A Duna–Tisza közének déli részén elterülő Bácska újkori képét nehéz elképzelni azok nélkül a vízrendezési munkálatok nélkül, amelyek az elmúlt két és fél évszázad során gyökeresen átalakították a vidéket. A térség csatornái annyira hozzátartoztak a tájhoz, hogy könnyen természetes vízfolyásoknak vélhették azokat – még néhány évtizeddel korábban. Pedig jelentős részük emberi alkotás, figyelmes mérnöki munka eredménye. Ennek a rendszernek történeti magja az egykori Ferenc-csatorna, amely a 18. század végének egyik legjelentősebb magyarországi vízépítési vállalkozása volt.
A csatorna története elválaszthatatlan kissárosi Kiss József vízépítő mérnök és öccse, Kiss Gábor nevétől. Az általuk megálmodott vízi út nem csupán két folyót kötött össze. Átalakította a bácskai tájat, segítette a mocsaras területek lecsapolását, új lehetőségeket nyitott a mezőgazdaság előtt, és nagymértékben lerövidítette a Tisza és a Duna közötti áruszállítás útját.
Víz és mocsár között
A 18. századi Bácska egészen más képet mutatott, mint napjainkban. A török uralom megszűnése után fokozatosan újranépesülő terület jelentős része mocsaras vidék volt. A Duna és a Tisza áradásai, a természetes vízfolyások, az időszakos tavak és lápok nagy területeket tettek nehezen megközelíthetővé vagy mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná. A települések fejlődésének ezért egyik alapvető feltételévé vált a vízrendezés. A 18. század második felében a Habsburg monarchia államigazgatása egyre nagyobb figyelmet fordított a gazdaságilag hasznosítható földterület növelésére, új települések létrehozására, a közlekedés és a vízi utak fejlesztésére. Ebben a környezetben alakult ki a korszerű mérnökszakma. Munkájukhoz már nem volt elegendő a helyi tapasztalat: földmérésre, szintezésre, térképezésre, a vízhozam és a terepviszonyok felmérésére volt szükség. Közéjük tartozott kissárosi Kiss József is, akinek életműve szinte összeforrt Bácska vízrendezésével.
Hadmérnökből vízépítő mérnök
Kiss József 1748. március 19-én köznemesi családban született Budán. A korszak viszonyai között kivételesen magas színvonalú műszaki képzésben részesült. Testvérével, Gáborral együtt katonai-mérnöki tanulmányokat folytatott, melyeket 1768-ban fejezett be. Pályáját katonai szolgálatban kezdte, majd az 1770-es években megvált a hadseregtől, tudását pedig polgári, elsősorban vízépítési feladatok megoldására fordította.
A Kiss testvérek műszaki látókörének kialakulásában nagy jelentősége volt annak, hogy megismerkedhettek Nyugat-Európa akkor már fejlett vízépítési gyakorlatával. A 18. századi Angliában éppen ekkor zajlott a csatornaépítés nagy korszaka. A csatornákon nagy tömegű szenet, építőanyagot, gabonát és más árut lehetett viszonylag kis költséggel szállítani.
Kiss József Bácskában kincstári, illetve kamarai mérnökként került közvetlen kapcsolatba a vízrendezéssel. Az 1770-es és 1780-as években folyószabályozási, mocsárlecsapolási és településrendezési feladatokon dolgozott. Tevékenysége során egyre alaposabban megismerte a Duna és a Tisza közötti síkság domborzatát és vízrajzát. Különösen fontosak voltak a Szivác, Cservenka, Kúla és Verbász környékén végzett munkálatai. A Telecska löszhátságának déli előterében összegyűlő vizek kiterjedt mocsarakat hoztak létre. Kiss felismerte, hogy ezeket megfelelő árkokkal és csatornákkal el lehet vezetni. Kúlától Verbász irányába levezető árkot létesített. A kisebb léptékű vízrendezés sikere adhatta azt a gondolatot, hogy ennél sokkal nagyobb vállalkozás is megvalósítható.
Merész gondolat
Kiss József 1786-ban a Szivác környéki mocsarak lecsapolásának tervezése során az Apatin és Bácsföldvár közötti térségben felmérést végzett, amiből fontos felismerés született: a Duna és a Tisza között nem állt olyan magas vízválasztó, amely lehetetlenné tette volna a két folyó mesterséges vízi úttal való összekötését. A gondolat jelentősége messze túlmutatott a mocsarak lecsapolásán: a Duna és a Tisza Bácska két oldalán folyt ugyan, ám a két folyó vízi úton történő összeköttetése hatalmas kerülőt igényelt. A Tiszáról érkező hajóknak dél felé kellett haladniuk a folyón, majd a Dunán ismét északnak fordulniuk. Egy Bácskán keresztül vezető mesterséges vízi út tehát ezt a kerülőt megszüntethette volna.
