Egy Facebook-bejegyzésből indult, aztán egyre több kérdés került felszínre a Besenyői-tó körül. Ki kezeli a vizet, ki használhatja a partot, milyen jogon lehet horgászjegyet árusítani, mekkora területre szólnak a bérleti szerződések? Romanov János sepsibesenyői lakos hónapokon át kérte ki az iratokat és járta a hatóságokat, Selariu Gyula, az OVPS Natura Sălbatică képviselője pedig engedélyekre, bérleti szerződésekre és korábbi ellenőrzésekre hivatkozik. Maksa község polgármestere szerint az önkormányzat csak a saját tulajdonában vagy kezelésében levő területekről dönthet. Közben a tónál horgász, fürdőző, sportoló és természetjáró keresi ki-ki a maga helyét, s nem mellesleg a nádasban hat fiókát nevelt fel idén egy hattyúpár. Utánajártunk annak, mit lehet jelenleg biztosan tudni a Besenyői-tóról, és melyek azok a kérdések, amelyek továbbra is tisztázásra várnak.
Öntözőtóból közösségi tér
„Műfaját tekintve” a Besenyői-tó egy mesterséges víztározó. A 70-es évek végén, 80-as évek elején elsősorban mezőgazdasági, öntözési feladatokra hozták létre, az évtizedek során azonban a környék egyik kedvelt szabadidős helyévé vált. Sátorozók, fürdőzők, horgászok, csónakosok és kajakosok keresték fel, nemcsak a közeli településekről, hanem Brassó megyéből is.
A vízfelület kiterjedésére különböző időszakokból eltérő adatok szerepelnek. Korábbi felmérések nagyjából 73 hektárt jelöltek meg, csapadékosabb években azonban ennél volt nagyobb is a víztükör. Az idei aszályos nyáron a víz szemmel láthatóan visszahúzódott, a sekélyebb részeken nagyobb nádasok alakultak ki, itt-ott korábban vízzel borított területek kerültek szárazra.
A rendelkezésünkre álló információk szerint 2012 körül az öntözési rendszerhez kapcsolódó kezelés az országos talajjavítási ügynökségtől (ANIF) a román vízügyi igazgatáshoz (SGA) került. A víztükör kezelője ma az állami vízügyi hatóság országos rendszeréhez tartozó sepsiszentgyörgyi kirendeltség.
A helyszínen a víz és a part egységes tájnak látszik, jogi szempontból azonban többféle tulajdonosi és használati viszony találkozik a vízfelületen és a körül. A vízügyi meder mellett önkormányzati, magán- és egyházi területek vannak itt, külön kérdést jelent a strand és a vízügyi védősáv helyzete is. A tó körül folyó viták jelentős része éppen az eltérő jogviszonyokból fakad.
Egy bejegyzés, amely kérdéseket indított el
A történet egy Facebook-bejegyzéssel került a nyilvánosság elé. A Sepsibesenyő közösségi oldalon megjelent bejegyzés a tó állapotáról, az ezüstkárász elszaporodásáról, algásodásról és az ökológiai egyensúly felborulásáról közölt adatokat. Tudományos vizsgálatra hivatkozva azt a benyomást keltette, mintha a Besenyői-tó élővilágáról készült kutatás eredményeiről lenne szó.
Az utánajárás során azonban kiderült: a felhasznált tudományos szöveg nem a Besenyői-tóról szólt. Dr. Máté Istvánnak a Szent Anna-tóval foglalkozó tudományos munkájából származó részletek jelentek meg úgy, mintha azok a Besenyői-tóra vonatkoznának. A bejegyzés készítője később elismerte: figyelemfelkeltő szándékkal tette közzé az írást, amely időközben eltűnt az oldalról.
