Több mint három évtizednyi vajúdás után megszületett Hargita megye címere. Románia kormánya a 2026. június 26-án kelt 510-es határozatával fogadta el, a jogszabály a július 2-i 544-es Hivatalos Közlönyben jelent meg. A jelkép az egykori Csík- és Udvarhelyszék címerelemeinek összedolgozásával keletkezett. Megjegyzem, hogy Kovászna megye címere, melyet 2007-ben fogadott el a kormány, teljes egészében megőrizte a korábbi Háromszék vármegye címerét. Mai Történelmünk rovatunkban a szomszéd megye címertörténetét közlöm.
Hargita megye az 1968-as romániai közigazgatási átszervezéssel jött létre, nagyrészt a Magyar Királyságban volt Csík-Gyergyó-Kászonszék és Udvarhelyszék területén. Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1876-ban véghezvitt közigazgatási átszervezéskor a székek helyén – nagyjából ugyanazon a területen – létrejött Csík, illetve Udvarhely vármegye. Az első világháborút követően, Erdélynek Romániához való csatolása után a magyar vármegyékből romániai megyék lettek, esetünkben ugyanazon névvel (románul Ciuc, illetve Odorhei). A második világháború után, Észak-Erdélynek ismét Romániához való csatolást követően 1952-ben mindkét terület a Magyar Autonóm Tartomány, 1960-ban a Maros–Magyar Autonóm Tartomány részévé vált, mígnem 1968-tól Hargita megye közigazgatási egységet alkotják.
Pecséthasználat
A székhatóságok által kibocsátott okiratokat a tisztségviselők pecsétjével hitelesítették, akik a bélyegzőjükön saját családi címerüket használták. Ez működött az Erdélyi Fejedelemség idejében, s egy ideig megtűrt szokás maradt Erdélynek a Habsburg Birodalomhoz való csatolását követően is. A zűrzavart feloldandó, no meg a központosítást erősítendő, 1752-ben Mária Terézia kancelláriája a főkormányszéken keresztül körlevélben utasította a nagyobb területi közigazgatási egységeket saját címeres pecsét használatára. Udvarhelyszék 1757-ben, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék csak 1793-ban véglegesítette címeres pecsétjét királyi adománylevél által.
A címereket szakszerűen a pajzstartó szemszögéből írjuk le, tehát amit szemből bal oldalnak látunk, az a heraldikai jobb oldal.
Udvarhelyszék címeres pecsétrajza, 1757. Fotó: Pál-Antal Sándor
Udvarhelyszék pecsétje
Udvarhelyszék 1701-től kimutathatóan használt ábrás pecsétet, melynek mezejében öt kis kereszt látható, de alkalmazkodott a királyi rendelethez, és címeres pecséttervet alkotott, mely végül elfogadtatott. Az 1757. március 8-án Bécsben kiállított latin nyelvű adománylevél címeres pecsétet adományozott Udvarhelyszéknek hivatalos iratai, végzései és kiadványai hitelesítésére.
