A Csomád-hegység turistalátványosságainál új látogatói rendet és jegyárakat vezetett be a gondnokság július közepétől: már nem járművenként, hanem egyénenként fizetnek belépőt azok, akik a krátertavat, a Mohos tőzeglápot és a tudásközpontot szeretnék meglátogatni. Sokan és sokféle véleményt fogalmaztak meg a változások kapcsán, az online térben a visszhang többnyire negatív volt. Mi is meglátogattuk a rezervátumot, hogy megtudjuk, milyen érvek állnak a gondnokság döntése mögött, mit érdemes tudni a tó vizének minőségéről és mennyire értékelik a kirándulók a térség természeti kincseit.
Sok minden változott a Szent Anna-tónál az elmúlt években. Egyrészt szigorítottak a turizmusra vonatkozó szabályokon, másrészt több fejlesztést is véghez vittek a látogatói infrastruktúrában: egyebek mellett illemhelyeket alakítottak ki és kiépítették a turistaösvényeket, de változott a kráternyereg látképe is, miután tavasszal átadták az új tudásközpontot, amely jelenleg egyszerre tölt be ismeretterjesztő, oktatási-nevelési és vendégfogadói funkciókat.
A beléptetési rendszert automatizálták, a jegyek típusa és ára több rendben változott, legutóbb júliusban. A járműalapú jegyrendszert megszüntették, már egyénenként kell fizetni a látogatásért, cserébe szabadon látogathatóvá tették a Mohost, és a tudásközpontot is megnyitották az érdeklődők előtt. Az előzetesen, interneten vásárolt jegyek átlagban 10 százalékkal olcsóbbak. A helyszínen jelenleg egy felnőttjegy 46 lejbe kerül, egy diákjegy 35 lej, az 5 és 14 év közötti gyermekeké 32 lej, a kicsik belépése ingyenes. Családi, csoportos jegyek, illetve csónakázást, tutajozást tartalmazó élménycsomagok is elérhetők. A látogatói jegyek tartalmazzák a Szent Anna-tó és a Mohos tőzegláp látogatását, a Tudásközpont valamennyi szolgáltatását (kiállítótér, vetítőterem, mellékhelyiségek, terasz, interaktív park), valamint a javasolt látogatási időre 4 óra díjmentes parkolást.
A Szent Anna-tó – Mohos Tőzegláp Ökocentrum és Tudásközpont kiállítótere. Fotó: Farkas Orsolya
Mi történt az elmúlt tíz évben?
A változásokat nem mindenki fogadja szívesen, sőt a többség egyenesen felháborítónak tartja. Sokan nosztalgiáznak, emlegetik a régi szép időket, amikor még „ingyen” lehetett élvezni a természet adta tavat, amikor piknikezni és úszni lehetett. Úgy érzik, hogy a szigorítások elveszik a hely varázsát, a kirándulói élményt. Az új látogatói jegyeket túlárazottnak tartják, a tudásközpontot pedig – bármilyen korszerű is – teljesen tájidegennek. Tömegszámra olvashatunk olyan látogatói véleményeket a közösségi oldalakon, amelyek szerint bojkottálni kellene a látogatást, mert itt a „bőrt is lehúzzák” az emberről.
Érdemes megjegyezni, hogy a terület a csíklázárfalvi közbirtokosság tulajdonát képezi. A karbantartást, illetve a természetvédelmi területekre vonatkozó törvények betartatását sok évig az Ecos Club végezte, feladataikat 2019-ben a Pro Szent Anna Egyesület vette át, amely a közbirtokosság indítványozására 2012-ben alakult a környezetvédelmi terület megóvása, a hely érdekeinek képviselete céljából. Az évek során sok minden változott. A folyamat 2016-ban indult, de ténylegesen csak 2019-re sikerült elérni, hogy minden szabályt betartsanak. A fürdőzést hivatalosan 2017-ben tiltották be azért, hogy megőrizzék a víz minőségét.
