Három napon át picit sűrűbb ritmusban dobogott a fürdőváros szíve: szeptember 4–6. között a 27. Kovásznai Városnapok kulturális, közösségi, gasztronómiai és szórakoztató programjai követték egymást. A városközpont megtelt zenével, ételillattal és baráti találkozásokkal, a programkínálat pedig úgy fonódott egybe, hogy gyermek, fiatal és idős, magyar és román, helybéli és a fürdővárosba érkező turista egyaránt találjon benne kedvére valót.
A főtér és a központi park a három napra vásári forgataggá változott. A kézművesek és árusok sátrai előtt meg-megálltak az emberek, a lacikonyhák körül is szinte állandó volt a jövés-menés, a parázson sült húsok, a bográcsok, a kürtőskalács illata összekeveredett a színpad felől érkező zenével. A gyermekeknek szánt programok, a kézműves-foglalkozások, a néptánc, az utcazene és az esti nagykoncertek színesítették az ünneplést. A városnapok ettől lett igazán sokszínű: volt, aki a hagyományőrző műsorokért érkezett, más a bográcsok körül időzött, régi autókat csodált vagy az esti koncertek kedvéért látogatott ki.
Mérlegen a közös esztendő
A rendezvénysorozatot péntek délután nyitották meg hivatalosan. Gyerő József polgármester köszöntötte a kovásznaiakat, az idelátogató vendégeket, Fejér László Ödön szenátort, Orbaiszék jelen levő elöljáróit, valamint a testvértelepülésekről érkezett küldöttségeket.
Az elöljáró beszédében a városnapokat nem csupán kikapcsolódási és szórakozási alkalomként értelmezte, hanem olyan közösségi mérföldkőként is, amikor érdemes számba venni az elmúlt esztendő eredményeit és kudarcait, majd közösen gondolkodni a folytatásról. Hangsúlyozta: egy település fejlődéséhez tisztánlátásra, kölcsönös bizalomra, egészséges munkamorálra, felelősségvállalásra és áldozatkészségre van szükség.
Köszönetet mondott az adófizetőknek, a helyi vállalkozóknak, az intézmények alkalmazottjainak és mindazoknak, akik munkájukkal, véleményükkel, építő bírálatukkal vagy közösségi szerepvállalásukkal hozzájárulnak Kovászna fejlődéséhez. Szavai szerint a város jövőjét és az itt élők életminőségét csak közösen lehet építeni, ehhez pedig a közösség valamennyi tagjának munkájára szükség van.
Megköszönte a szervezők, támogatók, önkéntesek, művészek, kereskedők részvételét és mindazok munkáját, akik hozzájárultak a rendezvénysorozat létrejöttéhez, majd jó szórakozást és tartalmas együttlétet kívánva megnyitottnak nyilvánította a 27. Kovásznai Városnapokat.
Értékeink nyomában a Csoma Emlékközpontban
A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola pénteken egész napos programmal kapcsolódott a városünnephez. Az Értékeink nyomában, illetve Csomakaland elnevezésű rendezvény délelőtti része elsősorban a gyermekeké volt: önkéntesek és kézműves műhelyvezetők segítségével a szövéssel, a fonással, a horgolással és a nemezeléssel ismerkedhettek. A legkisebbek nem pusztán szemlélői voltak a hagyománynak: kézbe vehették az anyagot, próbára tehették ügyességüket. Így a régi mesterségek mozdulatai egy délelőttre élő tapasztalatként jelentek meg előttük.
Délután a könyvek és a helyi kulturális értékek kerültek előtérbe. Demeter László, a baróti Tortoma Kiadó vezetője mutatta be a húszéves kiadó munkáját. Elhangzott: a Tortoma két évtized alatt 262 kötetet jelentetett meg, működésével pedig jelentős szerepet vállalt az erdélyi, székelyföldi történeti, helytörténeti és kulturális értékek könyv formájában történő megőrzésében és továbbadásában.