A címer leírása fordításban a következő: négyelt álló katonai pajzs, első és negyedik, ezüst mezejében öt-öt vörös színű talpas kereszt látható, andráskereszt alakban elrendezve. A második és harmadik, égszínkék mezőben fehér építmény emelkedik három egymáshoz kapcsolódó toronnyal. Közülük a többinél magasabb középső vörös tetejének csúcsán – amilyen vörös tetővel a másik két torony is fedett – arany kettős kereszt látható. A pajzsfő tájékán jobb felől sugárzó arany nap, bal felől pedig ragyogó, növekvő ezüst hold tűnik fel. Magát a pajzsot arannyal, drágakövekkel és ékkövekkel ragyogó királyi korona fedi. A pajzs két oldalán pajzstartóként két katona áll. Jobb felől egy lófő, teljes vértezetben, aranysarkantyúval, sisakkal a fején és karddal felövezve; jobb kezét csípőjén tartja, bal karján pajzsot visel, és ugyanazzal a kezével lándzsát tart, amelyről lebegő, kétágú vörös zászló függ. Ezekkel a fegyverekkel illett ugyanis felszerelni a székelyek lovas haderejét. A pajzs másik oldalán egy puskás gyalogos áll, aki náluk a gyalogos katonai rendet képviseli. Kék dolmányt és ezüstkapcsokkal ellátott, felhajtott kék nadrágot visel; derekát ezüstcsomókkal tagolt vörös öv övezi, vállára ugyancsak vörös köpeny van vetve, lábán bocskor van. Fejét fekete süveg fedi, amely alól haja a nép szokása szerint csigákba csavarva omlik elő. Egyik oldalán, bal felé kard, a másikon, jobb felé pedig puskaporral megtöltött lőportartó, illetve lövedékekkel töltött tok függ. Jobb kezével a pajzsot támasztja, baljában puskát tart. Végül az egészet a következő körirat övezi: SIGILLUM UNIVERSITATIS SEDIS SICULICALIS UDVARHELY. azaz: „Udvarhely székely szék közösségének pecsétje.” Adományoztatott az 1757. esztendőben.
Tehát a szék megőrizte korábbi jelképét, mely az első és harmadik mezőben jelenik meg.
Csík-, Gyergyó- és Kászonszék pecsétje
Az 1793. október 2-án Bécsben kiállított kiváltságlevél címeres pecséthasználati jogot biztosít Két Csík, Gyergyó és Kászon székely székeknek irataik hitelesítésére.
Álló négyelt pajzs, első, kékre festett mezejét emberarcú arany nap díszíti. A második, vörös színű mezőt – annak jeléül, hogy az egész szék lakossága a római katolikus vallást vallja – talpán álló arany kettős kereszt díszíti, amelyet növekvő ezüst hold kísér, szarvaival fölfelé fordulva; a holdat a nappal együtt a székelyek jelvényéből vették át. A harmadik mező erdővel borított, mintegy egymásba kapcsolódó igen magas hegyeket ábrázol, amelyek a székek fekvését jelképezik. E hegyek csúcsairól ered Nagyfejedelemségünk három fő folyója, nevezetesen a Maros, az Olt és a (Nagy-)Küküllő, amelyek kanyargósan, jobb haránt irányban futnak le a pajzs talpa felé. A hegyek csúcsain két harmincados határőrbódé látható, mindkettő balra kinyúló leereszthető sorompóval; ezek a szék Moldva felőli határán fekvő két átjárót jelölik, nevezetesen egyik a gyimesi, másik a piricskei. A negyedik, az elsőnek megfelelő kék mező négy fenyőfát ábrázol, amelyek ugyanannyi zöld halmocskából magasra nőnek, annak jeléül, hogy a székek vidékét jelentős erdőségek övezik. Végül a pajzs közepét egy másik, kisebb, arany mázú szívpajzs foglalja el, amely a csodatévő Boldogságos Szűz Máriát a Somlyón találhatóhoz hasonló alakban ábrázolja. Magát a pajzsot aranyból készült, drágakövekkel, ékkövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fedi. Az egészet kör alakú szegély övezi a következő körirattal: SIGILLUM SEDIUM SICULIUM CSIK UTRIUSQUE, GYERGYÓ ET KÁSZON 1793. azaz: „A két Csík, Gyergyó és Kászon székely székek pecsétje. 1793.”
A dokumentum két Csíkot említ, azaz Alcsíkra és Felcsíkra, mint Gyergyó és Kászon társszékeire való hivatkozásról van szó.
Az 1876-os közigazgatási rendezéskor a vármegyévé válással együtt megmaradtak a széki címerek pajzsai.