A kráternyeregben lévő parkolótól a tópartig vezető utat lezárták az autók előtt, a környezet megóvása mellett biztonsági okokból is, hiszen a zsúfoltság miatt baj esetén a mentők vagy tűzoltók csak nehezen tudnák megközelíteni a partot. A piknikezés ugyancsak 2019-től tilos, elsősorban a medvék miatt, ugyanis abban az időszakban sűrűn jártak a tópartra a barna bundások élelemért.
A területet gondozó Pro Szent Anna Egyesületnél meghallgatják a kritikákat, és tisztában vannak vele, hogy ezekkel a döntésekkel, változásokkal nem mindenki ért egyet. Látogatásunkkor Dósa Elek Levente ügyvezetővel beszélgettünk, aki elmondta: az egyesület előtt álló legnagyobb kihívás az, hogy egyensúlyt teremtsen az értékvédelem és a turizmus között, vagyis a gondnokság úgy szolgálja ki a látogatókat, hogy közben az Európában egyedülállónak számító természeti kincs védelme maradjon az elsődleges szempont.
A Szent Anna-tó–Mohos tőzegláp természetvédelmi terület (ROSCI0248) különleges természetmegőrzésű területként (SCI) van számon tartva, és mint ilyen, a Natura 2000 összefüggő európai ökológiai hálózat része. Ezek a besorolások önmagukban rengeteg kötelezettséget írnak elő az adminisztráció számára. Ugyanakkor Dósa szerint a szigorítások önmagukban keveset érnek, ha nem értjük az okokat; ha viszont tudjuk pontosan, milyen természeti értékek védelmét szolgálják az intézkedések, azt is könnyebb elfogadni, hogy itt más szabályok érvényesek, mint egy egyszerű fürdőhelyen.
Dósa Elek-Leventével, a Pro Szent Anna egyesület ügyvezetőjével beszélgettünk. Fotó: Farkas Orsolya
Bármikor bejárható a Mohos, de idegenvezető nélkül
Ezt a szemléletet hivatott erősíteni az új tudásközpont is, látogatásunk első megállója, ahol interaktív kiállítást, óriásmakettet és egy bemutatófilmet is megnéztünk. Olvastunk egyebek mellett a Csomád-vulkánról, az ikerkráterek születéséről, a különleges élővilágról, a krátertó vízminőségének romlásáról. Később körbejártuk a teljes épületet, amelyben étkező, terasz, adminisztrációs tér is helyet kapott, ugyanakkor a kialakításkor azokra is gondoltak, akik kutatás céljából keresik fel a rezervátumot. Azok, akiknek a terepmunka miatt több napot kell itt tölteniük, kompakt, de modern szobákban kaphatnak szállást.
Dósa szerint a cél az lenne, hogy minden kiránduló a tudásközpontban kezdje a túrát, és innen kilépve kizárólag a természettel, annak a lehető legérintetlenebb formájával találkozzon, és a tavat, valamint a tőzeglápot már a szükséges ismeretek birtokában fedezze fel.
Az utóbbi évek egyik legnagyobb újdonsága, hogy a Mohost szabadon látogathatóvá tették. Korábban csak idegenvezetővel lehetett bejárni a területet, és ezért külön kellett fizetni. Ezt a döntést, mint Dósa mondta, a tőzegláp iránti nagy érdeklődés miatt hozták meg. Voltak olyan napok is, amikor egyszerre 150–200 személy szeretett volna látogatást tenni, ilyenkor az idegenvezetők nagyobb csoportokat is bevállaltak, de azt tapasztalták, hogy az információk átadása így lényegesen nehezebb, sokszor több időt vett fel a rend fenntartása a nagy társaságban, mint a tőzegláp bemutatása.
Ahhoz, hogy ki tudják szolgálni az igényeket, több idegenvezetőre lett volna szükség. Egy kizárólag a szezonális időszakból fenntartott adminisztráció ezt már nehezen tudná kigazdálkodni – magyarázta az egyesület vezetője. Jelenleg mindazt, amit korábban szakemberek mondtak el a tőzeglápról, a kirándulók a tájékoztató táblákról olvashatják el, igaz, amíg mi ott tartózkodtunk, csak kevesen vették erre a fáradságot.