A délután másik kiemelt eseménye Másréti Kató Zoltán Pokolsár című könyvének bemutatója volt. A szerzővel Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola elnöke, a Csoma Emlékközpont vezetője beszélgetett.
A nap végén a szervezők külön is megköszönték a műhelyvezetők, önkéntesek és közreműködők munkáját, köztük Molnár Júlia tanárnő és diákjai segítségét. A Csoma Emlékközpont programja így a gyermekfoglalkozásoktól a könyvbemutatókig egyetlen ívre fűzte fel a kézzel továbbadott tudást és az írott szóban megőrzött emlékezetet.
Ötven- és hatvanéves házasok köszöntése
Szombaton a Városi Művelődési Központban az ötvenedik és hatvanadik házassági évfordulójukat ünneplő kovásznai házaspárokat köszöntötték, a színpad két oldalán az 50-es és 60-as számok jelezték a közösen megtett évtizedeket. A virágcsokrok, az oklevelek és a nézőteret megtöltő családtagok ünnepi keretet adtak annak, ami valójában sokkal több volt egy hivatalos köszöntésnél: fél évszázadnyi vagy még hosszabb közös élet kapott nyilvános elismerést.
Gyerő József polgármester beszédében a házasságot „Isten csodálatos ajándékának” nevezte. Arról szólt, hogy a hosszú évtizedeken át megőrzött kapcsolat mögött nemcsak szeretet, hanem tisztelet, bizalom, hűség, türelem, kitartás, megbocsátás és egymás iránti felelősség is áll. Az ünnepeltek közösen megtett útja arról tanúskodik, hogy az élet nehézségei és megpróbáltatásai ellenére is lehet egymás mellett maradni, családot építeni, és továbbadni mindazokat az értékeket, amelyek egy közösséget is megtartanak.
A városközpont nyüzsgéséhez képest itt csendesebb, bensőségesebb hang uralkodott. A főtéren szólt a zene és kavargott a tömeg, a művelődési házban viszont az emlékezés, a család és az egymás mellett eltöltött évek kerültek a középpontba.
A házaspárok jubileumi oklevelet és jelképes, 800 lejes juttatást kaptak, amelyet a pénzügyi hivatalnál vehetnek át. Az ünnepséget a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjainak zenés-verses összeállítása tette meghittebbé. A műsorban Ady Endre Őrizem a szemed című verse is elhangzott – aligha lehetett volna találóbb költeményt választani azok köszöntésére, akik öt vagy hat évtizede járják közösen életük útját.
Gasztrofeszt
A sétatéren a Pokolsár Egyesület közreműködésével tartották a Gasztrofeszt bográcsfőző versenyét, ahol a csapatok saját ízlésük, ötleteik és hagyományaik szerint készítették ételeiket. A parázs fölött rotyogó bográcsok körül legalább akkora szerep jutott a társasági együttlétnek, mint magának a versenynek.
Baráti társaságok, egyesületek és kisebb közösségek főztek egymás mellett. Serény munka folyt, de jutott idő beszélgetésre, kínálásra és kóstolásra is. Az érdeklődők végigjárhatták a csapatokat, belepillanthattak a bográcsokba, s figyelhették, miként lesz az előkészített húsból, zöldségből és fűszerekből lassan kész étel. A környéken közben más vásári ínyencségek is készültek: nyárson sült húsok pirultak, a parázs fölött kürtőskalács fordult, a lacikonyhák pedig egész nap ontották az illatokat.