Kiss József öccsével, Kiss Gáborral együtt 1790 körül kezdett részletesen foglalkozni a hajózható csatorna tervével. A tervezett vízi út Monostorszegnél ágazott volna ki a Dunából, majd Zombor, Sztapár, Szivác, Cservenka, Kúla és Verbász térségén keresztül haladva Bácsföldvárnál érte volna el a Tiszát. A Duna és a Tisza között mintegy hétméteres szintkülönbséggel kellett számolni. Ez ugyanakkor nem akadályozta meg a hajózást: a két folyó vízszintje közti eltérést zsilipek segítségével könnyen át lehetett hidalni.
A csatorna tehát egyszerre volt hajózási és vízrendezési vállalkozás. Ebben rejlett Kissék tervének igazi korszerűsége.
Kissárosi Kiss József portréja. Fotó: Budapesti Történeti Múzeum
Egy magánvállalkozás születése
A hatalmas építkezéshez nem volt elegendő a műszaki terv. Pénzre, állami engedélyre és megfelelő gazdasági szervezetre is szükség volt. A tervet a bécsi udvar elé terjesztették, ahol végül I. Ferenc uralkodása idején kapta meg a szükséges jóváhagyást. Ezért viseli a csatorna a császár-király nevét.
A Ferenc-csatornai Királyi Szabad Hajózási Társaság 1792-ben jött létre. A közmunkát nem kizárólag az állam finanszírozta: részvényesek fektettek tőkét a csatorna megépítésébe, amelynek megtérülését a hajózási díjakból és a fellendülő kereskedelemből remélték. Az építkezés 1793-ban kezdődött meg.
A terv papíron egyszerűnek tűnhetett: ki kellett ásni egy több mint száz kilométer hosszú árkot a Duna és a Tisza között. A korban elérhető „technológiát” ismerve azonban ez kicsit sem egyszerű vállalkozás: a csatornaépítéshez még nem álltak rendelkezésre a 19–20. századból már ismert gőz- vagy a jóval későbbi dízelüzemű földmunkagépek. A csatornát kézi erővel, ásóval, lapáttal és talicskával ásták meg. A kitermelt föld elszállítása, a partok kialakítása, a zsilipek alapozása és a vízbetörések megfékezése egyaránt hatalmas szervezési feladatot jelentett. Több ezer munkásra volt szükség. Munkaerőt azonban nehéz volt találni, ezért a társaság messzi vidékeken is toborzott, s időnként rabokat és hadifoglyokat is alkalmaztak. A munkakörülmények különösen a mocsaras szakaszokon nehezek lehettek.
A legkomolyabb problémák egyikét ugyanis maga a víz okozta. A Duna közelében a magas talajvíz miatt az építési gödrök megteltek, az átázott földfalak beomlottak, a zsilipépítések pedig az akkori technikai lehetőségek határait feszegették. A munka mégis haladt. 1797-re elkészült a Dunától Sztapárig terjedő szakasz, a vállalkozás azonban ekkorra már súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött.
A terv ütközik a valósággal
A Kiss testvérek eredetileg jóval rövidebb építési idővel és kisebb költséggel számoltak, de hamar világossá vált, hogy az építkezés a tervezettnél nehezebb és drágább. A Kiss testvérek lényegében előzmények nélkül vállalkoztak egy több mint száz kilométeres vízi út kiépítésére. Nem rendelkeztek olyan tapasztalati adatokkal, amelyek alapján pontosan meg lehetett volna becsülni a munkaerőigényt, a talajviszonyokból adódó nehézségeket vagy a tényleges költségeket. A társaság vezetése egyre elégedetlenebb lett. A költségek emelkedése és a határidők túllépése miatt 1797-ben Kiss Józsefet és Kiss Gábort eltávolították a vállalkozás irányításából.
A munkálatok műszaki vezetését Heppe Szaniszló, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetője vette át. A csatorna azonban az új vezetés alatt sem készült el egyik napról a másikra: további évek munkájára volt szükség. 1801-re sikerült befejezni a Ferenc-csatornát, a hajóforgalom előtt 1802. május 2-án nyitották meg a létesítményt.
A Kiss testvérek nagy álma tehát már nélkülük, de megvalósult. Kiss Gábor ezt nem is érhette meg: 1800-ban meghalt. József pedig, aki életének jelentős részét szentelte ennek a vállalkozásnak, háttérbe szorítva szemlélhette fő művének elkészültét.