Csík, Gyergyó és Kászonszék címeres pecsétrajza. Fotó: Királyi Könyvek
Trianon után
Erdélynek a Román Királysághoz való csatolását követően az 1921-ben létrehozott Heraldikai Konzultatív Bizottság új címerekkel látta el a megnagyobbodott ország összes megyéjét, valamint a jelentősebb városokat. 1928-ban egyazon királyi rendelettel fogadták el mind a 71 megye címerét. A jogszabály végén megjelent magyarázatban közlik, „a Kárpátokon túli (Bukarestből nézve – szerk. megj.) tartományok esetében a magyar uralom idején használt címereket vették alapul, azonban eltávolították belőlük a magyar történelmi hagyományokra utaló jelképeket, és helyükbe a saját nemzetünk múltja által ihletett jelképeket illesztettek. Mindenütt eltávolították a váltakozó vörös és ezüst pólyákat, amelyek Magyarország címerében is szerepelnek. (…) Csík vármegye esetében a régi címer két módosítással maradt fenn: a második mezőben levő magyar kettős keresztet egyszerű kereszttel helyettesítették, a harmadik mezőben pedig a román határ felőli őrbódékat római sassal váltották fel.”
A romániai Csík megye címere
„Négyelt pajzs. Az első, ezüst mezőben hosszú, hullámos sugarú vörös nap; a második, vörös mezőben ezüst félholdon álló arany kereszt; a harmadik, vörös mezőben fekete sas, karmaiban ezüst villámmal; a negyedik, ezüst mezőben fekete hegycsúcsokon négy zöld fenyő. Mindezek fölött, kék mezőben a Gyermekét karjában tartó Szűzanya, aki fekete földgömbön elhelyezett ezüst félholdon trónol. A címer a román uralom meggyökerezését jelképezi ebben az erdőkben gazdag és a Szűzanya oltalma alatt álló megyében. A régi címer kiigazított változata.”
Lássuk, hogyan „igazították ki” a régi címert! Arany napból vörös nap lett. A magyarságra utaló kettős keresztet egyszerű latin keresztre cserélték. A zöld hegyekből gyászos fekete hegyek keletkeztek, a folyók eltűntek. A legérdekesebb elemet, az Erdély és Moldva közötti határra utaló mezőt teljesen kicserélték, és római sast állítottak helyére, sőt, ezzel a nyolcéves román uralom meggyökerezését kívánják jelképezi. A csíksomlyói Boldogasszonyból a román ortodox ikonográfiában hagyományos Szűzanya-ábrázolás lett (a román leírásban Maica Domnului – az Úr Anyja).
Hargita megye szocialista címere. Fotó: Szekeres Attila
A romániai Udvarhely megye címere
„Négyelt pajzs. Az első és negyedik, ezüst mezőben öt-öt kék kereszt, 2–1–2 elrendezésben (a lakosság hitért vívott küzdelmeit jelképezve). A második és harmadik, kék mezőben egy-egy ezüst vár, három pártázott toronnyal, zöld talajon; balról arany nap, jobbról ezüst újhold kíséri, a középső torony csúcsán pedig ezüst kereszt áll. (A vidék régi védővárait jelképezik.) A régi címer heraldikailag szabályozott változata.”
A vörösből kék szín lett, az égitestek helyet cseréltek, az épületet várrá alakították, ám minden elem megmaradt.
Hargita megye szocialista címere
A második világháborút követően, a király kényszerű lemondatása és a köztársaság kikiáltása után a címereket többé nem használták. A Román Népköztársaság időszakában csupán az állam antiheraldikus jelvénye volt használatban. Nicolae Ceaușescu Román Kommunista Párt élére kerülését és az ország nevének Román Szocialista Köztársaságra változtatását követően néhány év múlva – szovjet mintára – megkezdték a közigazgatási címerek újbóli bevezetését. 1970-ben a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa rendelettel intézkedett a megyék és municípiumok címereinek bevezetéséről. Közel két évvel később, 1972-ben az Államtanács rendelettel jóváhagyta valamennyi megye és municípium címerét. A rendelet indoklása a következőket rögzíti: „A jelenlegi címerek az illető megyék és municípiumok történelmi hagyományait, valamint gazdasági, társadalmi, kulturális vagy tudományos valóságát jelenítik meg. A történelmi múlt ábrázolásában felhasználtak egyes, a megyék és municípiumok régi címereiben szereplő jelképeket, illetve olyanokat, amelyek régi okiratok pecsétjein, bélyegzőin vagy pecsétnyomataiban találhatók.”