A főzőverseny hangulatához hozzátartozott, hogy a résztvevők nem görcsösen a győzelemért küzdöttek. A zsűrizés során sem klasszikus első, második és harmadik helyezést hirdettek: különböző, az elkészített ételek jellegéhez igazodó kategóriákban ismerték el a csapatok munkáját. Az eredményeket Szász Attila Csaba ismertette a zsűri nevében. A Katrosa Vadászegyesület a legvadabb ízvilágért kapott elismerést vaddisznóból készült ételével, a Szabad Fű-szer-észek a legszékelyesebb, a Fuzió FE a leghagyományosabb, a Székelytamásfalváról érkezett Kincsem a legszínesebb, a Borsika a legkreatívabb, a Szinama a legharmonikusabb, a Lányos Asszonyok csapata pedig a legízesebb fogásért részesült elismerésben, a Honvédek Angus borjú húsából készített étellel jeleskedtek.
A díjazás játékossága is jelezte, hogy nem elsősorban a helyezések számítottak. Tulajdonképpen mindenki nyert, aki odatette a bográcsát és részt vett a közös főzésben. A Gasztrofeszt néhány órára szabadtéri konyhává és vendégfogadó hellyé változtatta a sétateret.
A vasárnap ezer arca
A zárónap már reggel több helyszínen elkezdődött. A sportprogramban Bakó András, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum néhai tornatanára emlékére szervezett lábtenisz-emlékverseny, egyéni teniszverseny, Kovászna–Kézdiszentlélek öregfiúk-mérkőzés és asztalitenisz-verseny szerepelt.
A nagyszínpadon délelőtt a hagyományőrzésé volt a főszerep. Elsőként a román népi kultúrát képviselő Românașul tagjai léptek fel, majd a Junii Covăsneni Néptáncegyüttes következett. Utánuk a magyar gyermek- és ifjúsági tánccsoportok vették birtokba a színpadot: a Kicsike, a Vizitke, a Pitypang és a Recefice táncosai mutatták be műsorukat.
A legkisebbektől a tapasztaltabb fiatalokig több korosztály szerepelt. Dél-alföldi, moldvai, felcsíki és ördöngösfüzesi táncok kerültek színpadra. A délelőtt egyúttal megmutatta, milyen sok gyermek és fiatal foglalkozik Kovásznán néptánccal, és milyen természetesen fér meg egymás mellett a város román és magyar hagyományőrzése. A színpad előtt ülők számára mintha néhány órára egymás mellé kerültek volna a tájak és falvak: más lépés, más dallam, de ugyanaz a továbbadott örökség.
Kora délután Csűrös István és a Csíki Góbé Népi Zenekar koncertezett a nagyszínpadon. Nem messze onnan eközben már a régi autók szerelmesei gyülekeztek. A Mini-Service Autómosó parkolójában tartott autókiállításon több korszak járművei sorakoztak egymás mellett: élénk színű veteránautók, egy katonai terepjáró, korabeli formákat idéző különleges járművek és régi személygépkocsik csalogatták közelebb a látogatókat. Aki néhány percre végigsétált közöttük, úgy érezhette, mintha az autózás több évtizede állt volna egymás mellé egyetlen utcában.
Dallamok a lombok alatt
Vasárnap délután a sétatér gesztenyefái alatt harmadik alkalommal rendezték meg a Kovásznai Utcazene-fesztivált, amely helyi zenészeknek, tehetségeknek és zenekaroknak adott bemutatkozási lehetőséget. A nagyszínpadhoz képest itt eltűnt a távolság előadó és közönség között: néhány sor pad, a fák árnyéka, hangszerek és figyelő emberek alkották a koncerttermet.
A sétatéri járókelők megállhattak egy-egy műsorszám erejéig, mások hosszabban ott maradtak valamelyik együttes előadásán. A lombok között megszólaló hegedű-, gitár-, bőgő- és zongorahang másfajta figyelmet követelt, mint az esti nagykoncertek műsora: közelről lehetett látni a zenészek arcát, a koncentrációt, a próbálkozást és az örömöt.