A pontatlan bejegyzés azonban olyan kérdéseket hozott felszínre, amelyek már valóban a Besenyői-tó használatához kapcsolódtak. Például arra, hogy ki jogosult ott horgászati vagy haltenyésztési tevékenységet folytatni. Mire szólnak a különböző szerződések? Milyen alapon árusítanak a horgászoknak napijegyet? Hol húzódnak a bérelt, a magán- és a közösségi használatú területek határai?
A Facebook-bejegyzés tehát nem bizonyította azt, amit bizonyítani kívánt. A körülötte kialakult vita mégis elindított egy folyamatot, amelyben egyre több dokumentum, szerződés és hatósági válasz került elő.
A Besenyői-tó maksai oldala madártávlatból, a parton pihenőkkel, a vízen evezőkkel. Fotó: Bodor János
A szálak Romanov Jánoshoz vezettek
A történet egyik szereplője Romanov János sepsibesenyői lakos, aki azt mondja, számára az ügy lényege kezdettől az volt, hogy tisztázni lehessen, ki milyen joggal rendelkezik a tónál. Többször hangsúlyozta: azt szeretné, hogy a Besenyői-tó a közösség számára hozzáférhető maradjon, és egyértelmű legyen, mely területeket lehet szabadon használni, illetve hol vannak törvényesen megszerzett bérleti vagy más használati jogok.
Romanov nem csupán szóban fogalmazta meg kifogásait. Hónapokon keresztül különböző hatóságoknál érdeklődött, iratokat kért és beadványokat nyújtott be.
Az Országos Halászati és Akvakultúra-ügynökséghez, az ANPA-hoz február 23-án 1395-ös iktatószámmal benyújtott kérésében többek között arra keresett választ, létezik-e a Besenyői-tóra vonatkozó rekreációs vagy sporthorgászati, illetve haltenyésztési szerződés, mekkora területre szól, ki annak jogosultja, és milyen jogszabályi alapon folytatja tevékenységét.
Március 9-én 1844-es számmal ismét tájékoztatásért folyamodott: a halállomány kezelésére vagy koncessziójára vonatkozó esetleges szerződésről érdeklődött a hatóságnál, kérve annak számát, keltezését, időtartamát, az érintett terület pontos nagyságát, valamint azt is, milyen jogalapon történhet horgászati díj beszedése és engedélyek kiadása.
Mivel úgy ítélte meg, hogy a kapott válaszok nem tisztázták teljes egészében a kérdéseit, április 20-án 2961-es számmal közigazgatási panaszt terjesztett elő. Június 2-án ismét az ANPA-hoz fordult két újabb (4130-as, illetve 4136-os iktatószámú) beadvánnyal. Addigra több olyan dokumentum is előkerült, amelyek tartalmát és egymáshoz való viszonyát kívánta tisztázni.
Romanov utánajárásának jelentőségét nem az adja, hogy önmagában valamelyik vitázó fél igazát bizonyítaná. Sokkal inkább az, hogy a sorozatos megkeresések nyomán különböző szerződések, engedélyek, nyilvántartási adatok és hatósági álláspontok kerültek egymás mellé. Ezekből pedig az rajzolódott ki, hogy a Besenyői-tó jogi helyzete nem írható le egyetlen szerződéssel vagy engedéllyel.
A tó és a bérelt terület
Az egyik legfontosabb előkerült dokumentum a 2202-es számú megállapodás 2012-ből, amely a vízügyi hatóság és az OVPS Natura Sălbatică – a továbbiakban Vadtermészet Vadász és Horgász Egyesület – között jött létre.
Az iratokban szereplő terület nagysága 12 540 négyzetméter, kb 1,25 hektár. A szerződés megfogalmazása szerint a Besenyő-patakhoz kapcsolódó kisvízi mederrész használatára vonatkozik, rekreációs, illetve sporthorgászati céllal. (A Besenyői-tó teljes vízfelülete hozzávetőleg 73 hektár.)
