Székelyföldi Huszár- és Katonadal-találkozó Csernátonban

Ágoston József, aki nyugdíjasként is tovább szervezi a találkozót, elmondta: ezelőtt tizenkét évvel egy kiszállás alkalmával Csíkgöröcsfalván, Máthé Sándor szülőfalujában jártak, ahol katonadalokat énekeltek, majd a végén nótáztak – ekkor született meg az ötlet, hogy jó lenne egy olyan fórumot teremteni, ahol ezeket a szép nótákat vissza lehet hozni a köztudatba. Ugyanakkor, mivel felszámolták a sorkatonaságot, megszűntek a regrutabálok is, a katonanóták tehát kezdenek feledésbe merülni. Az ötletet tett követte, és egy évvel később megszületett a huszár- és katonadal-találkozó. 

A mostani találkozó az IKA Ifjúsági Egyesület, Csernáton Polgármesteri Hivatala, a Haszmann Pál Kulturális Egyesület és a helybéli Pakó András Férfidalcsoport közös szervezésében zajlott Kovászna Megye Tanácsa, Csernáton Község Helyi Tanácsa és a Focus Rectus Egyesület támogatásával.

Mint minden esztendőben, az ünnepélyes megnyitót és a székely zászló felvonását ezúttal is az 1848–49-es és világháborús hősi halottak községközponti emlékművénél tartották. A nagy méretű székely zászlóval az Erdélyi Vitézi Rend (EVR) háromszéki tagjai érkeztek a világháborús emlékműhöz, majd vonták fel a lobogót a zászlórúdra, a vitézek Ágoston József meghívására harmadik éve vesznek részt a találkozón. Az eseményen az EVR vezérkara – Székely Zsolt főkapitány, Benedek Farkas Péter, az EVR főszéktartója és Ilyés Levente, az EVR háromszéki törzskapitánya – is jelen volt. Az EVR kézdiszéki állományát Baricz-Jakab István székkapitány és Molnár Ferenc rendtag képviselte. 

Az alkalomhoz illő térzenét a Felső-Háromszéki Ifjúsági Fúvószenekar biztosította (művészeti vezetők Gergely Tamás és Szóró Dorina), a megjelenteket Ágoston József fő szervező köszöntötte. „Fejet hajtunk azon hősök előtt, akik soha az életben nem voltak megtisztelve, elismerve. Mindig gyáva, semmirekellőként kezelték a kommunista rendszerben azokat a katonákat, akik parancsra védték határainkat. Megfogyatkozva, de forró szívvel gyűltünk ismét össze, immár tizenegyedik, alkalommal” – mondotta a fő szervező. Ezt követően Simon István, a felsőcsernátoni református egyházközség lelkipásztora mondott fohászt, Isten igéjével köszöntötte a jelenlevőket, majd koszorúzásra került sor. Koszorúzott a keresztvári dalárda, a sepsiszentgyörgyi magyar férfidalárda, a marosvásárhelyi Bernády György kamarakórus és Csernáton önkormányzata.

Megnyitó az 1848-’49-es és világháborús hősi halottak községközponti emlékművénél

A részt vevő dalcsoportok, élükön a fúvószenekarral és az EVR tagjaival innen a múzeumkertbe, a találkozó helyszínére vonultak, ahol a közösen elfogyasztott ebéd után köszöntőbeszédek hangzottak el, majd elkezdődött az énekkarok fellépése. Elsőként Mágori István polgármester osztotta meg a jelenlevőkkel ünnepi gondolatait, beszédében a találkozó jelentőségét, annak közösségformáló erejét emelve ki. A befogadó intézmény nevében Dimény-Haszmann Orsolya köszöntötte a fellépőket és a nagyszámú közönséget. „Gyakran halljuk: a székelyek katonanemzet. Ez nem üres szólam. Jelent dicsőséget és áldozatot, kiváltságot és kötelességet. Olyan hagyaték, amely mélyen belénk ivódik, és amelyet tovább kell adnunk gyermekeinknek. Tudnunk kell, miért dobban meg a szívünk, amikor felcsendül egy katonanóta. Felelősséggel tartozunk jelenünkért és jövőnkért. A mai rendezvény is ezt a felelősséget szolgálja: hogy legyen mit továbbadni, legyen mire emlékezni, legyen miből erőt meríteni. Amíg dobban a szív, és amíg tehetünk valamit nemzetünkért, addig nincs elveszve semmi” – hangsúlyozta a múzeum vezetője. 

Ezután Maros, Hargita, Brassó és Kovászna megyei kórusok, dalkörök és -csoportok, illetve néptáncosok és szólisták (Sipos Sándor, Regián Melinda és Dobos Zsolt) léptek színpadra. Megyénket csernátoni gyermekek és felnőttek, sepsiszentgyörgyi, bibarcfalvi, szentivánlaborfalvi, dálnoki, székelytamásfalvi, gelencei, kézdiszentléleki és kézdiszentkereszti csoportok képviselték, felidézve a múlt hangulatát, a katonaélet világát, egyben a magyar népi kultúra gazdagságát is. A műsorvezető mint minden évben, ezúttal is Máté Sándor volt. A talpalávalót Ábri Béla és barátai, valamint Veres Hunor és zenekara biztosította. A dalcsoportok és énekesek mellett a kézdiszentkereszti Tisztás Néptáncegyüttes és a csernátoni Szakajtó Néptánccsoport, valamint a Felső-Háromszéki Ifjúsági Fúvószenekar is színpadra lépett.

Ágoston József fő szervező a találkozó végén elmondta: az előző évekhez viszonyítva sokkal kevesebben voltak, anyagi gondok miatt, mivel az új magyar kormány megvonta tőlük az eddigi támogatást, számos meghívott csoport nem tudott részt venni a rendezvényen. Ha nem lettek volna támogatók, elsősorban Kovászna Megye Tanácsa és Csernáton Polgármesteri Hivatala, valamint a sok névtelen segítő, nem tudták volna megszervezni a találkozót – összegezett a fő szervező.