A Rákóczi-szabadságharc korát megidéző, izgalmas küzdelmekkel és humorral átszőtt táncjátékot hozott el az erdélyi közönségnek a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szeptemberben. A Tenkes kapitánya című, nagyvárosi színpadokra megálmodott produkció ezúttal Gelencén, a község művelődési házában elevenedett meg a társulat táncosai és zenészei, valamint a Magyar Nemzeti Férfikar énekeseinek közreműködésével. A kulisszák mögött arról is kérdeztük az előadóművészeket, hogyan készültek a bemutatókra és mit visznek haza magukkal az erdélyi turnéjukról.
A Honvéd Együttes szervezeti keretein belül működő Magyar Nemzeti Táncegyüttes az anyaország legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, mely a Petőfi Kulturális Program keretében indult útnak két nagyszabású produkcióval, az Éljen Petőfi! és A Tenkes kapitánya című előadásokkal. Gelence a turné harmadik állomása volt: előbb a felvidéki Borsiban, a Rákóczi-kastélyban léptek fel, majd Brassóban, a Drámai Színházban játszottak, végül szeptember 10-én érkeztek meg Háromszékre.
A vendégek napközben felkeresték a Szent Imre római katolikus műemlék templomot, majd a készülő falumúzeumba is ellátogattak. Mindezt Abdulwahab Nadiától, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes menedzserétől tudjuk, aki szerint ezek a programok fontos részét képezték a napnak. „Már alig vártuk, hogy láthassuk ezt a csodálatos 13. századi templomot. A táncművészeink számára is nagy öröm ez. Nemcsak mi hoztunk valamit, hanem nagyon sokat kaptunk is. Ez egy oda-vissza tanulás” – fogalmazott.
A turné nem kis apparátust mozgat meg, Gelencére közel hetvenfős csapattal érkeztek. Egy ekkora társaság fogadásához a helyiek közreműködésére is szükség volt: a szállástól az utazáson át a technikai háttér biztosításáig számos részletet kellett összehangolni. Mint megtudtuk, az utóbbi időben a társulat a vendégelőadások során arra is törekszik, hogy kevesebb díszlettel, minél fenntarthatóbb módon vigye színpadra a produkcióit. A menedzser szerint a hagyományőrzés számukra nemcsak a múlt értékeinek továbbadását jelenti: a paraszti kultúrából örökölt takarékos, fenntartható szemléletet a színpadon és azon kívül is igyekeznek érvényesíteni.

Barka Dávid lassan tíz éve játssza Eke Máté, azaz a Tenkes kapitánya szerepét. Fotó: Farkas Orsolya
A Tenkes kapitánya bőrében
Az előadás előtt arra is lehetőségünk nyílt, hogy a társulat tagjaival beszélgessünk a turnéról, a gelencei vendégjátékról és arról, mi történik a kulisszák mögött, mielőtt felgördül a függöny.
Barka Dávid Harangozó Gyula-díjas táncos számára Eke Máté – azaz a Tenkes kapitánya – korántsem új szerep. Amikor bekerült a produkcióba, még a kurucok csapatát erősítette, majd 2014–2015 körül kapta meg a főszerepet, amelyet azóta is ő alakít. Mint mondta, a táncjáték szorosan követi az egykor nagy népszerűségnek örvendő televíziós sorozatot.
A történet a Rákóczi-szabadságharc idején, a siklósi vár és a Tenkes-hegy környékén játszódik. Főhőse Eke Máté, a kurucok vakmerő és furfangos vitéze, aki társaival újra és újra túljár a várat megszállva tartó labancok eszén. Hol álruhában férkőzik az ellenség közelébe, hol csellel szerez fontos információkat, szabadít ki foglyokat vagy húzza keresztül a labancok terveit. Ebben segítségére van többek között Buga Jakab és Siklósi bácsi, miközben a vár osztrák parancsnoka, Eckbert ezredes és katonái igyekeznek kézre keríteni a titokzatos Tenkes kapitányát. A kalandos történetben a kuruc–labanc küzdelem humorral, cselszövéssel és romantikus szállal keveredik.
A Tenkes kapitánya című előadást Zs. Vincze Zsuzsa (szakmai vezető, Kossuth-díjas érdemes művész) írta színpadra Örsi Ferenc forgatókönyve nyomán, a rendező-koreográfus Zsuráfszky Zoltán (ügyvezető igazgató, művészeti vezető, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas kiváló művész). A Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában a televízióból ismert történet Sebő Ferenc zenéjével és Turczi István dalszövegeivel zenés, kalandos táncjátékként elevenedik meg.
A főszereplő Barka Dávid egyik kedvence a vízhordás jelenete. Eckbert rájön, hogy a gyógyvíz ingyen van, ezért megpróbálja kisajátítani, ám az álruhás orvosként felbukkanó Eke Máté keresztülhúzza számításait. Miközben a labancok a vizet hordják, Máté iszappakolással „kezeli” Eckbertet, majd Buga Jakab és Siklósi bácsi is bekapcsolódik a jelenetbe. „Sok kis apró jelenet van benne, de az egész összeáll. Már amikor tanultam a darabot, iszonyatosan izgalmas volt számomra, hogy ennyi minden látható egyszerre, és tele van humorral, poénnal. Hála Istennek mindenki érti és élvezi, ugyanúgy az idősebb korosztály és a fiatalság is” – mesélte.
A humoros jelenetek mellett azonban akad olyan rész is, amely komoly összpontosítást követel. Ilyen az a kardpárbaj, amelyben Eke Máté egyszerre több labanc ellen küzd. A látványos összecsapás mozdulatait pontosan kell végrehajtani: egy rossz irányba lendített kard már sérülést okozhat.

