A költészet az a teljesen felesleges kifejezésmód, amire nagyon nagy szükségünk van – fogalmazott Markó Béla költő A szeretet pokla című kötetének bemutatóján csütörtök este Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban. S hogy miért van oly nagy szükségünk erre a teljesen fölösleges kifejezésmódra, az alighanem mindenki számára világossá vált, aki részt vett az eseményen, illetve beleolvasott a kötetbe.
A szeretet pokla című verseskötet idén jelent meg a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában, 75 szonettet tartalmaz a szeptember 8-án 75 esztendőt töltött szerző elmúlt években született alkotásai közül. Az évforduló, a 75. születésnap közelsége pedig rá is nyomta a bélyegét az eseményre: a megyeszékhelyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Time for Flute fuvolatriója – Fábián Leila, Ivanitzki Krisztina, Tóth-Kovács Iringó, valamint irányító tanáruk, Császár Katalin – fellépése nemcsak ünnepélyessé tette a könyvbemutatót, de a szerző köszöntésére is alkalmat teremtett – Markó Béla meg is jegyezte: sokféle minőségében járt már Sepsiszentgyörgyön, de 75 évesen még nem. Szonda Szabolcs házigazda könyvtárigazgató felvezetése után – melyből az is kiderült, hogy a bemutatót már a SepsiBookra tervezték, ám el kellett napolni, ezért most pótolják – a szerzőt Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész kérdezte, személyes vallomások révén is méltatva a kötetben megjelent verseket.
Markó Béla saját bevallása szerint azért szereti a szonettet, mert igazi kihívást jelent a nagyon kötött versformában is megtalálni a szabadságot. Kicsit életminta számára, hiszen az ember is bizonyos kötöttségekkel, adott világba születik bele, amit szeretne megváltoztatni a maga igényei szerint, részben sikerül bizonyos mértékig, de a fő kérdés mégis az: tud-e ebben a feltételrendszerben szabad lenni? Hangsúlyozta ugyanakkor: bár kedvelt műfaja a szonett – főként az utóbbi időben –, nem ez az egyetlen preferált költői kifejezésmód, amellyel él, hiszen sok szabadverset írt pályája során.

Fotó: Vargyasi Levente
A szeretet pokla cím kapcsán megjegyezte: ütősnek nevezik azt, hiszen látszólagos ellentmondás feszül a két összekapcsolt fogalom között, így felkapja a fejét az olvasó. Saját értelmezése szerint a szeretetnél fontosabb és mélyebb érzés nincs, nélküle mindannyian szegényebbek lennénk, ugyanakkor az szenvedéssel, fájdalommal is jár, hiszen aki szeret, abban ott a féltés, az aggodalom, így bizonyos értelemben pokollá válik. Költőként Markó Béla fontosnak tart felmutatni egy másfajta megközelítésmódot, más szemléletet akár a leghétköznapibb történésekről is. A versnek valahol az a lényege, hogy képes legyen másként megmutatni azt, amit mindannyian ismerünk, mintha mindig más bejáraton közelítenénk meg ugyanazt a házat, utcát, hiszen a leghétköznapibb eseményben, történetben is minden benne van.
Nem lett volna teljes a beszélgetés, ha nem merül fel a költészet és a közéleti szerepvállalás viszonya, hiszen Markó Béla bő két évtizeden át fontos politikai tisztségeket töltött be, 1993-tól 2011-ig, 18 éven át volt az RMDSZ elnöke. Tapodi Zsuzsa vetette fel, hogy a kötetből hiányzik a közéleti tematika – Markó Béla e kérdés kapcsán fogalmazta meg álláspontját. Felemlítette: számára a politikai szerepvállalás is egyfajta belső kényszer volt, amely az önkifejezésre teremtett lehetőséget. Sokáig nem írt verset, amíg aktív politikusként dolgozott, majd mintegy tízéves csend után, amikor újra alkotott, könyvbemutatókon időnként zavarta, hogy az RMDSZ-elnököt látják benne, nem a költőt. Az elmúlt egy-két évtizedben számos közéleti vonatkozású verset is írt – igaz, szonettben nem lehet politikai nyilatkozatot írni, a műfajoknak megvannak a maguk sajátosságai és kényszerei. Ma már fontosnak tartja a közéletet akár mint ihletforrást is, és nagyon nem ért egyet azzal a vélekedéssel, hogy az értelmiségi csak végezze a saját munkáját, a művész alkossa csak a műveit, ne szóljon bele a közéletbe. Igenis, szükségünk van az értelmiségiek véleményére, az alkotóknak pedig át kell szűrniük alkotásaikon keresztül mindazt, ami körülvesz bennünket – sommázott Markó Béla, megjegyezve: a politikai nyilatkozatoknak a végét, a versnek az elejét kell tudni.
Az est zárásaként Hajdu Áron, a Bookart Kiadó igazgatója felhívta a megjelentek figyelmét Csapody Miklós frissen megjelent Markó Béla-életmű-monográfiájára, Szonda Szabolcs pedig a 44 szerző műveit tartalmazó, A Költő koszorúja című antológiából olvasta fel azt a versét, amely lényegében Markó Béla eddig megjelent köteteinek címéből „állt össze” – így is köszöntve a 75 éves költőt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.