A programban a Szívmelengetők, a Neogitár-Alfa, a SICTON és a Kikapcsolsz! is szerepelt. A központi református gyülekezet Szívmelengetők együttese ugyancsak itt bontogatta szárnyait. Az Utcazene-fesztivál azt a részét képviselte a városnapoknak, amelyben nem országosan ismert előadók, hanem helyi emberek kerültek előtérbe. Egyben találkozási lehetőséget is teremtett a zenével foglalkozó kovásznai fiatalok és együttesek számára, s megmutatta: a nagy színpadok mellett a kisebb, közvetlenebb zenei tereknek is megvan a maguk varázsa.
Késő délután ismét a nagyszínpad környékére terelődött a figyelem. Öt órától a magyarországi Dunaszekcsői Fúvószenekar lépett közönség elé. Az együttes 2011-ben alakult, így idén fennállásának tizenötödik évét ünnepli. Mintegy harminc tagja között több nemzedék képviselteti magát az általános iskolásoktól a nyugdíjasokig. Repertoárjukban a német nemzetiségi muzsika mellett egyházi zenék, magyar indulók, filmzenék, könnyűzenei feldolgozások és napjaink dallamai is helyet kapnak. A zenekart megalakulása óta Alföldi Balázs vezeti.
A Reptértől a tűzijátékig
Estére a városközpont ismét megtelt. Nyolc órától a temesvári Cargo adott koncertet. A több mint négy évtizedes múltra visszatekintő rockzenekar keményebb hangzást hozott a vasárnapokra, a színpad előtt pedig sűrű tömeg gyűlt össze. A kordonoknál fiatalok és idősebbek álltak egymás mellett, sokan telefonnal a magasban örökítették meg a pillanatot, a közönség pedig együtt mozdult a zenével. A nap korábbi népzenei, néptáncos és utcazenei hangjai után a rock dübörgése újabb arcát mutatta meg ugyanannak a városünnepnek.
Fél tíz után Korda György és Balázs Klári lépett színpadra. A koncert köré már érkezésük előtt külön történet épült: a művészpáros repülővel érkezett a brassói repülőtérre. Így a Reptér ezúttal nemcsak egy ismert sláger címe volt, hanem a kovásznai fellépéshez vezető út része is. A korábbi beharangozó tréfásnak ható felszólítása – öveket becsatolni – vasárnapra valósággá szelídült: a repülőtérről már egyenesen a városnapi zárókoncert felé vezetett az út.
Korda Györgyöt és Balázs Klárit valóban aligha kellett bemutatni a közönségnek. Dalaikon több nemzedék nőtt fel, az utóbbi években pedig a régi slágereket a fiatalabb korosztály is újra felfedezte. A tér addigra valóságos embermezővé vált: egymás mellett álltak azok, akik évtizedek óta ismerik a dalokat, és azok, akik újabban találtak rájuk – a koncertre sokan jöttek el az orbaiszéki községekből is. Az ismert refréneket a közönség is visszhangozta, a Reptér pedig valóban felszállásra kész hangulatot teremtett. A Korda–Balázs Klári páros méltó zárókoncertet adott a városünnepnek.
A zene után már csak az eget kellett figyelni, 23 órakor ugyanis látványos tűzijáték zárta a 27. Kovásznai Városnapokat. A színpad és a városközpont fölé emelkedő fények néhány percre nappali színekkel rajzolták tele az éjszakát, aztán lassan elcsendesedett a tér.
Három nap vásári forgatag, gyermekprogramok, hagyományőrzés, könyv és kultúra, közösségi ünnepségek, bográcsok, sport, régi autók, utcazene és nagykoncertek után a város visszatér a hétköznapjaihoz. A 27. Kovásznai Városnapok programkínálatának talán éppen ez volt a lényege: korosztálytól, anyanyelvtől és érdeklődéstől függetlenül mindenki találhatott benne valamit, amiért érdemes volt kilátogatnia. Három napra Kovászna nemcsak helyszíne, hanem szereplője is lett saját ünnepének.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