A Duna és a Tisza között
Az elkészült csatorna Monostorszeg és Bácsföldvár között mintegy 115 kilométer hosszúságban szelte át Bácskát. Átlagosan közel húsz méter széles és mintegy két méter mély vízi út jött létre. A szintkülönbséget zsilipek segítségével győzték le. Ezek tették lehetővé, hogy a hajók az eltérő vízmagasságú csatornaszakaszok között közlekedjenek. A zsilipek egyben a csatorna vízháztartásának szabályozásában is fontos szerepet játszottak.
A vízi út jelentőségét elsősorban a távolság lerövidülése mutatja. A Tiszáról a Dunára tartó hajók több mint kétszáz kilométeres kerülőt takaríthattak meg. A Magyar Nemzeti Levéltár adatai szerint a csatorna 227 kilométerrel rövidítette meg ezt az útvonalat, ami abban a korban óriási gazdasági előnyt jelentett. A folyami hajókat ugyanis nemcsak lefelé kellett úsztatni. Folyásiránnyal szemben gyakran emberi vagy állati erővel vontatták azokat. Minden megtakarított kilométer tehát időt, takarmányt, munkabért és pénzt jelentett.
Kiss József síremléke. Latin nyelvű feliratának fordítása: „Itt nyugszik Kiss József magyarnemes. Hogy halhatatlan, arról ez a Ferenc-csatorna tanúskodik; hogy halandó volt, arról ez amárvány vall. Született Budán 1748. március 19-én. Meghalt Zomborban, Bács vármegyében,1813. március 13-án. Fotó: Szekeres Attila
Vízi kereskedelem
A Ferenc-csatorna egyik legfontosabb árucikke akkoriban az erdélyi só volt. Az Erdély bányáiban kitermelt só jelentős részben a Maros és a Tisza vízrendszerén keresztül jutott el nyugat felé. A csatorna megnyitásával ez az áru sokkal rövidebb úton juthatott el a Dunához.
Hasonló jelentősége volt a csatornának a gabonakereskedelemben. A Bánság és Bácska termékeny földjein egyre nagyobb mennyiségű gabonát termesztettek, amelynek értékesítéséhez megfelelő szállítási útvonalra volt szükség. A nagy tömegű gabona közúti fuvarozása drága volt, vízen viszont ugyanakkora vonóerőigény mellett egyetlen hajó sok-sok szekér rakományát vihette magával.
A csatorna menti települések helyzete ezért alapvetően megváltozott. A létesítmény nem egyszerűen átvezetett a tájon, hanem maga is piacot teremtett, hiszen a hajók szinte helybe jöttek a terményért.
A csatorna átformálja Bácskát
A Ferenc-csatorna hatása nem korlátozódott a hajózásra. Legalább ilyen fontos volt a vízrendezés. A korábbi mocsaras, belvizes területekről jelentős mennyiségű vizet lehetett elvezetni. A csatorna és a hozzá kapcsolódó árkok fokozatosan megváltoztatták a táj vízháztartását, és a korábban időszakosan vagy tartósan vízzel borított területek egy része mezőgazdasági művelés alá kerülhetett. A föld értéke növekedett, terjedt a gabonatermesztés, és a csatorna közelében fekvő települések gazdasági jelentősége is erősödött. Ezért a Ferenc-csatorna többcélú vízépítési mű volt: közlekedési út, lecsapoló rendszer és gazdaságfejlesztő infrastruktúra egyszerre. Éppen ebben rejlik Kiss József elképzelésének nagysága. Nem egyetlen műszaki problémára keresett megoldást, hanem egy egész térség vízrajzi és közlekedési adottságait kívánta megváltoztatni.
Akit saját művétől fosztottak meg
Kiss József személyes sorsa különös ellentétben állt alkotásának jelentőségével. A vállalkozásból történt eltávolítása nemcsak szakmai, hanem anyagi veszteséget is jelentett számára, hiszen saját vagyonából is jelentős összeget fektetett be.
Miközben a csatornán egyre több hajó közlekedett, és a vállalkozás gazdasági haszna mind nyilvánvalóbbá vált, megálmodója nem részesült olyan elismerésben, amilyet teljesítménye alapján várhatott volna. Élete utolsó időszakában Verbász közelében telepedett le. A csatorna mellett szőlőt vásárolt, és ott építette fel nyughelyének szánt otthonát, amely a Josephsruhe, azaz „József nyugalma” nevet kapta. Van ebben valami jelképes: a mérnök, akit eltávolítottak saját vállalkozása éléről, élete végén mégis fő műve közelében keresett nyugalmat.
