Talán szeptemberben, október elején ölti magára legszebb színeit a természet, amikor a magasban felragyogó őszi színek visszaköszönnek lent, a talajon megbújó gombák kalapján is. Szeptemberi barangolásunk során három olyan, városi környezetben is fellehető gombafajjal ismerkedünk meg, amelyek valósággal beleolvadnak az őszi tájba.
Rozsdasárga tőkegomba
(Pholiota aurivella)
Amikor a szeptemberi hűvös esték és az őszi esők megérkeznek, felbukkan az egyik leglátványosabb, aranysárgában pompázó kalapos gombánk, a rozsdasárga tőkegomba. Ez a faj nem rejtőzik mély erdők magányába, évről évre az emberek közé is visszatér, s a parkok öreg fáinak odvaiban mintha csak arra akarna emlékeztetni, hogy a természet a városban is jelen van.
Tekintélyes méretűre nőhet: élénksárga, olykor narancsos árnyalatú kalapja rendszerint 5–15 cm széles, de a legnagyobb példányok a 20 centiméteres átmérőt is megközelíthetik. A kalapbőr felülete nyirkos időben kifejezetten ragadós, nyálkás, és nagyobb, rányomott, a szélükön kissé felálló, barnás színű szálas pikkelyek díszítik. A fiatal példányok kalapszélén fehéres burokmaradványok figyelhetők meg. A lemezek változó hosszúságúak, szélesek és többnyire a tönkhöz nőttek. Színük a gomba korával együtt változik: kezdetben halványsárgák, majd olív- vagy dohánybarnák, végül a rájuk hulló spóraportól jellegzetes rozsdabarnára színeződnek. Tönkje száraz, gyakran görbe, és a gallérzóna alatt mutatós, körkörös pikkelyek borítják. Húsa halványsárga, a kalapban puhább, a tönkben viszont kifejezetten szívós állagú.
Sepsiszentgyörgy területén egyáltalán nem ritka: a város különböző pontjain szinte minden évben menetrendszerűen megjelenik. Kimondottan őszi faj, amely általában szeptember végén kezdi bontogatni a kalapját. Elsősorban lombos fák fáját kedveli, bár ritkábban fenyőféléken is előfordulhat. A város utcáin és parkjaiban főként idős, legyengült fűzfákon, valamint kőrislevelű juharokon figyelhető meg. Sebparazita és korhasztó gomba, ezért leggyakrabban a fák sérüléseit, metszésfelületeit és a kisebb-nagyobb odúkat választja megtelepedési helyéül.
Tudományos neve szinte költői képet idéz. A Pholiota nemzetségnév pikkelyest jelent, míg az aurivella fajnév a latin aurum (arany) és vellus (gyapjú, gyapjas bunda) szavakból ered. Magyarul akár „aranygyapjas pikkelyesgombának” is nevezhetnénk, találó leírás ez a sárga, bolyhos-pikkelyes gombára.
Bár mérgező hatása nem ismert, emberi fogyasztásra nem ajánlott. Húsa rágós, ráadásul enyhén kesernyés, kellemetlen utóízzel rendelkezik. Inkább a szemünkkel keressük tehát, fotózzuk le, de a kosarunkba ne tegyük!
Rokonai közül a nyálkás tőkegomba (Pholiota adiposa) hasonlít rá a legjobban. Ez utóbbinak nemcsak a kalapja, hanem a teljes tönkje is erősen ragacsos, nyálkás. A modern molekuláris vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy a két faj közötti különbségek nem mindig élesek. Emiatt egyes szerzők a nyálkás tőkegombát már nem önálló fajként, hanem a rozsdasárga tőkegomba egyik formájaként vagy szinonimájaként kezelik.
Legközelebb, amikor egy öreg fűzfa odújából vagy egy sebzett törzs oldalából aranyló gombacsokor kacsintgat felénk az őszi szürkületben, már név szerint is üdvözölhetjük ezt a különös városlakót.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