Selariu Gyula, az egyesület képviselője lapunknak is elmondta, hogy a Vadtermészet Egyesület nem bérli a teljes tavat. A vízügyi hatóságtól bérelt vízterület ez az 1,25 hektár, ennek partszakaszán pedig más tulajdonosoktól további, hozzávetőleg kéthektárnyi szárazföldi területet bérel.
Azt is hozzátette, hogy lépéseket tett a tó teljes területének bérlése érdekében. Közlése szerint korábban érdeklődött ennek lehetőségéről, az ehhez kapcsolódó díjat azonban nem tudta vállalni. Beszélgetésünkben havi 70–75 ezer euró nagyságrendű összeget említett. Azóta csökkent a vízfelület négyzetméterenkénti bérleti díja, most tehát úgy látja, lehetőség nyílt arra, hogy a teljes tavat bérbe vehesse.
A tó és az 1,254 hektáros szerződéses mederrész tehát két külön terület. Ez a különbség a későbbi jogi és horgászati kérdések értelmezésénél is meghatározó.
Szabadidős lehetőségek a tó maksai oldalán: fürdőzők, kajakok és vendéglátóhely a parton. Fotó: Bodor János
A papírok mögött
A Selariu Gyula által képviselt Vadtermészet Egyesület tevékenységi körébe beletartozik a vadászati és sporthorgászati, illetve turisztikai és szabadidős tevékenységekhez köthető szolgáltatások területe. Az egyesületnek három alkalmazottja és egy meghatalmazott ellenőre van.
A bemutatott dokumentumok között a már ismertetett 2202/2012-es vízügyes szerződés mellett haltenyésztéshez, vagyis akvakultúrához kapcsolódó irat is szerepel 2017-es keltezéssel. Ennek jelenlegi érvényességéről, illetve arról, hogy miként kapcsolódik a vízterület használatához, több hatósági megkeresés is született. A rendelkezésünkre álló iratok alapján az engedély helyzete időközben változott, ezért annak aktuális joghatása és területi kiterjedése külön értelmezést igényel.
A tó körüli ügy egyik nehézsége éppen az, hogy más jogi kategóriát jelent a vízügyi meder használata, az akvakultúra, a halgazdálkodás, a sporthorgászat, illetve a part menti földterületek bérlete. Ezekhez eltérő hatósági jogosultságok és engedélyezési feltételek kapcsolódhatnak. Egy adott szerződés vagy engedély megléte ezért önmagában nem feltétlenül ad választ a tó teljes használatára vonatkozó valamennyi kérdésre.
Selariu ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy az egyesület tevékenységét nyíltan végzi, a rendelkezésére álló iratokat hatósági ellenőrzések során is bemutatta, és tevékenységét ezekre a dokumentumokra alapozza.
Nem kisajátítani, fejleszteni szeretné
Selariu Gyula másként látja a tó körül kialakult helyzetet, mint azok, akik attól tartanak, hogy a vízpart egyre kevésbé lesz hozzáférhető a nagyközönség számára.
Elmondása szerint nem kisajátítani szeretné a tavat, hanem rendet tenni, halállományt fenntartani, valamint olyan szolgáltatásokat kialakítani, amelyek turisztikai és szabadidős lehetőségeket teremtenek.
Az egyesület vezetője elmondta: haltelepítést is végzett, jelentős összeget fordított erre. A halgazdálkodással kapcsolatos kifogásokkal nem ért egyet. A vízminőségre vonatkozó aggályokra azt válaszolta, hogy a közegészségügyi igazgatóság rendszeresen vizsgálja a tó vizét, az eredmények pedig nyilvánosan hozzáférhetők. Álláspontja szerint ezek nem mutatnak a megengedettnél magasabb szennyezettséget.
A part menti területek esetében több külön szerződésről beszélt. Elmondása szerint a besenyői oldalon hozzávetőleg kéthektárnyi magánterületet bérel, amelynek tóparti szakaszát strandként hasznosítja. Közlése szerint ezért havi ötezer lejes bérleti díjat fizet.
