Talán szeptemberben, október elején ölti magára legszebb színeit a természet, amikor a magasban felragyogó őszi színek visszaköszönnek lent, a talajon megbújó gombák kalapján is. Szeptemberi barangolásunk során három olyan, városi környezetben is fellehető gombafajjal ismerkedünk meg, amelyek valósággal beleolvadnak az őszi tájba.
Sárga gyűrűstinóru
(Suillus grevillei)
Vannak olyan erdőlakók, amelyek nemcsak egymásnak, hanem adott fáknak is örök hűséget fogadnak. A mikorrhizás, vagyis gyökérkapcsolt gombák képtelenek létezni megfelelő gazdanövényük nélkül. Kiváló példa erre a sárga gyűrűstinóru, amely szinte monogám kapcsolatban él: Európában kizárólag a vörösfenyő (Larix decidua) gyökereivel hajlandó szimbiózist kialakítani (bár szerte a világban más Larix fajokkal is barátkozik).
Mivel a vörösfenyő városi környezetben eleve ritkaságnak számít, a sárga gyűrűstinóru is valódi különlegesség Sepsiszentgyörgyön. Eddig mindössze két lelőhelyről összesen hat előfordulási adatot sikerült rögzíteni. Nem véletlen, hogy a faj szerepel a romániai vörös listán, ahol sebezhető (VU) kategóriába sorolják, miközben a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) globális értékelésében még nem fenyegetett (LC) fajnak számít. Jól mutatja ez, hogy egy faj helyi állománya sokkal sérülékenyebb lehet, mint amit a világméretű helyzet sugall.
A sárga gyűrűstinóru rendkívül mutatós, élénk színezetű gomba. 5–10 centiméter széles kalapja esős időben fényesen nyálkás, tapadós. Színe az aranysárgától a narancsosbarnáig változhat. Bőre könnyen lehúzható. Termőrétege eleinte apró, citromsárga pórusokból áll, amelyek idővel kitágulnak és olívásbarnára színeződnek. Hengeres, barnásan szálas tönkje igazi különlegességet rejt: a tinóruk között ritkaságnak számító, fehéres-sárgás gallért visel, amely a fiatal termőtestet védő részleges burok maradványa. Puha húsa enyhén gyümölcsillatú, frissen vágva élénksárga, később sárgásszürke vagy barnásszürke árnyalatot ölthet.
Ha a sárga gyűrűstinóru egyszer kapcsolatba lép egy vörösfenyővel, hosszú évtizedekig hűséges marad hozzá – feltéve, ha az ember közbe nem avatkozik. Sokáig rendszeresen termett egy hatalmas, kétágú vörösfenyő alatt a Székely Nemzeti Múzeum udvarán. A szárazabb években ugyan néha szünetet tartott, de kedvező időjárás esetén újra és újra előbújt. A mellékelt felvétel is ott készült 2019 szeptemberében. A múzeum felújítása során azonban kivágták városunk egyik legidősebb vörösfenyőjét, a fa pusztulásával pedig a vele összefonódó föld alatti gombafonal-hálózat sorsa is megpecsételődött. Szerencsére a múzeum udvarán még állnak fiatalabb vörösfenyők, így a gombatárs egy „új kapcsolatban” tán még visszatér.
Gasztronómiai szempontból a sárga gyűrűstinóru igazi kakukktojás. Bár ehető, konyhai értéke szerény. Puha húsa miatt rántani vagy pörköltnek nem igazán alkalmas, és édeskés, enyhén gyümölcsös aromája sem illeszkedik a hagyományos gombás ételeink ízvilágába. Ez a különleges aroma adhatta az ihletet a legendás erdélyi szakírónak, Veress Magdának is, aki megpróbálkozott az elképzelhetetlennel: gombadzsemet készített belőle. Sikerült is neki!
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