Kiss József 1813. március 13-án Zomborban halt meg, 64 éves korában. Kívánságának megfelelően Verbász mellett, a csatornára tekintő magaslaton temették el. Sírfelirata tömören fogalmazza meg azt, amit az utókor végül elismert: halhatatlanságáról a Ferenc-csatorna tanúskodik, halandóságáról a sírköve.
Az elmocsarasodott Ferenc-csatorna Verbászon, 2026. Fotó: Szekeres Attila
Egy csatorna második élete
A 19. század folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Ferenc-csatorna nem tekinthető egyszer s mindenkorra befejezett alkotásnak. A század közepén ezért új dunai kapcsolatot kellett kialakítani Bezdán térségében. A csatorna későbbi korszerűsítésében és kibővítésében különösen fontos szerepet játszott Türr István, az 1848–1849-es szabadságharc egykori katonája, később Garibaldi tábornoka.
Az 1870-es években a régi Ferenc-csatornát jelentősen átalakították és új ágakkal egészítették ki. Kiépült a Baja–Bezdán tápcsatorna, amely biztosabb dunai vízellátást tett lehetővé, valamint a Sztapárt Újvidék térségével összekötő Ferenc József-csatorna.
Ezzel a Kiss testvérek eredeti műve egy nagyobb bácskai csatornahálózat központi elemévé vált. A fejlesztések a következő évtizedekben is folytatódtak. A 19. század végén és a 20. században új zsilipek, vízszabályozók és csatornaszakaszok épültek. A rendszer feladata is kibővült: a hajózás és lecsapolás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az öntözés és általában a vízgazdálkodás.
A Duna–Tisza–Duna-rendszer
A 20. század második felében a korábbi bácskai és bánsági csatornákat egységes vízgazdálkodási rendszerbe szervezték. Így jött létre a mai Duna–Tisza–Duna-csatornarendszer. A hatalmas hálózat már messze túlnőtt a Kiss testvérek eredeti csatornáján. Fő- és mellékcsatornái Bácska és Bánság jelentős részét behálózzák, feladatuk pedig egyszerre a belvízelvezetés, az árvízvédelem, az öntözés, a vízellátás és részben a hajózás. Mégsem túlzás azt állítani, hogy történetének egyik kiindulópontja az 1793-ban megkezdett Ferenc-csatorna. A Kiss testvérek ugyanis már a 18. század végén felismerték azt az alapelvet, amelyre a későbbi vízgazdálkodás is épült: a Bácska vizeit nem külön-külön, hanem összefüggő rendszerként kell kezelni.
Kiss József öröksége
Kiss József pályája jól példázza a felvilágosodás kori mérnök szerepének átalakulását. Katonai műszaki képzettséggel indult, de tudását végül nem erődítmények építésében vagy ostromok vezetésében, hanem egy térség gazdasági átalakításában kamatoztatta. Munkásságának értékelésekor nem szabad megfeledkezni Kiss Gáborról sem. A Ferenc-csatorna megtervezése a két testvér közös teljesítménye volt. József azonban hosszú bácskai szolgálata, korábbi vízrendezési munkái és a vállalkozás szervezésében vállalt szerepe révén joggal vált a csatorna történetének legismertebb alakjává. A csatorna elkészült, működött, gazdaságilag hasznosnak bizonyult. Kevés 18. századi magyar mérnöki alkotás mondhatja el ugyanezt magáról.
Kiss József sorsa ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy az úttörő alkotók életútja ritkán olyan egyenes vonalú, mint amilyennek az utókorból látszik. Fő művének megépítését nem fejezhette be, az ünnepélyes átadáskor már nem ő állt a vállalkozás élén, élete utolsó éveit pedig csalódások árnyékolták be. Kiss József igazi emlékműve nem bronzból vagy márványból készült, hanem vízből, földből, zsilipekből és egy több mint száz kilométer hosszú mesterséges mederből. Egy olyan mérnöki alkotásból, amely megváltoztatta Bácskát, és amelynek nyomán víz folyt a Duna és a Tisza között.
Utószó
A trianoni határváltozás következtében az eredeti Ferenc-csatorna teljes bácskai főága a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került, és Péter király csatornájának nevezték át. A második világháború után Jugoszláviában a monarchikus elnevezést felváltotta a Nagy-bácskai-csatorna név, az egykori Ferenc-csatorna pedig később a Duna–Tisza–Duna vízgazdálkodási rendszer részévé vált.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