Ottjártunkkor homokhalmokat láttunk a strandolásra használt partszakasznál. Selariu elmondása szerint a homokot a part rendezésére, a napozásra használt terület pótlására terítik szét.
Fejlesztési elképzeléseiben a tó nem kizárólag horgászhely. Turisztikai szolgáltatásokról, strandolásról, kempingezésről és a szabadidős használat feltételeinek javításáról beszél. Úgy véli, egy ekkora vízfelületben a jelenleginél jóval nagyobb turisztikai lehetőség rejlik.
A maksai oldalon egy, az egyháztól bérelt területet lakókocsik parkolására kívánt alkalmassá tenni. A füvet lekaszáltatta, mobil mosdókonténert telepített, de mint mondta, emiatt is feljelentették. Hangsúlyozta: nem mozdíthatatlan épületről, hanem tőkékre állított, mosdóként, zuhanyozóként és illemhelyként használható konténerről van szó.
A vele szemben megfogalmazott panaszokat több ponton visszautasítja. Elmondta, hogy a horgászati tevékenységéhez rendelkezik azokkal az iratokkal, amelyekre szüksége van, a napijegyek értékesítését pedig jogszerűnek tartja. Hivatkozott arra is, hogy korábbi bejelentések és panaszok nyomán hatóságok vizsgálódtak.
Ugyanakkor ő maga is kifogásolt olyan tóparti tevékenységeket, amelyeket engedély nélkülinek tart. Példaként a hétvégi házaknál történő kajak- és SUP-deszka-kölcsönzést említette, amelynek ügyében közlése szerint rendőrségi kivizsgálás is történt.
A történetből így az látszik, hogy a tó körül nem egyszerűen két ember személyes vitája zajlik, különböző használati jogok, gazdasági és közösségi érdekek találkoznak a víz körül.
Figyelmeztető tábla a tóparton: a felirat szerint a terület közegészségügyileg nem ellenőrzött, ezért fürdőzésre nem ajánlott. Fotó: Bodor János
Panaszok és ellenőrzések
A vita hatósági szintre is eljutott. A rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint július 14-én a Kovászna megyei gazdasági rendőrség ellenőrzést végzett a Vadtermészet Egyesületnél. Az ellenőrzés a június 23-án bejegyzett 52742-es számú panaszhoz, illetve az 52745-ös számú feljegyzéshez kapcsolódott.
A rendőrség bekérte többek között a vízügyes szerződést és mellékleteit, pénzügyi és adóhatósági iratokat, tóparti területekre kötött bérleti szerződéseket, bizonylatokat, az egyesület alapszabályát és más, a tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumokat.
Az ellenőrzés során rögzítették, hogy a szerződéses vízügyi használat 12 540 négyzetméterre vonatkozik, és azt is, hogy Selariu közlése szerint az egyesület nem bérli a teljes tavat. A rendőrségi iratokban azt is rögzítették, hogy belépődíjat csak a bérelt területekre szednek, a fürdés pedig mindenki saját felelősségére történik.
Selariu Gyula közlése szerint korábban olyan ügyészségi eljárások is voltak, amelyekben a panaszokat elutasították. Mint mondta: Romanov János és más ellenlábasai azért fordultak ismételten különböző hatóságokhoz, mert ki akarják őt szorítani a tó használatától.
A hatósági eljárások megítélésénél fontos, hogy egy panasz elutasítása nem feltétlenül jelent valamennyi kapcsolódó jogi kérdésre választ, ahogyan egy ellenőrzés ténye önmagában sem jelent jogsértést.
Önkormányzati hatáskörön innen és túl
A tó körüli helyzet tisztázásához megkerestük Vitályos Lajost, Maksa község polgármesterét is. A községvezető szerint mindenekelőtt a hatásköröket kell elkülöníteni. A Besenyői-tó víztükre nem Maksa község tulajdona, ezért az önkormányzat elsősorban azokról a területekről tud hivatalosan nyilatkozni és dönteni, amelyek a község tulajdonában vagy kezelésében állanak.
