Figyelem Eszter asszony ecsetvonását az agyagkancsón, és azon tűnődöm, mi késztethet egy különben fiatalos nagymamát arra, hogy lányával, unokáival kézművestáborban vegyen részt. Unaloműzés, egy mesterség megtanulása?
Aztán továbblépve a többi megszállott kézművesinashoz, a válasz magától adódik: a szép, a saját kezű munka szerelmesei hajlítgatják ezen a helyen a rezet, kalapálják a vasat, gyúrják a gyapjút, hajtják a korongozót, rakják egymásra az ezernyi üvegkristályt, hogy megalkossák az általuk tervezett tárgyat, ékszert, használati darabot. Nem pénzért csinálják, alkotásaikat nem fényes kiállítóterembe szánják, hanem saját örömükre készítik agyagból, vasból, rézből, tűzzománcból, nemezből álomtárgyaikat. Könnyű kitalálni, hogy mindez a Guzsalyas Alapítvány benedek-mezei felnőtt- és ifjúsági táborában történik, hisz a környéken majdmindenki hallott már ennek a műhelynek a tevékenységéről, több mint egy évtizede viszik hírét az itt inaskodó kezdő és haladó mesterek a kézművesség igényességének. A szombati házi kiállításon minden bizonnyal ott sorjáznak majd azok a darabok, amelyek egyenként aprólékos és kitartó munkával készültek, és amelyek egy kicsit attól is szépek, hogy a nem készen kapott érték iránti szeretet is fényesíti őket.
