Pálmai Tamás
Alapjelentése katonai öltözet, egyenruha. Emlékszünk, szoktuk mondani, hogy ha valaki felhúzza a mundért, akkor valójában katonának áll. Átvitt értelemben egy szakmai csoportot, egy testületet, szervezetet jelképez. A mundér becsülete kifejezés sem ismeretlen. Pejoratívabb értelmezésben egy csoport – hogy kaptafánál maradjak például orvosok, újságírók – jó hírnevének és presztízsének a védelmét jelenti, akkor is, ha a hiba eltitkolásáról, vagy csak a saját védelméről van szó. Jelen esetben én a rossz felhangokat elhagyom, és úgy értem ezt, mint a jó hírnév védelme, bevállalva, hogy az esetleges hibákat – ha vannak – nem titkolom el.
Na de miért is filozofálgatok minderről? Mert most éppen a Háromszék újságról beszélnék annak védelmében és annak méltatásáról merengve. S bár magam is érintett vagyok a lapot illetőleg – már két évtizede lassan –, mégis megtehetem, hiszen nem vagyok fizetett alkalmazott és a Békési levelek is egy jegyzet valójában, mely egy kötetlen forma, s amely az írójának a véleményét tükrözi és nem a kiadványét.
„Felszólalásom” konkrét háttere két, egymással meredeken ütköző vélemény volt. Illetve ezen összesített vélemények egymásnak való ellentmondása. Az egyik szerint a Háromszékben csak a keresztrejtvény ér valamit, a többi érdektelen, a lap üres. A másik szerint az egyik legjobb erdélyi napilap, melynek cikkei messze túlmutatnak a megyén, olykor az országon is.
Magam természetesen az utóbbi érvelésnek adok igazat. Anno tanúja voltam a lap megalakulásának, a nagy generáció szentgyörgyi éveinek, amikor naponta faltuk az oldalait, élveztük a kiállást, a remek minőséget és rettegtünk, hogy meddig lehetnek szabadlábon az emlegetett sorok írói. Nem sorolok fel neveket, mindenki ismeri őket. De egyet talán mégis. A Simó Erzsébetét, „az erdélyi magyarság gondjait szíven és mérlegen tartó publicistáét.” Ritkábban szólt, mint a többi neves munkatársa, de amikor írt, akkor tudtuk, hogy írnia kellett. Mert valamit ki kellett mondani, nevén kellett nevezni attólfüggetlenül, hogy a mi kutyánk kölyke ügy az vagy sem.
Aztán a lap túlélte a Ceaușescu-érát is és Háromszék lett belőle. Most olykor a puszta létéért kell küzdenie. És ezt eddig sikerrel megtette. Köszönet ezért a régi harcosoknak, de az újabb generációknak is. A legutóbbi vezércsere meg érzésem szerint kimondottan jót tett. Farkas Réka most tovább viszi az „Erzsi-lángot”, Farcádi Botond meg ígérete szerint szárnyal. S a többi munkatárs is derekasan teszi a dolgát legyen nélkülözhetetlen „irodista” vagy frissen felkent gazdasági vezér.
Én szeretem ezt a lapot, szeretem papírját kézbe fogni, és olyan értéknek tartom, mely megmaradásunk egyik fontos záloga. Ezért arra kérem az otthoniakat, hogy tegyék ezt ők is. Olvassák kritikusan, de óvó szeretettel.
Fotó: Albert Levente
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