Az egyik közönségkedvenc jelenetben iszappakolással kezelik Eckbertet. Fotó: Tamás István
Hazatérés is volt ez a turné
A társulat egyik tagjának a mostani erdélyi turné a szokásosnál különlegesebb. A Magyar Bronz Érdemkereszttel kitüntetett Benedek Attila táncos Brassóban érettségizett az Áprily Lajos Főgimnáziumban, majd családjával Budapestre költözött; 2007 óta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagja. Számára a Gelencét megelőző brassói előadás valójában hazatérés is volt.
„Nagyon jó érzés volt, megmondom őszintén, egy kicsit el is érzékenyültem. Telt házas közönség, nagyon sok ismerős, régi tanárok” – idézte fel a kedd estét. Mint mondta, mindig különleges élmény számára, amikor hazai közönség előtt léphet színpadra, most pedig annak is örült, hogy A Tenkes kapitánya című műsort végre Erdélyben is bemutathatják.
Benedek Attila Siklósi bácsit alakítja, aki a történetben Eke Máté egyik segítője: figyeli a labancok mozgását, hírt visz a Tenkes kapitányának, figyelmezteti a falu népét, és ha alkalom adódik, maga is megtréfálja az ellenséget. A szerep azért is különleges számára, mert egyszerre kíván tőle táncot, éneket és színészi játékot. A 2009-ben készült táncjáték hosszú évek óta műsoron van, de tapasztalata szerint a közönség mindmáig élvezettel fogadja.
Benedek Attila szerint az itteni közönség különösen befogadó, könnyen együtt él a darabbal, és bátrabban ki is mutatja, ha tetszik neki, amit lát. Ezt Gelencén már előadás közben is lehetett érezni: a humoros fordulatokra és a látványos jelenetekre azonnal érkezett reakció a nézőtérről.
Miközben odakint lassan megteltek a széksorok, a függöny mögött már egészen másfajta munka zajlott. A próba véget ért, az előadás előtti utolsó órában pedig mindenki a maga módján készült a fellépésre. A női táncosok sminkeltek, elkészítették a hajukat és viseletbe öltöztek, a férfiaknak kevesebb idő kellett az öltözéshez, de a bemelegítés senkinél sem maradhatott el.
„Nem lehet csak úgy fölmenni a színpadra, hogy nincsenek bemelegítve az izmaink. Mindenki átgondolja a darabot, a sorozatokat, felkészül szellemileg, a főszereplők átgondolják a szövegeiket. Mindig a legjobbat akarjuk nyújtani a közönségnek” – avatott be az előadás előtti percekbe Benedek Attila.

Buga Jakab, Siklósi bácsi és a Tenkes kapitánya. Fotó: Tamás István
Fiatalok a nézőtéren
Nem csak a színpadon, a nézőtéren is sok néptáncossal lehetett találkozni. A telt házas előadásra feltűnően sok fiatal érkezett, többek között a Perkő Néptáncegyüttes néhány tagja, akikkel volt alkalmam szót váltani. Elmondásuk szerint táncosként más szemmel figyelik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeit, példaképként tekintenek a hivatásos együttes tagjaira. Amit ők próbákon tanultak és helyi fellépéseken gyakoroltak, azt Gelencén a szakma legmagasabb szintjén láthatták viszont.
De nem minden fiatalt a néptánc iránti személyes kötődés hozott a művelődési házba. Akadtak, akik egyszerűen azért foglaltak helyet az előadásra, mert rendszeres látogatói a helyi kultúrotthon műsorainak. Ez az este azért volt különleges, mert olyan társulat lépett fel a színpadon, amelynek produkciójáért máskor jóval messzebbre kellene utazniuk.
A fiatalok jelenléte Ilyés Botond János polgármesternek is feltűnt, bár – mint mondta – Gelencén ennek megvan a maga természetes magyarázata. A településen komoly hagyománya van a néptáncnak, a helyi tánccsoport mintegy hetven gyereket és fiatalt fog össze, közülük pedig sokan ott ültek ezen az estén a nézőterén is.

