Molnártalálkozó Csernátonban

Gazdasági és közösségi szerep

A Kovászna Megye Tanácsa, az Agrosic Egyesület, a Háromszéki Mára Egyesület és Csernáton Polgármesteri Hivatala által tető alá hozott rendezvény délelőtti programja a vendégek érkezésével kezdődött, ez stílusosan a helyi Pakó András Dalcsoport zenei aláfestésével történt. Ezután a csernátoni hagyományos molnár családok érkezése és bemutatkozása következett, majd délben áldást és köszöntőbeszédet tartottak.

Mágori István, Csernáton polgármestere a település egykori malomvilágát idézte fel. Elmondta: a Nagypatak és az Ika-patak mentén mintegy 34 vízimalom működött. A malmok között egy- és kétkerekűek is voltak, a Bulárka-malomban pedig egy időszakban három kerék működött. A polgármester szerint a molnárság a helyi közösségekben nem csupán foglalkozást jelentett, hanem családi örökségként is továbbadott tudást. A vízimolnároknak nemcsak az őrléshez kellett érteniük, hanem a malmok karbantartásához, a gátak, csatornák és zsilipek működtetéséhez is.

A házigazda Szőcs László és Ilona református lelkész házaspár köszöntője után Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke beszédében a malmok egykori közösségi szerepét emelte ki. Mint fogalmazott, a malom nem egyszerűen egy régi épület volt: ott dolgoztak, érkezett a gazda a búzájával, készült a liszt, miközben az emberek beszélgettek és a település ügyeit is megtárgyalták. A malom egyszerre volt a gazdasági élet és a társas érintkezés egyik helyszíne. Tamás Sándor arra is felhívta a figyelmet, hogy a csernátoni malmok száma jelentősen csökkent. A korábban működő 34 malomból mára kettő maradt, amely még gabonát őröl. Szerinte ezért különösen fontos azoknak a történeteknek és ismereteknek a megőrzése, amelyek a működő és egykori malmokhoz kapcsolódnak.

Mágori István polgármester is hozott búzát a közösbe

Táplálkozás és technika

A rendezvény történeti hátteréhez kapcsolódott dr. Jancsó E. Katalin gasztrotörténész előadása is, amely Kézdivásárhely 18. századi történetével és étkezési kultúrájával foglalkozott a városi malom 1733 és 1785 között vezetett számadáskönyvei alapján. Az előadás anyaga szerint a malomról fennmaradt dokumentumok nem kizárólag az őrlésre és a gazdálkodásra vonatkozó adatokat tartalmaznak, a bejegyzésekből a korabeli társadalmi élet, a táplálkozás, a technikai megoldások és a város gazdasági működésének több részlete is rekonstruálható.

A malom egykori közösségi szerepe szintén megjelent az előadásban. A források szerint az őrlés gyakran hosszadalmas folyamat volt, így a malomban és környékén összegyűltek az emberek, akik közben a település és a világ ügyeit is megtárgyalták. Innen származik a „malom alatt” kifejezés is. A számadáskönyvek a korabeli étkezési szokásokról is adatokat őriznek. A bejegyzésekben kenyér, túró, hús, szalonna, hal, bor és sör mellett számos más élelmiszer is szerepel. A dokumentumok alapján követhető az étkezések számának változása is: a napi kétszeri étkezés mellett később a napi háromszori étkezésre vonatkozó bejegyzések is megjelennek. Az elő­adás kitért a mézespogácsa korabeli szerepére is. A számadáskönyvekben több alkalommal szerepel, hogy ezt az ételt különböző személyeknek ajándékként adták, illetve Brassóba és Szebenbe is küldtek belőle. A dokumentum szerint ez arra is utal, hogy a sütemény készítése és fogyasztása szélesebb körben ismert volt. A korabeli malom működésének technikai részletei szintén fennmaradtak. A forrásokban gátakról, zsilipekről, malomkövekről, garatról, derékvasról, hosszú szíjról és más szerkezeti elemekről olvashatunk. Ezek alapján a kutatás az egykori vízi- és szárazmalmok szerkezetének rekonstrukciójára is lehetőséget ad.

Nem könnyű szakma a molnárság

Gyakorlat és játék minden korosztálynak

A találkozón a történeti előadás mellett gyakorlati programokat is szerveztek. A kemence előtt Minden, amit a gép nem tud címmel laskakészítő műhelyt tartottak Jánossy Alízzal. A gasztronómiai programban többek között szabógallér- és ángádzsáburleves-kóstoló, ürmösi málé és tejfölös lepény sütése, valamint A búzaszemtől a süteményig című kóstoló szerepelt. A résztvevők péklángost is kóstolhattak.

Délután megtartották a molnárlegény-avatást és a molnárbíró-választást, majd búzaösszeöntés és -őrlés következett a malomban. A gasztronómiai programokkal párhuzamosan vetítés is zajlott Székelyföld ezer arca – történetek a liszt körül címmel.

A rendezvény gyermekprogramokat is kínált. A legfiatalabbak fajátékokon játszhattak, kukoricát morzsolhattak, véka-mázsa mérőjátékot próbálhattak ki, valamint halászat, mesekuckó és búzaőrlés is szerepelt a programban. A felnőttek számára malomvetélkedőt, Toldi-próbát és zsákemelést szerveztek. A délutáni kulturális műsorban Ábri Béla és barátai népi muzsikával léptek fel, majd Fákó Alpár és barátai tartottak néptáncbemutatót. A napot táncház zárta. A rendezvény végére több száz érdeklődő volt jelen a festői szépségű Malomkertben, ebből mintegy háromszázan képviselték a székelyföldi molnárcsaládokat.

A 9. Csernátoni Molnártalálkozó tehát a molnárság több oldalát mutatta be: a családi hagyományt, a malmok technikai működését, a gabonafeldolgozást, az étkezési kultúrát és a malmok egykori közösségi szerepét. A szervezők a történeti előadások mellett olyan gyakorlati programokat is beépítettek, amelyek révén a látogatók az őrléshez és a gabonából készülő ételekhez kapcsolódó munkafolyamatokat is megismerhettek, ezeken közreműködött Szőcs Ilona, Jánossy Alíz és Farkas Ferenc.

A találkozó egyúttal arra is ráirányította a figyelmet, hogy a Csernáton környéki egykori malomvilág jelentős része már csak írott forrásokból, családi emlékekből és a megmaradt épületekből ismerhető meg. A kutatások, a molnárcsaládok történetei és a működő malmok egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy ennek a helyi gazdaság- és társadalomtörténeti örökségnek minél több részlete dokumentálható maradjon.