Erdővidékre látogatott a református püspök

 A püspök prédikációját a Zsidókhoz írott levél 12. fejezetének első versére alapozta. Bűnökről, megbocsátásról, de főleg állhatatosságról beszélt, mint olyan erkölcsi erényről, mely révén elhatározásaink, céljaink mellett a végsőkig ki kell(ene) tartanunk. Mint mondotta, az állhatatosság őseink, így a bodosiak őseinek is nemes erénye volt. „Nagyon fontos, hogy mit tettek az előttünk járók, akik megpróbáltak mindig felállni, akik nem hagyták el a hit útját a legsötétebb időkben sem. A bodosiak ilyenek voltak, mindig kitartottak” – hangsúlyozta. Véleménye szerint ahhoz, hogy megláthassuk az igazi, minket körülvevő értékeket, állhatatosaknak kell lennünk, le kell tennünk a ránk nehezedő terheket, nem szaladni kell gyorsan, hanem állhatatosan közeledni a cél felé és időről időre számvetést tartani dolgainkról. Erőforrás lehet mindehhez, ha visszatekintünk olykor gyökereinkhez is, mert elődeink hite, kitartása, példamutató élete erőforrást jelent – mondotta a bodosi református gyülekezetnek. 

A püspök prédikációja után Szegedi László püspökhelyettes a bodosi egyházközség mai helyzetére reflektált. „Jobban kell szeretni a templomot! Ezt a csodálatos templomot, melyet a bodosiak háromszor építettek újra, akkor, amikor nem volt sem magyar, sem román kormánytámogatás, és még a hollandok sem segítették őket” – jegyezte meg. Úgy vélte, hogy a református templom a bodosiak öröksége, és bár a falu négyszáz lakosának több mint egytizede külföldön dolgozik, a templomba járók száma úgy is kevés: pünkösdkor alig 29-en, húsvétkor 61-en voltak a templomban. Külön kérte a szülőket, küldjék gyermekeiket is templomba, mert a hitvallásos életet és az egyházi életbe való betagolódást csak itt tanulhatják meg. 

Vegyenek példát a lelkipásztorról, aki szavak nélkül is bizonyítja, mi végre teremtett minket Isten – intette a bodosiakat, Szabó Dezső írót is idézve. „Azoké lesz a Kárpát-medence, akik teleszülik gyermekekkel” – mondotta, utalva Iszlai Kamill Zsolt lelkipásztor népes, hatgyermekes családjára. Szegedi László megjegyezte, hogy a szülőkkel együtt nyolctagú lelkészcsaládot méltóbb parókia illetné meg, és kérte a bodosi közösséget, teremtsenek jobb feltételeket számukra. „Ez nem egy szegény egyházközség, de lelki szempontból is gazdag. Amit kapunk, azzal megtelik a zsebünk, de amit adunk, azzal megtelik a szívünk. A szeretet soha el ne fogyjon népünk és egyházunk iránt!” – buzdította tettre a helybelieket.

A bodosiak szíves vendéglátását köszönte Ambrus Attila, az egyházkerület főgondnoka, valamint Jakab István, az egyházkerület missziói előadója is, a helybeliek részéről Tüzes Bölöni Ferenc, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, illetve Benedek-Huszár János, Barót város polgármestere köszöntötte a vendégeket, Iszlai Kamill Zsolt lelkipásztor pedig köszönetet mondott az egyházközség ügyeinek felpártolásáért. A baróti polgármester elgondolkodtató megállapítást tett: azt mondta, problémáink forrásai, mint azt a vizitáció tagjaival is megtárgyalták, nem anyagi, hanem inkább lelki eredetűek. Mint hangoztatta, ilyen anyagi jólétben még sosem éltünk, mint manapság, és ha holnap valaki egymillió dollárt utalna bankszámlánkra, annak is legfeljebb három napig tudnánk örülni, utána azzal is valami bajunk lenne. Merthogy igazából az emberi kapcsolatokat veszítettük el, így boldogulni is csak azok újra megtalálásával tudnánk kisebb-nagyobb közösségeinkben – például a templombeli együttléteinkkel, kis közösségeinkkel.

Az istentisztelet végén a helybeliek ajándékokat adtak át a generális vizitáció tagjainak, majd Iszlai Júlia tiszteletes asszony vezetésével ünnepi kórusművek csendültek fel a bodosi református templomban.