Mikor lesz kormányunk?

Mikor lesz végre teljes jogkörű kormánya Romániának? Ki vállalja az ország irányítását ebben a nehéz gazdasági helyzetben? Milyen parlamenti többség áll össze majd egy leendő kabinet mögé? Ki kivel hajlandó egyezségre lépni?

E kérdésekre jelenleg talán még azok sem tudják a választ, akik a válságot előidézték, illetve ennyi időn keresztül fenntartották: eddig ugyanis minden forgatókönyv, amelyet a Szociáldemokrata Párt és/vagy Nicușor Dan államelnök kitalált, a visszájára sült el. A PSD-nek nem sikerült az a terve, hogy Bolojan nélkül, de a liberálisokkal együtt térjenek vissza a hatalomba, az államelnök kudarcot vallott a „sajátnak” szánt kormányával, amit Eugen Tomac jelölésével akart megvalósítani, aztán Adrian Veștea kabinetjének parlamenti elutasításával zátonyra futott az az elképzelés is, hogy a liberális párton belül kívülről idéznek majd elő szakadást, amivel újból létrejöhetett volna a PSD–PNL koalíció.

Siegfried Mureșan megbízása, majd elbukása látszólag fölösleges kör ebben a történetben, valójában azonban annyiban hozzájárulhat a válságból való kievickéléshez, hogy minden fontosabb politikai szereplő pillanatnyi szakaszgyőzelmet könyvelhet el, ahonnan könnyebb elviselni egy visszalépést is. Az államfőt immár nem érheti az a vád, hogy nem adott esélyt régi szövetségeseinek, a liberálisoknak. Ráadásul Nicușor Dan kezébe olyan fegyver került, amivel 1990 után egyetlen román államelnök sem rendelkezett: bármikor feloszlathatja a parlamentet – más kérdés, hogy ez jelenleg egyáltalán nem áll érdekében. A PSD joggal várhatja el ezek után, hogy a következő kormányalakítási felkérés egy általuk támogatott miniszterelnök-jelöltnek szóljon. A liberálisok fel tudják mutatni saját táboruknak, hogy ők mindent megtettek, egy összességében vállalható programmal és kormányfőjelölttel rukkoltak elő. Az elbukott szavazás után az RMDSZ is tiszta lelkiismerettel támogathat egy másik, vélhetően a szociáldemokraták által elfogadott jelöltet. Az előrehozott választásokra irányuló követelésével az USR egyben tartja saját táborát, és több eséllyel szólítja meg a rendszerkritikus választókat. Az AUR számára pedig eleve nettó nyereség az elhúzódó politikai válság minden egyes napja. 

A patthelyzet feloldásának most is ugyanaz a kulcsa, mint öt hónappal korábban: az egyik nagy pártnak, vagy a PSD-nek, vagy a PNL-nek engednie kell, a maguk által húzott vörös vonalat vagy át kell festeniük, vagy odébb kell tolniuk. Eddig mindkét alakulat kőkeményen tartotta magát, Mureșan bukásával azonban a liberálisok pozíciója érezhetően gyengült. Amennyiben ugyanis legalább a bizalmi szavazáson nem támogatnak egy újabb, minden valószínűség szerint a szociáldemokraták által elfogadott kormányfőjelöltet, a következőkben ők okolhatók majd a krízis elhúzódásáért.
Választás előtt áll tehát a liberális alakulat: beérik-e azzal, amit esetleg javított a megítélésükön Siegfried Mureșan elbukott próbálkozása, és mostantól hozzájárulnak egy új kormány beiktatásához (majd esetleg ellenzékbe vonulnak), vagy pedig nekik kell elvinniük a balhét azért, hogy továbbra sincs teljes jogkörű kormánya az országnak. A következő időszakban alighanem ismét napirendre kerül majd Ilie Bolojan pártelnöki pozíciója, illetve az alakulat egyben maradása. 

A válság feloldásának kulcsa immár Bolojan kezében van. Fotó: gov.ro