Hozzám csapódott annak a híre, hogy milyen elképzelések vannak Háromszék természetvédelmi területeinek valós védelmére, és hogy ez ne csak szóhasználati legyen, hallom továbbá, hogy turisztikai, tudományos és kulturális értékeinket tennék közkinccsé, állítanák a természettudományos megismerés szolgálatába. Drukkolok, hogy megvalósuljanak, s legyenek őrtornyok is, ahonnan gyönyörködni lehet a táj szépségében.
Nos, ezek az őrtornyok juttatják eszembe, hogy a Duna-delta félmillió hektáros területe világviszonylatban is kiemelten védett terület. (A védelemnek különböző fokozatai vannak, én most csak a „szigorúan védett" tájakra gondolok.) Építettek ott is őrző-védő tornyokat, hatalmas költséggel, mert a kőolajfúró szondához hasonló fémvázas építmény létrehozása nem kis pénzbe került az UNESCO-nak.
A helybeliek kezdetben idegenkedtek a tájidegen őrtornyoktól, mert ennek a fémvázát elcsórni sem lehetett, mint a Deltaszentgyörgy felé tervezett magasfeszültségű vezeték huzaljait. Aztán rájöttek, hogy a védelmi őrtornyok nagyon hasznosak lehetnek számukra. Ezekről az is megfigyelhető, hogy nem jönnek-e a környezetvédelmi vagy más, az orvhalászok számára nemkívánatos hatóságok emberei. A szigorúan védett Belciug-tó tájékán, az őrtorony lábánál hömpölygő folyamágon éjszaka villanyárammal „üttették" a halat. Úgyhogy a magas költségekkel kiépített védelmi rendszer maga ellen fordult, olyan sorsra jutott, mint mikor az ellenség elfoglalja a várat, s onnan annak egykori védőit támadja.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy a természetvédelmi rendszert legelőbb a fejekben kell kiépíteni. Az emberek gondolkodásába, viselkedésébe kell elültetni vagy visszaültetni. Erre jó példa a Vargyas völgye, amelyet az Elveszett Világ Barlangász- és Természetvédő Egyesület véd, takarít. (A rossz hírek szerint országos hatóság működése és a jóváhagyások hiányában ez az őrző-védő szolgálat meg is szűnhet.)
Szomorú például a Rétyi Nyír düledező-korhadó védőkerítésére, a homokbányászásra nézni. Nemrég a Nyergestetőn láthattuk, hogy a széltörés révén elpusztult büszke fenyves helyébe ültetett csemetéket hitvány emberek lelegeltették. Szigorú törvények és szigorú ellenőrzés kellene, s a természet eme gyilkosainak nemcsak a juhait kellene behajtani, hanem a juhászt, a csobánt is pakulárostól. Székelyföldön elő kellene venni a régi falutörvényeket. És ha nem is vágnák le a fél karját a természetet megbecstelenítő kártevőnek, de az állatait el lehetne kobozni.
Óvodáskortól az aggastyánkorig a családban, iskolában, a felnőttek közösségi életének minden közegében védett területként kellene viszonyulnunk környezetünk minden porcikájához.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