A tó körüli földek több tulajdonoshoz tartoznak. Van önkormányzati tulajdon, vannak magánterületek és egyházi tulajdonban levő részek is. A strand területe például a községhez tartozik.
Külön kérdést jelent a tó menti vízügyi védősáv. Elvileg a vízfolyások és tavak mellett meghatározott védőterületnek kell lennie, a Besenyői-tó esetében azonban ennek pontos telekkönyvi megjelenése, szélessége és határvonala nem mindenütt egyértelmű.
Selariu Gyula szintén öt-hat méteres sávokról beszélt, amelyek tulajdoni és telekkönyvi helyzetét ő sem látja mindenütt tisztázottnak. Vitályos Lajos szerint korábban a prefektúra bevonásával is próbálták rendezni a helyzetet, ám nem minden kérdésre sikerült végleges megoldást találni.
'
Romanov János a Besenyői-tó partján. Fotó: Bodor János
Halgazdálkodás határok nélkül?
A tó körüli vita megértéséhez alapvető különbséget kell tenni a tulajdon és a használati jog között. Attól, hogy valaki földterületet bérel a parton, nem válik automatikusan a tó használójává vagy halgazdálkodóvá. Ugyanígy egy vízügyi mederrész használatára vonatkozó szerződés területi és tevékenységi hatályát is külön kell vizsgálni.
Romanov János ehhez kapcsolódóan azt a kérdést veti fel, hogy miként köthető egy 1,254 hektáros vízterülethez a hozzávetőleg 73 hektáros, fizikailag nem elválasztott tó halállománya. Érvelése szerint a halak a teljes víztérben mozoghatnak, miközben az akvakultúrás tevékenységet nem elkülönített úszóketrecekben vagy halnevelő ketrecekben végzik.
E kérdés megítélése már nem pusztán a vízügyi szerződéstől függ, hanem az akvakultúrára és a halgazdálkodásra vonatkozó szabályok és engedélyek együttes értelmezésétől.
Romanov ezt is annak részeként kezeli, amit tömören úgy fogalmaz meg: „a tó legyen mindenkié”. Elmondása szerint ezen nem a törvényes magántulajdon vagy bérleti jogok figyelmen kívül hagyását érti, hanem azt, hogy a szabadon használható területek maradjanak hozzáférhetők, a korlátozott részek határai pedig világosak.
Lehetne hely mindenkinek
Dálnoki Sándor nyugalmazott testnevelő tanár több évtizede lakik a besenyői oldalon, a tó partjától alig ötven méterre. Mint a tó körül lezajlott változások szemlélője, ő más szemszögből közelíti meg a kérdést. Abból indul ki, hogy egy hozzávetőleg hetvenöt hektáros vízfelület milyen lehetőséget jelenthetne a környéken élők és az ide látogatók számára.
Szerinte a Besenyői-tó egyszerre többféle szabadidős és sporttevékenységnek adhatna helyet. Horgászatnak, úszásnak, evezésnek, kajakozásnak, természetjárásnak, vízi sportoknak és közösségi rendezvényeknek egyaránt lehetne tere, ha a használatot átgondoltan szerveznék meg.
Nem tartja jó megoldásnak, ha egyik tevékenység kiszorítja a másikat. Ki lehetne jelölni olyan részeket, ahol a horgászat zavartalanul folyhat, másutt sportolók, csónakázók vagy fürdőzők használhatnák a vizet, a természetvédelmi szempontból érzékeny területeket pedig nyugalomban kellene hagyni.
Dálnoki Sándor szerint a tó elég nagy ahhoz, hogy többféle igény megférjen egymás mellett. Ehhez azonban világos szabályokra és azok betartására van szükség.