Mivel a területen már csak időszakos felügyelet van, a növényvilág, valamint a turisták védelme érdekében a gondnokság a fapallókat villanypásztorral vette körül mindkét oldalon. A láp a második tószemig látogatható.
A villanykerítés kissé idegen ebben a környezetben, de mindenképpen szükséges, mert a kirándulók – amint azt a saját szememmel is láttam – hajlamosak fittyet hányni a tiltásra, és megpróbálnak rálépni a tőzegre, esetleg leszakítani pár növényt. Kár lenne értük, mert az itt található növények igazán különlegesek: megcsodálhatunk itt tőzegrozmaringot, tőzegáfonyát, a húsevő harmatfüveket, varjúbogyót, hüvelyes gyapjúsást is.
A Mohos tőzegláp a második tószemig látogatható, túravezető nélkül. Fotó: Farkas Orsolya
Milyen most a tó vizének minősége?
Dósa elmondása szerint a fürdőzés betiltása, ha kizárólag bevételi szempontból tekintünk rá, nem volt jó döntés. Ha lehetne úszni a tóban, biztosan nagyobb volna a forgalom, azzal együtt a bevétel is. Csakhogy a gondnokság feladata nem az, hogy mindenáron növelje a látogatók számát – magyarázta az igazgató. Vannak népszerűtlen döntések, amelyeket szerinte éppen azért kell meghozni, hogy évtizedek múlva is legyen mit meglátogatni. Különben a következő nemzedékeknek már csak azt lehetne elmesélni, milyen volt a tó egykor.
Legutóbb augusztus harmadikán készült jelentés a tó vizének minőségéről, az erről szóló tudományos beszámolót dr. Máthé István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársa, valamint dr. Vörös Lajos, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa készítette el és juttatta el többek között a mi szerkesztőségünkhöz is.
Mint írták, Közép- és Kelet-Európa egyetlen épségben fennmaradt vulkáni krátertavának az a különlegessége, hogy a többi, fürdésre is használt tóval ellentétben nincs sem befolyása, sem kifolyása: vizét kizárólag a csapadék (eső, hó) táplálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tó rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és az időjárás változásaira. Tartós szárazság idején a fokozott párolgás miatt jelentős vízszintcsökkenés következhet be.
A 2026 júliusában lehullott esőknek és a mérsékeltebb nyári hőmérsékleteknek köszönhetően a Szent Anna-tó vízszintje augusztus harmadikán megfelelő volt. Ezzel szemben 2012. májusa és 2013. augusztusa között a tartós szárazságnak és a meleg nyaraknak köszönhetően a tó vízszintje látványosan, 63 centiméterrel csökkent. Ez emberemlékezet óta a legnagyobb vízszintsüllyedés volt, amelynek következtében a partvonal helyenként mintegy 10 méterrel visszahúzódott – közölték a kutatók.
Ezért változott meg a tó színe
Az egyetem, illetve a kutatóintézet munkatársai 2012 óta vizsgálják rendszeresen a tó vízminőségét. A közel 15 éves megfigyelés során egyértelműen kirajzolódott, hogy a tó ökológiai állapota az elmúlt másfél évtizedben jelentősen megváltozott.
Az első időszak vizsgálatainak egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy a Szent Anna-tó algaközössége több mint 70 éven keresztül gyakorlatilag változatlan maradt. Ez a hosszú időn át fennálló ökológiai egyensúly azonban néhány év alatt teljesen felborult.
Először egy Cosmocladium nevű zöldalgafaj kezdett el tömegesen szaporodni, majd további zöldalgafajok (Stichococcus, Chlorella) is megjelentek, amelyek kiszorították a hét évtizedig egyeduralkodó páncélos ostoros algát. Ez a jelenség 2016-ra vált szemmel láthatóvá: a tó kékesszürke vize zöldre változott. 2012 tavaszán a tó vizének átlátszósága 6,3 méter volt, azaz gyakorlatilag a fenékig átlátszó volt a víz. 2019 tavaszán ez az átlátszóság már csak 1,4 méter volt.
