Magyar nevét virágzata adta a pikkelyvirágnak (Vriesea splendens): narancsvörös fellevelei — pikkelyszerű képződmények — közül jelennek meg sárga, tölcsérszerű virágai. Természetesen barnás-világoszöld csíkozású levelei egymagukban is szépek, de mostani, tavaszi kardszerű virágtengelye még vonzóbbá teszi e szobanövényünket. Annál is inkább, mert a magasra kinyúló virágnyél elvirágzás után is hosszasan megmarad.
Gyakori öntözést kíván. Meggyőződhetünk vízigényéről, amikor két nap alatt elhasználja öntözővizünket. A lehetőleg mészmentes (eső- vagy desztillált) vízbe hígított tápoldatot is tegyünk, meghálálja a növény. Fontos, hogy a levélrózsa közepébe is öntsünk vizet — sőt, innen soha ne fogyjon ki (így van ez eredeti élőhelyén, Közép- és Dél-Amerikában, ahol esős, magas páratartalmú erdőkben él). Ugyanez okból a leveleit permeteznünk kell. Ha erre a célra csapvizet használunk, a kicsapódó mésztől a levelek fehéren pettyezettek lesznek. Száraz levegőjű lakásban a levelek csúcsai száradnak.
Sarjakról szaporítjuk, de a sarjakat csak akkor válasszuk le, amikor legalább az anyanövény felét elérik.
A pikkelyvirág rokonsági körébe (broméliafélék) tartozik néhány ismert szobanövényünk (ananász, bilbergia, neorogelia, guzmania, lándzsarózsa), melyek megjelenése hasonló.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
