KármentőDemokráciaexport?

Nem csak most akarja az amerikai elnök naggyá tenni Amerikát, a mindenkori elnökök már Trump előtt is meg akarták mutatni a világnak, hogy milyen nagy és erős az országuk, ezért a XX. század folyamán és a XXI. század elején sok olyan dolgot csináltak (főleg más országokban), amiből bárki megtudhatta, milyen hatalmas és nagy ország az Egyesült Államok.

Az Egyesült Államokban akkora a demokrácia, hogy felesleg is van belőle, ezért gyakran folyamodnak demokráciaexporthoz. Ugyanígy vannak a kőolajjal és a cseppfolyósított gázzal is, amelyet, ha kell, jó pénzért adnak az ingyendemokrácia mellé.

Egy tanulmány szerint 1947 és 1989 között az USA összesen 72 esetben próbálta meg befolyásolni vagy leváltani más országok kormányát, ezek közül 66 volt titkos és csak néhány nyílt intervenció. „Sajnos” ezen akcióknak csak mintegy 40 százaléka volt sikeres. Nagy szerepe van a beavatkozásokban a Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nek, amelynek költségvetése nem két lej, hanem több mint 42 milliárd dollár volt 2025-ben. Ekkora összegből nem csak hírek beszerzésére futja, jut abból kormánybuktatásra is, amiért előbb a CIA kapja meg csendben a dicséretet, majd később az akciókról Hollywoodban leforgatott filmekért az alkotók zsebelnek be Oscar-díjakat.

Volt azért a beavatkozások között katasztrofális bukással végződő is, például az 1961-es kubai intervenció, amikor a CIA által kiképzett kubai emigránsok invázióját legyőzték Fidel Castro katonái. A harc nyolc amerikai elnök mandátumán át, negyven évig tartott, a túloldalon a kubai vezér, Castro mindvégig egyedül figyelt. Fidelt a számos merénylet között még robbanószivarral is megpróbálták eltenni láb alól, végül azonban kilencvenévesen ágyban, párnák közt halt meg.

Chilében 1973-ben az ellenzéket támogatták, és sikerült egy államcsínyt nyélbe ütniük Augusto Pinochet révén, aki egy katonai diktatúrát vezetett be, és olyan megtorlást vitt végbe, amelynek csodájára járhatott még a jó öreg USA is.

2001-ben Afganisztánban léptek fel (és csorbult ki a bicska úgy, mint azelőtt a szovjeteké 1979–1989 között). 2003-ban lerohanták Irakot és megbuktatták Szaddám Huszeint azzal az ürüggyel, hogy tömegpusztító fegyverei vannak. Líbiában 2011-ben megbuktatták Moammer Kadhafit, azóta sincs „rend”. Aztán a hab a tortán Venezuela volt, ahonnan 2026 januárjában drogkereskedelemmel kapcsolatos vádak miatt egy amerikai rohamcsapat „kiemelte” az elnököt, Nicolás Madurót. Ott rengeteg kőolaj van, és ilyen helyeken, például a Közel-Keleten is, ha arra van szükség, igazán olajozottan működik az amerikai fellépés. Azt nem tudom, hogy miért nem lép fel az USA határozottabban az ukrajnai béke megteremtése érdekében, amikor olyan jó módszerei vannak a nyomásgyakorlásra. A béke kulcsa tulajdonképpen az országok vezetőinek kezében van. Trump leváltathatná Putyin orosz és Zelenszkij ukrán elnököt is, ha nem akarnak békét kötni. Ott volt nála, Alaszkában Putyin, és Zelenszkij is úgy jár Washingtonba, mint haza. Esetleg meghívhatná őket egy baráti beszélgetésre, majd összezárná és addig tartaná őket kenyéren és vízen, míg meg nem egyeznek.

Mint már említettem, most az a gyanú, hogy nálunk is beavatkoztak annak érdekében, hogy megbuktassák a kormányt. Csak azt nem értem, miért nem mondják meg nyíltan (vagy titokban, üsse kő, például diplomáciai csatornákon), hogy kit szeretnének miniszterelnöknek és kik legyenek a miniszterek. Nem kellene a kormányalakítással hónapokig szerencsétlenkedni. Mert ugye mi történik, ha az új kormány sem fog tetszeni nekik?

A legjobb persze az lenne, ha csatlakoznánk az USA-hoz, és mi lennénk az 52. szövetségi állam (Puerto Rico pályázik az 51. pozícióra). Miért is ne lehetnénk az USA tagállama? Hiszen Alaszka sem határos a többi tagállammal, és Hawaii is több mint 5000 kilométer távolságra van Amerikától. Jó lenne azért is, ha felvennének tagállamnak, mert akkor sokkal olcsóbb lenne az üzemanyag, és vízumért sem kellene folyamodni, hanem szabadon repülhetnénk Amerikába, mint a madár.

Nicușor Dan román államfő és az idén márciusban kinevezett Darryl Nirenberg amerikai nagykövet. Fotó: Államelnöki Hivatal