Haltelepítés a Besenyői-tóban. A Vadtermészet Egyesület pontyokat engedett a tó vizébe. Fotó Selariu Gyula / Facebook
Hattyúk a nádasban
Egy tó értékét nem csak az határozza meg, mire használja azt az ember. A víztározóval elárasztott völgy felső, náddal borított részeit lassan visszafogadja a természet. A sekélyebb részek ma már számos vízimadár számára kínálnak élőhelyet: vadrécék, szürke gémek, de más, vízpartot kedvelő madarak is rendszeresen megfigyelhetők a Besenyői-tónál.
Idén a tó náddal védett részén egy hattyúpár rakott fészket és nevelt fel hat fiókát. A család heteken keresztül a vízen maradt, a szürke tollú fiatalok szüleik közelében úsztak, időnként a part menti részekre is bemerészkedve.
Jelenlétük arra is figyelmeztet, hogy a tó olyan élőhely, ahol a természet értékei mentén is érdemes lenne valamilyen korlátot szabni az emberi használatnak. A fészkelő- és pihenőhelyek nyugalma – különösen a Natura 2000-es területeken – ugyanúgy része egy tó jövőjének, mint a horgászat, a fürdőzés vagy a különböző témájú turisztikai fejlesztések.
Egy jó tanács: a madarakat nem tanácsos kenyérrel vagy más emberi élelmiszerrel etetni. A nádas környékén azért telepedtek meg, mert a tó élővilágában elegendő táplálékot találnak maguknak.
Egy tó, több érdek
Az utánajárás kezdetén a történet egyszerűbbnek látszott. Egy pontatlan Facebook-bejegyzésből indultunk, amelyről kiderült, hogy egy másik tóra vonatkozó tudományos szöveget használt fel.
A háttérben azonban ennél lényegesen összetettebb kérdések kerültek felszínre.
Állami kezelésben levő víztükör, különböző tulajdonú parti területek, vízügyi szerződés, sporthorgászat, akvakultúrás engedély, strand, turisztikai fejlesztési elképzelések, Natura 2000-es élőhely és közösségi hozzáférés iránti igény találkozik a tó körül.
Romanov János a használati jogok és határok tisztázását sürgeti. Selariu Gyula abban lát lehetőséget, hogy a tó környezetét rendezett szolgáltatásokkal és fejlesztésekkel tegyék használhatóbbá. Vitályos Lajos polgármester az önkormányzati hatáskörök korlátaira hívja fel a figyelmet, Dálnoki Sándor pedig úgy véli, megfelelő szabályozással többféle használat is megférhet egymás mellett.
A különböző elképzelések nem feltétlenül zárják ki egymást. Ehhez azonban világosan kellene látni, hol húzódnak a tulajdoni és használati határok, melyik szerződés mire vonatkozik, és az egyes tevékenységek milyen feltételekkel végezhetők.
Szürkegémek a sekélyesben. Fotó: Bodor János
Közös víz, közös felelősség
A Besenyői-tó partján járva mindebből kevés látszik. A víz fölött gém repül át, a nádas szélén récék húzódnak meg. A hattyúcsalád lassan halad a nyílt vízen. Távolabb horgász ül a parton, másutt fürdőzők vagy csónakosok jelennek meg.
A táj nem árulja el, hány szerződés, hatósági válasz, panasz és eltérő értelmezés húzódik meg a háttérben. A Besenyői-tó jövője azonban azon múlhat, sikerül-e olyan világos szabályokat kialakítani, amelyek mellett a törvényesen működő vállalkozás, a horgászat, a sport, a fürdőzés, a turizmus és a természetvédelem is megtalálja a maga helyét. És maradjon hely annak is, aki csak kiülne a partra nézni a vizet. Meg – ha maradnának – hattyúcsaládok költőhelye is.
Mert a Besenyői-tó körüli történetben végül talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy kié, hanem az, hogy milyen marad utánunk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
