Külcsín és belbecs

Ég a ház, mert lassan öt hónapja nincs felelős kormánya az országnak és a jelek szerint egyhamar nem is lesz, sem az államelnök, sem a pártok nem akarják, nem képesek feloldani az önmaguk által kreált válságot és lassan nemcsak idegrendszerünknek, de zsebünknek is fáj a politikusi tökéletlenkedés

Ég a ház, mert a folyamatosan alulfinanszírozott romániai oktatás egyre rosszabbul teljesít, évről évre nő az iskolaelhagyók és a funkcionális analfabéták száma, ám az ezért felelősek nem találják a megfelelő reformok módját. A legutóbbi PISA-felmérések eredménye is megmutatta, mekkora a baj, ám a politikai osztály nem gyógyírt igyekszik találni, hanem figyelemeltereléssel és furcsa kis sebtapasszal „gyógyítaná” az egyre mélyülő sebet: kötelezővé tenné minden iskolában az egyenruhát.

Az egyenruha ügye olyan kérdés, amely mélyen megosztja a társadalmat, aki ellenzi, nagyon hevesen teszi, aki támogatja, szintúgy meg van győződve igazáról. Akik éltük a 70–80-as évek romániai egyenruhaterrorját, emlékezhetünk, kényelmetlen kín volt, mely uniformizált és megkeserítette hétköznapjainkat. A műszálas ing, ruha, a kötelező hajpánt (fiúknak nyakkendő) mind a rendszer kijátszására késztettek, több-kevesebb sikerrel. Nem az iskolában oly szükséges rendet, fegyelmet jelképzeték, hanem az elnyomó hatalom eszközei voltak megtörésünkre, megalázásunkra. És az egyenruha mai napig ezt jelképezi a többség számára, lehet modern, divatos, kényelmes, de viselésének kötelező volta úgyis ellenszenvessé teszi. Nem csoda, hogy a diákok többsége hétfőn fekete ruhába öltözve tiltakozott ellene. Mert ha valaki, ők igazán tudják, hogy az egyenviselet nem tünteti majd el a társadalmi különbségeket, nem csökkenti a gyermekek közötti bántalmazást és közösségé sem alakítja azokat, akik nem érzik magukat együvé tartozónak. Nem megoldja a gondokat, hanem újabbakat gerjeszt.

Az érzelmi és elvi vonatkozásokon túl az egyenruhakérdésnek vagy egy nagyon prózai, de elkerülhetetlen anyagi vonzata is. A hétfői tiltakozást kezdeményező Román Országos Diáktanács gyors számolást is végzett: anyagtól függően egy rend ruha – nadrág, blézer vagy mellény, három ing – kb. 500 lejbe kerül, tavaly októberben 760 ezer diák kapott szociális támogatást, tehát a törvénytervezet előírása szerint ők lehetnek jogosultak ingyenes egyenruhára, ami egyetlen (egyáltalán nem elegendő) szett biztosítása esetén is 380 millió lejjel terheli majd a költségvetést. Rengeteg pénzzel tehát, amit sok, jóval hasznosabb dologra lehetne fordítani. A diáktanács számításai szerint az összeg az iskolai étkezés éves költségeinek negyedét fedezné, de akár a tanárok bérének emelésére is lehetne használni. Érvelésük szerint semmilyen tudományos bizonyítéka nincs az egyenruha előnyeinek, az arra fordított pénznek azonban számos, sokkal jobb helye lenne.

A szenátus múlt héten megszavazta a kötelező egyenruháról szóló törvényt, a döntő házként voksoló képviselőház is hamarosan napirendre tűzi a tervezetet. A kialakult viták nyomán a múlt héten még az egyenruhapárti szenátorok egy része is mintha meggondolta volna magát, és talán van esély arra, hogy a képviselők okosabban döntenek majd. Hisz ég a ház, nincs pénz. Kinek volt szüksége még egy társadalmat megosztó, semerre sem vivő vitára, mely ismét nem a lényegről, az oktatás tartalmáról, minőségéről, hanem csupán a külcsínről, a látszatról szól?

Egyenruha elleni tiltakozás a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban. Fotó: Refi DP