit a vajda helyzetéről: „Tudod jól, sokszor mondtam, izentem, a haza fiait ne idegenítse magától, az idegenekért ne vesse meg őket, de csak a görögökben gyönyörködék s vetette reménységét, idején magára nem visele gondot; de erről késő hegedülni...”
A fejedelem a vajda megsegítése és a kincstárnok eltávolítása mellett döntött: „ha isten megmenti a veszedelemtől, tanulhat ezután, magára mint viseljen gondot s barátait mint becsülje; tudja jól, nekem soha tíz pénzét nem adta, holmi rossz béna lovainál egyebet”.
A Havasalföldet jól ismerő Béldi Kelemen 200 udvari gyalogon kívül 150 udvarhelyszéki, 150 csíkszéki és 100 háromszéki gyalog elindítására kapott utasítást: „Éjjel nappal siessenek bemenni melléje a vajdának, és híven szolgáljanak neki. Ott semmitől ne féljenek, mert ha százezer tatár reájok menne is, nyíllal azt a várat soha meg nem veszik. Valóban megválogasd őket, jó puskájok, jó fegyverek, porok, golyóbisok legyen, jó hadnagyok, a 400-nak öt hadnagya, öt zászlójok legyen, az újabb zászlókból adass oda.”
Béldi megírta a vajdának az erdélyi hadak kifizetésének módját is: a székely gyalognak egyhavi zsoldot, vagyis három forintot és ételt, az udvari kék gyalogoknak kéthavi zsoldot adjon, közlegénynek három és fél, tizedesnek négy és fél, a főhadnagyoknak tizenhat, a helyetteseiknek nyolc, a zászlósoknak és dobosoknak öt forintot.
Béldinek egy második sereggel, 1200 lovassal és 500 gyalogossal kellett személyesen elindulnia: „igen titkon, hogy a híredet ne vigyék előbb meg magadnál”. A fejedelem utasítása kitért a sereg fegyelmére is: „részegeskedni, megszakadozni, elszéledni őket ne engedd öcsém”. Egy harmadik sereg Háromszéken állt készenlétben Daniel Mihály parancsnoksága alatt.
Elterelő műveletként egy előreküldött hírmondó a segítségnyújtás tényével nyugtatta a havasalföldi bojárokat, akiket Béldi által a fejedelem dorgálása is utolért: „Add eleikben nagy bolondságokat, vakmerőségeket, hol istenek, hol lelkek, hol urokhoz való igaz hűségek?”
Béldi a tatár sereget figyelve felderítőket tartott Brăilán és Chilián, veszély esetén a vajda feleségét és leányát is menekítenie kell, de nem Erdélybe, hanem erődítményt emelve az Erdély és Havasalföld között összeköttetést biztosító Törcsvár–Rucăr folyosó havasalföldi kijáratánál kell megvetnie
a lábát.
A legfontosabb azonban a bujtogató Nikula bojár elfogása, amelyre több megoldás is kézenfekvőnek tűnt: a vajda a családját Bethlen Gábor gondviselésére bízta, de Havasalföldön a kincstartó felelt értük, ha tehát Béldi kihozza a családot, Nikulának is jönnie kell velük. „Ezzel a színnel Nicolát el ne hadd, hanem elhozd öcsém, ez a fő; a szorosban mikor érkeztek, küldd ki hozzám, hogy beszédem vagyon Radul vajda állapotja felől vele. Én senkivel tárgyalni nem akarok, hanem tulajdon vele; kegyelmeddel együtt jöjjön ki hozzám.”
Ellenkezés esetére Béldi a túszejtésre is engedélyt kap. „Ha nem akarna jőni, csak körül fogd, mezőre híván ki beszédre sétálni s hozd el, megizenvén a boéroknak osztán, mivel minden veszedelemnek oka csak Nicola, a portára beküldöm. Izend meg, hogy minden aranyát, ezüstit, arany ezüst mivét, köntösit, lovait kezedben kiadják, egy szóval minden gazdagságát: mert ha másként cselekednek, a boérokat nyakaztatom meg érette. És így mindenét hozasd el öcsém, de mindent lista szerint végy kézhez, ne mondhassák a portán tíz-húsz annyinak, tudod a török dolgát, kitől én nem tartok, el tudom azt én fedezni” – rendelkezett a fejedelem.
Így történt, hogy Kemény János szerint Béldi Kelemen „Nicola Visztert fogva kihozatá minden javaival amint kaphaták, azután magát is 16 ezer arany sarcon bocsátá el a fejedelem”. Hogy mi volt a szabadulásának ára a pénzen kívül? A Bethlen Gábort 1613-ban trónra helyező török–tatár–havasalföldi sereg húszezer rabot is elhurcolt Erdélyből. Hogy ez a keserves emlék egy évtizeddel később is kísértette a fejedelmet, arra bizonyosság Tatrosi György krónikája, amely tudni véli, hogy Nikulának a Tatárországban lévő rabok kiszabadításáért kellett közbenjárnia, „és egy nagy csudára majd mintegy kétezer rab haza is jöve, ennek mesterséges praktikája által”.
A fejedelem elsimította a töröknél a havasalföldi beavatkozást, „portán vetette meg fundamentumát, és azoknak javaiból megcsinálta a nagy embereket; császár szakállában sem kapott, sem vajdát nem változtatott, sem országot nem foglalt, sem titulust nem bitorolt, mint Báthori Zsigmond és Gábor, Rákóczi György két fejedelmek cselekedének, kinek ízi szájunkban elfelejthetetlenül marada” – méltatta Kemény János Bethlen diplomáciáját.
Sikeres küldetés esetére a fejedelem jutalmat ígért, így 1625-ben már nem véletlenül találjuk Béldit a fejedelmi tanácstagok között.
A háromszéki főúr másfél évvel később bekövetkezett halála mélyen elkeserítette Bethlen Gábort: „Oly szolgámat vesztettem ma el, hogy nem lehetett volna oly hadam, melyben mint egyik kezemre, úgy egyik szárnyát hadaimnak akármely harcon reábízni nem merészlettem volna; mert esze vala az ordinancziának megértésére, bátorsága a jó példaadásra, tapasztalata a dolgoknak igazgatására, hűsége annak véghezvitelére” – búsult a veszteség miatt a nagy fejedelem, „orcáján és szakállán könyvei lecsorogván”.
A Béldi Kelemen (1587–1627) páncélos vitézt ábrázoló domborműves sírkő az erdélyi késő reneszánsz művészet egyik kiemelkedő emléke, mely a bodolai családi kriptából a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került.
Nemes Előd
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