A piknikező turizmus megszűnt, a táj változatlanul szép maradt. Fotó: Farkas Orsolya
Az ezüstkárászok eltávolítása lehet a megoldás
A zöldalgák tömeges elszaporodása a tó vízminőségének romlásához vezetett. A felmérések szerint a kedvezőtlen változás hátterében elsősorban a tó megnövekedett növényi tápanyagterhelése áll, amely két fő okra vezethető vissza.
2018 előtt a tavat évente felkereső mintegy százezer turista révén, a fürdőzés, piknikezés és a hiányos, illetve nem megfelelően használt illemhely-infrastruktúra következtében jelentős mennyiségű tápanyag (elsősorban többletfoszfor és a nitrogén) került a tóba, amely kedvezett az algák tömeges elszaporodásának. A 2012-es és 2016-os higiéniai vizsgálatok kimutatták, hogy a tó fürdőzónájában jelentős volt az emberi vizeletből származó urea mennyisége és megnőtt a mikrobák, többek között a fekális eredetű baktériumok csíraszáma – szögezték le a kutatók. Ezek együttesen indokolták a fürdőzés betiltását.
A vízminőség romlásának második fő oka, hogy a 2010-es évek elején megjelent a Szent Anna-tóban egy tájidegen, agresszíven szaporodó halfaj, az ezüstkárász (Carassius gibelio), amely néhány éven belül az egész tavat benépesítette. A kutatók szerint szinte biztosra vehető, hogy a halak nem véletlenül kerültek a Szent Anna-tóba, hanem előre megtervezett, szándékos és illegális halbetelepítés történt.
2024-ben kimutatták, hogy az ezüstkárász táplálékának jelentős részét a tó fenekének iszapjából nyeri. Ez azt is jelenti, hogy táplálkozásuk révén a halak visszajuttatják a vízbe a tó üledékében korábban felhalmozódott tápanyagokat, ami kedvez az algák szaporodásának. Ugyanakkor a fiatal ezüstkárász-ivadékok kieszik a vízből az algafogyasztó állatkákat, így például a kis rákfajokat, kerekesférgeket, ragadozóik hiányában pedig jobban szaporodhatnak az algák.
Összegzésképpen a kutatók megállapították, a vízminőség megőrzésében fontos előrelépést jelentett a fürdőzés és a piknikező turizmus megszűntetése. Ugyanakkor a jelenlegi tudományos eredmények és a rendelkezésre álló gyakorlati tapasztalatok alapján a román vízügyi hatóságok felügyelete alá tartozó Szent Anna-tó vízminőségének javítása érdekében az inváziós ezüstkárász teljes eltávolítása jelentheti az egyetlen hatékony megoldást.
A szükséges beavatkozás szakmai szempontból ismert és jórészt elő is van készítve, megvalósítása azonban jelenleg olyan hatósági engedélyekhez és jogi feltételekhez kötött, amelyek rendezése nem tartozik a terület gondnokságának hatáskörébe. A folyamatot évek óta bürokratikus és jogi akadályok hátráltatják, ezért ezek elhárításáig a gondnokságnak nincs jogszerű lehetősége a halállomány eltávolításának végrehajtására.
Ezüstkárászok a Szent Anna-tóban. Fotó: dr. Máthé István
A természet adta, tehát ingyenes?
Dósa szerint a probléma egyik gyökere az a mélyen rögzült elképzelés, hogy a természet ingyen van. Az egyesület mottója is ennek a mentalitásnak az átalakítására irányul, és így hangzik: a Szent Anna-tavat meglátogatni nem jog, hanem kiváltság.
Az erdő, a tó, a tőzegláp ugyan nem az ember keze által jött létre, a látogatói infrastruktúrák fenntartásáért azonban ők felelnek, és ez korántsem költségmentes. Egyrészt üzemeltetni kell a tudásközpontot, másrészt karban kell tartani a tanösvényeket és pihenőhelyeket; a hulladékgazdálkodást, a terület őrzését biztosítani kell. Minél nagyobb a turistaforgalom, annál nagyobb a teher is, ami a gondnokság vállát nyomja.
