Egy távoli és alig ismert vidékről, Udmurtföldről nyílt kiállítás szerdán este Baróton Erdővidék Múzeumában. A képeket Demeter Miklós készítette, aki udmurt származású feleségével, Anasztáziával és két lányával együtt, udmurt népzene és népi táncok segítségével mutatták be a kiállítást és beszéltek távoli nyelvrokonaink, az udmurtok hagyományairól, életéről is.
Baróttól északkeleti irányba közúton mintegy 3000 kilométert kellene megtennünk, hogy Udmurtföldre érjünk. „Udmurtföld egy távoli, általunk alig ismert vidék. Pedig az udmurtok különleges helyet foglalnak el a finnugor népek csoportjában” – mondotta Lakatos Csilla muzeológus szerda este annak a fényképkiállításnak a megnyitóján, mely Demeter Miklós fotói által Udmurtföldet kívánja bemutatni Erdővidék Múzeuma látogatói számára.
A fotográfus udmurt származású feleségével, Anasztáziával és két lányával, Gyöngyivel és Katával képzeletbeli zenés utazásra invitálta a kiállításmegnyitón részt vevőket, akik segítségükkel és a fotók segítségével egy különleges, de a nyelvrokonság révén mégis mintha valahonnan ismerős világba csöppentek volna: az udmurt népi kultúra egyszerűsége, népi hagyományaik, öltözetük, táncaik, zenéjük egy távoli, de közös múltra emlékeztettek.
A kiállított fotográfiákat a Demeter család tagjai az udmurt népzenén és énekeken keresztül magyarázták és mutatták be, de meséltek az udmurtok különböző szokásairól, hagyományairól is. Elmondták, hogy az udmurtok, akárcsak a székelyek, nagyon vendégszerető emberek, a pálinkához annyira ragaszkodnak, hogy vallási szertartásaikhoz is használják az italt, egyszer, amikor betiltották a pálinkafőzést, még küldöttséget is menesztettek Katalin cárnőhöz, hogy engedélyezze azt, hiszen ők pálinka nélkül nem tudnak imádkozni sem.
„Van egy nagyon érdekes italuk, a mézsör, ami egy nagyon kellemes ízű ital, de amikor egyszer két pohárral megittunk belőle, egyszerűen nem tudtunk felállni a székről” – mesélte Demeter Miklós.
Az udmurtok vallása egyfajta természetvallás, melyben az utolsó fűszáltól kezdve az állatokig szó szerint mindennek lelke van. Még most, a mai világban is természetközeli életet folytatnak, nagyon sokan méhészkednek, állatokat tartanak, juhokat, kecskéket, de főleg libákat, melyek „nemzeti háziállatnak” számítanak – tudtuk meg az est során – még sok más érdekességgel egyetemben – távoli rokonainkról, az udmurtokról.
Szó esett az udmurt önrendelkezésről, államalapítási kísérletekről is, melyeket a korábbi évszázadokban a tatárok, majd az oroszok akadályoztak meg, végül a 20. században a sztálini diktatúra nyomta rá bélyegét az udmurtok önazonosságára, kultúrájuk fejlődésére – hangoztatták a Demeter család tagjai.
A kiállítás a Vannak vidékek címet viseli, egybehangzóan Kányádi Sándor egyik versének címével. A költő maga is járt Udmurtföldön, ő írta: „vannak vidékek viselem / akár a bőrt a testemen / meggyötörten is gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül / vannak vidékek legbelül”. Az Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár-termében kiállított fotográfiák alapján egy ilyen „belső” vidék lehet Udmurtföld is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