Az új címer leírása: „Négyelt pajzs. A bal felső mezőben, kék alapon kéttornyú ezüst vár, fölötte egy nap és egy félhold, közöttük négy csillaggal, valamennyi égitest arany mázú. A jobb felső mezőben három vörös függőleges sáv váltakozik három fekete sávval, ezekre egy régi típusú ezüst kohó körvonala van ráhelyezve. A bal alsó mezőben három vörös függőleges sáv váltakozik három fekete sávval, ezekre két keresztbe tett ezüst kalapács van ráhelyezve. A jobb alsó mezőben, kék alapon két ezüst fenyőfa fog közre egy ezüst ásványvízforrást. A címer közepén kisebb pajzs helyezkedik el, amelyben a Román Szocialista Köztársaság címere látható; hátterét bal oldalon a párt zászlaja, jobb oldalon pedig az ország zászlaja alkotja. A megye nevét arany betűkkel írták a pajzson kívül, annak talpánál elhelyezett vörös szalagra.
Megjegyzem, a leírás nem szakszerű, az oldalakat laikusan, szemből nézve írták le. A vörös-fekete sávozás mint a székelységre utaló jelkép megjelenítése az 1950-es évektől érhető tetten. A székely női viseletből ihletett színpárt „ősi” székely zászlóként is kezdték tisztelni az egykori Csíkszék területén.
Az 1972-es címerek megjelenését követően Dan Cernovodeanu és Jean Nicolas Mănescu heraldikusok így fogalmaztak: „Az új címerek kidolgozása gazdagította (…) hazánk heraldikai gondolkodását, új megoldásokat vetve fel a történelmi hagyományoknak a jelen valóságával és a román társadalom jövőbe irányuló törekvéseivel való ötvözésére. Az új címerek heraldikai szerkezetében mélyrehatóan tükröződnek az általunk megélt korszak társadalmi átalakulásai; e címerek a jövő nemzedékei számára nagy bizonyító értékű dokumentumokat jelentenek majd korunk történelmének tanulmányozásához.”
Hargita megye 2026-ban elfogadott címere. Fotó: Szekeres Attila
Hargita megye mai címere
Az 1989-es rendszerváltást követően az új államcímert elfogadó 1992/102-es törvény írja elő, hogy a területi-közigazgatási egységeknek, törvény értelmében lehet címerük. A címeralkotást és elfogadási eljárást előbb az 1993/64-es kormányhatározattal szabályozták, majd ezen valamelyest enyhítettek a 2003/25-ös kormányhatározat révén, de a folyamat így is nagyon bürokratikus maradt.
Hargita Megye Tanácsa már 1993. szeptember 24-én elfogadott egy címertervet, amit a Maroshévíz vidéki román képviselők kifogásoltak. A megyei önkormányzat 1995. május 5-én módosított címertervet hagyott jóvá – derül ki a Hargita Népe tudósításaiból. Ebből nem lett kormányhatározat. 2010 után újabb lendületet vett a címerelfogadtatási kísérlet. A közgyűlés újabb címertervet fogadott el, ám az elakadt az övezeti, majd az ismét újraszerkesztett címerterv az országos heraldikai bizottságnál. Többszöri átrajzolás, átszövegezés után a legújabb rajz és leírás idén végre megkapta az országos heraldikai bizottság kedvező láttamozását, majd a kormány elfogadta a címert, és kihirdették a Hivatalos Közlönyben.