Telt ház a gelencei művelődési házban. Fotó: Tamás István
Közel a közönséghez
A polgármester szerint nagy megtiszteltetés, hogy egy ekkora produkció eljutott Gelencére. A vendégjáték nagyságát talán éppen a helyszín mutatta meg a leginkább: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása láthatóan nagyobb térre született, mint amekkorát a gelencei művelődési ház biztosítani tudott.
„Ez a produkció kinőtte a mi színpadunkat, a mi kultúrotthonunkat” – fogalmazott Ilyés Botond János. Éppen ezért különösen nagyra értékelte azt a szakmai fegyelmet és alázatot, amellyel a társulat a helyi adottságokhoz alkalmazkodott. Mint mondta, korábban előfordult, hogy vendégegyüttesek a színpad méretei miatt kevesebb táncospárt hoztak Gelencére, de a Magyar Nemzeti Táncegyüttes nem kötött kompromisszumot e téren.
A szűkebb tér végül nem vett el a produkció varázsából. Sőt, talán közelebb is hozta egymáshoz a színpadot és a nézőteret. „Felemelő volt. Ez egy olyan előadás, amely ritkaságnak számít nálunk, talán még a nagyvárosokban is” – emelte ki a polgármester, majd hozzátette: olyan energiát adott ennek a közösségnek, amelyet sokan még sokáig magukkal visznek.

Szima Adél köszöntötte és búcsúztatta a népszerű táncegyüttest. Fotó: Farkas Orsolya
Gelence visszavár!
Hogy egy ennyire nagy hírnevű társulat egy háromszéki község művelődési házának a színpadára lépjen, ahhoz kellett valaki, aki mert nagyot álmodni. Szima Adél helyi szervező maga is nevetve idézte fel, hogyan került A Tenkes kapitánya a gelenceiek kívánságlistájára. A Kovászna Megye Tanácsa által kezdeményezett kulturális közösség- és közönségszervező programhoz csatlakozott, amikor pedig lehetőség nyílt előadásokra pályázni, a polgármesterrel egyeztetve a Magyar Nemzeti Táncegyüttes nagyszabású produkcióját is megjelölte. Mint mondta, a közös siker csapatmunka eredménye volt, ezért köszönet illeti Csüdör Katalin és Nagy Zoltán kulturális programkoordinátort, akik rendkívül fontos szerepet töltöttek be a pályázatban, és Ilyés Botond János községvezetőt, aki mindvégig partner volt a lebonyolításban.
Hogy mit jelent mindez egy vidéki közösségnek? Szima Adél szerint örömre és büszkeségre ad okot, hogy Magyarország legjelentősebb hivatásos néptáncegyüttese ezúttal nem valamelyik nagyváros színpadán, hanem az ő szerény hajlékukban mutathatta be egyik legsikeresebb produkcióját.
Az este pedig azt a fogadtatást hozta, amelyben a szervezők reménykedtek. A gelencei közönség nem maradt adós az elismeréssel: a látványos és humoros jeleneteket lelkesen fogadta, végül felállva tapsolta meg a produkciót és a táncművészeket. „A nézőtérről áradó vastaps és a csillogó szemek mindennél szebben elmondják azt, amit most én is érzek. Egy csodálatos, felejthetetlen élmény részesei lehettünk ma este” – fogalmazott az előadás után.
Ahogy a magyar népmesékben az édesanya nem engedi el hazulról elemózsiával teli batyu nélkül a világjáró fiát, úgy a gelenceiek sem engedték el útravaló nélkül a táncegyüttes tagjait. Szima Adél tepertős pogácsával és „tüzes vízzel”, valamint a település műemlék templomát bemutató kötettel búcsúzott a társulattól. „Önök ma este nemcsak egy előadást hoztak, hanem ajándékot, egy életre szóló élményt a mi közösségünknek” – mondta, majd egyetlen kéréssel engedte útjára vendégeiket: ne feledjék, Gelence visszavárja őket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.