Igaz, a nyár elején az egyesület nem büszkélkedhetett a látogatók számával, júniusban 30 százalékkal kevesebben jöttek kirándulni, mint tavaly ilyenkor. Az előző évi látogatói számok is alacsonyabbak voltak, mint 2024-ben. Dósa szerint ezt főként az általános gazdasági helyzet indokolja: a tavalyi áfaemelés és az infláció hatására megnövekedtek a megélhetési költségek, a bérek növekedése nem követte ezeket és megváltozott a vakációs jegyek rendszere is, az emberek kevesebbet költenek nyaralásra.
A július 18-án bevezetett, személyi jegyekre alapozott látogatói rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi a látogatottság mérését. Évtizedek után végre pontos adataik lehetnek arról, hogy hány látogató érkezik a Szent Anna-tóhoz. Ebben a periódusban közel 30 ezer látogató volt, 17 százalékuk csoportosan érkezett, 32 százaléka családdal. Aminek különösen örülnek, hogy ebben a periódusban a látogatóknak csaknem egynegyede gyermek és diák volt, és a tanév kezdetével már több iskola is jelezte, hogy szeptemberben a Szent Anna-tóhoz és Mohos tőzeglápba terveznek kirándulást szervezni.
Az adminisztráció teljes mértékben önfenntartó. A költségek finanszírozása a közbirtokosság és az egyesület saját forrásaiból történik. Dósa úgy véli, hogy a legutóbbi jegyármódosítás arányban áll a Mohos és a Szent Anna-tó mai arculatával. Régen sem volt a látogatás ingyenes, a turista előbb kifizette a parkolási díjat, majd külön fizetett például a mosdó használatáért, a Mohosba való belépésért, de közben a szolgáltatások színvonala és a háttér-infrastruktúra is jóval szerényebb volt.
Kérdésünkre elmondta, a személyzeti költségek után – jelenleg az adminisztrációnak 21 alkalmazottja van – az egyik legnagyobb költség a szemétszállítás. Egy nyári hét alkalmával 9–10 nagy kuka telik meg hulladékkal, aminek az elszállítása több ezer lejbe kerül. A fürdőzés megszüntetése óta számításaik szerint mintegy száz köbméterrel csökkent az egy évben keletkező hulladék mennyisége, ez mindenképpen pozitív fejlemény – magyarázta. Elsősorban azért, mert a tó környéke sokkal tisztább, másodrészt azért, mert emberi eredetű táplálék hiányában a medvék is visszavonultak az erdőbe, nem kukáznak többé a parton. A nagyvadakat egyébként nappal csak elvétve lehet a part közelében látni, este és éjszaka viszont övék a terület, hiszen látogatni csak 9 és 19 óra között lehet.
A tudásközpontban található makett felülnézetből. Fotó: Farkas Orsolya
Természetmúzeumként gondoljunk a helyre
A Szent Anna-tó nem tud és nem is akar mindenféle igényt kielégíteni. Amint Dósa hangsúlyozta: ahogyan egy természetes látogatói helyszín sem tud egyszerre megfelelni annak, aki érintetlen tájat fedezne fel, és annak, aki a maximális kényelmet és szolgáltatások tömkelegét keresi, úgy itt is el kell dönteni, mi az elsődleges érték. Ha minden látogatói elváráshoz hozzáigazítják a helyet, akkor pontosan azok élményét teszik tönkre, akik azért érkeznek, hogy a természetet annak eredeti formájában tapasztalják meg: az igazi természetkedvelőkét.
Ebben talán össze is ér mindaz, amiről a túránk során megtudtunk. A Szent Anna-tónál ma már nem egyszerűen azt próbálják szabályozni, hogy ki hajthat be, mennyit fizet vagy meddig maradhat. Egy olyan modellt próbálnak kiépíteni, amelyből fenn lehet tartani a területet, miközben éppen azt nem áldozzák fel a turizmus kedvéért, amiért az emberek idejönnek: a természetet magát.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