A friss címer leírása: Hargita megye címere lekerekített szélű, háromszögű, négyelt pajzsból áll, közepén szívpajzzsal. Az első mezőben, ezüst alapon négy vörös bizánci kereszt látható. A második mezőben, kék alapon jobbról arany naparc, balról megszemélyesített ezüst holdsarló látható. A harmadik mezőben, szintén kék alapon három részből álló ezüst építmény látható. Mindhárom épületrész háromszintes, két-két fekete ablakkal; az épületek teteje vörös, a középső épületrész magasabb, és fekete kapuval rendelkezik. A negyedik mezőben, ezüst alapon négy zöld halom látható, amelyeket három, a pajzs felső része felé keskenyedő, haránt helyzetű ezüst cölöp választ el egymástól; minden halom tetején egy-egy zöld fenyő áll. Mindezek fölött, kék mezőben Szűz Mária alakja látható napba öltözve, feje körül nyolc csillagból álló glóriával, fordított holdsarlón állva. Fején zárt korona, bal karján a megkoronázott gyermek Jézust tartja, jobb kezében jogart; az egész ábrázolás arany. A címer elemeinek jelentése: Az első és a harmadik mező elemei a két világháború közötti egykori Udvarhely vármegye címeréből származnak, azt megelőzően pedig az egykori középkori Udvarhelyszék címeréből. A keresztecskék a megye lakosságának keresztény hitét jelképezik, nemzetiségtől és felekezettől függetlenül. Az építmény stilizált formában a területi közigazgatási egység székházát ábrázolja, és az egész közösség maradandóságát, folytonosságát és az idők változásaival szembeni ellenálló képességét, valamint tagjainak arra irányuló erőfeszítését jelképezi, hogy minden viszontagságon felülemelkedve valamennyiük számára virágzó életet teremtsenek. A második mező elemei – a nap és a félhold –, valamint a negyedik mező elemei – a halmok, a fenyők és a pólyák – a két világháború közötti egykori Csík vármegye címeréből származnak, amely ugyancsak egy középkori közigazgatási szék örököse volt. A nap és a félhold a vidékre jellemző, több évszázados jelképek, míg a halmok és a fenyők a hegyvidéki tájat és az erdők gazdagságát idézik. A három ezüst cölöp a megyén áthaladó három folyót, az Oltot, a Marost és a Nagy-Küküllőt jelképezi. A szívpajzs az egykori Csíkszék címeréből származik, és a csíksomlyói római katolikus templom oltárán álló, a gyermek Jézust tartó Szűz Mária szobrát ábrázolja. Csíksomlyó nemzetközileg ismert búcsújáró hely, amelyet 2019-ben Ferenc pápa is felkeresett. Szűz Máriát valamennyi keresztény, a katolikusok és az ortodoxok védelmezőjének tekintik. A címer a maga egészében a megye teljességét és lakóinak egységét jelképezi, nemzetiségtől és felekezettől függetlenül.
Azt, hogy ki az eredeti terv készítője, nem sikerült kiderítenem, de érthető a logikája. Udvarhelyszék címerének mindkét mezeje megjelenik, Csíkszék címeréből átkerült a nap és holdsarló párosa, a harmadik és negyedik mező összevonva jelenik meg, a nemzeti érzékenységre való tekintettel a határőrbódék és sorompók elhagyásával, és megmaradt a Boldogasszony képe, a csíksomlyói szobor hű mása. A leírásban kívánalom volt, hogy a címer a megye teljességét és lakóinak egységét jelképezze, nemzetiségtől és felekezettől függetlenül.
A címer bonyolultnak tűnik, de egy négy- és egy ötmezős korábbi címer összeszerkesztéséből keletkezett, tiszteletben tartja a múltat és a heraldikai hagyományt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
