A biennálé pályázati felhívása úgy szólt, hogy a benevezett műveknek a torzulás fogalmát kell körbejárniuk. A téma ugyanakkor csak keretet adott, nem kötötte az alkotókat. Túros Eszter művészettörténész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa megnyitóbeszédében úgy fogalmazott, hogy a téma a válogatás kötőszövete, de nem nehezedik a művekre. A torzulás fogalomként rendkívül sok mindent jelenthet: mutathat fizikai deformációt, lelki elmozdulást vagy értékrendbeli elhajlást. A torzítás sokszor az alkotást nézőket is megállásra, kérdésfeltevésre készteti – vallották a Székelyföldi Grafikai Biennálé kilencedik kiadásának megnyitóbeszédeit mondók. A sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban pénteken tartott esemény egyúttal díjátadó ünnepség is volt.
A kiállítótermeket zsúfolásig megtöltő vendégeket Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője köszöntötte, majd név szerint külön üdvözölte Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, Csuzy Fanni külgazdasági attasét, Hargita és Kovászna megye tanácselnökét, Bíró Barna Botondot és Tamás Sándort, Erős Istvánt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorát, végezetül köszönetet mondott a társszervező intézményeknek (Csíki Székely Múzeum, Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, Maros Megyei Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum), a díjfelajánló egyetemeknek és szervezeteknek.
A világ ezer alkotója Háromszéken
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Hargita és Kovászna megyének mondott köszönetet, amiért együttműködve már kilencedik alkalommal szervezhették meg az egyre rangosabbá váló eseményt. Külön kiemelte Kelemen Hunornak a létrehozásban játszott jelentős szerepét: 2010-ben kulturális miniszterként és miniszterelnök-helyettesként vállalta a rendezvény védnökségét, és azóta is kitart mellette. Beszédében arra emlékeztetett, hogy az emberiség ma egyetlen nap alatt több képet állít elő, mint korábban évezredek alatt: algoritmusok és mesterséges intelligenciák ontják a képeket, amelyeket ugyanolyan gyorsan el is felejtünk. A biennálé díjazottjai ezzel szemben mertek megállni: nem képeket gyártanak, hanem alkotnak, mérlegelnek, kísérleteznek és újrakezdenek. Amikor a három megye életre hívta a biennálét, az volt a cél, hogy a régió felkerüljön a kortárs vizuális kultúra világtérképére, és a kilencedik kiadás alkalmával ez nyugodtan kijelenthető: idén érkezett a legtöbb országból a legtöbb mű és talán a legtöbb minőségi alkotás is. Tamás Sándor kiemelte: Székelyföldet nem a szervezők rajzolták fel a kortárs grafika nemzetközi térképére, hanem hetvenegy ország több mint ezer alkotója.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke örömét fejezte ki, hogy a 2010-es kezdeményezésük nemcsak él, hanem életet ad: a világ minden tájáról hoz el műalkotásokat Székelyföldre. Különös pillanatnak nevezte, amikor egy kiállítás címe pontosabban nevezi meg a közérzetet, mint a közélet megszokott szókészlete. A kiállított munkák megbontják a nézés megszokott biztonságát. Ebben rejlik a művészi torzítás felszabadító ereje: egy másik nézőpont elfoglalása nem jelenti meggyőződésünk feladását, inkább gazdagít.
Csuzy Fanni, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja úgy fogalmazott, diplomataként azokat a pillanatokat értékeli a legtöbbre, amikor a hivatalos protokoll helyét átveszi a kultúra, a párbeszéd és az emberi kapcsolat. A diplomácia lényege a hídépítés nemzetek és közösségek között, és a művészet ugyanezt teszi, csak mélyebben, szavak nélkül. A biennálé mára regionális eseményből nemzetközi rangú találkozóhellyé nőtte ki magát, amely összeköti a helyi, a magyar és a nemzetközi művészeti szcénát – jelentette ki.
Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke elsősorban a szervező kulturális intézményeknek mondott köszönetet, amelyek szakmai hozzáértésükkel nemzetközivé emelték ezt a közös székelyföldi vállalkozást, valamint a műveiket beküldő művészeknek. Mint mondotta, a pénz önmagában nem elég, kiállással is jelezni kell, hogy a megyei önkormányzatok minden közéleti-politikai torzulás és a szűkülő anyagi lehetőségek ellenére a jövőben is támogatják a kultúrát és a kortárs képzőművészetet.
Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsa elnökének szavait Oniga Erika művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztályának muzeológusa tolmácsolta. Az üzenet szerint egy alkotás éppen azzal mondhat valamit a világról, hogy elmozdítja, felnagyítja vagy újrarendezi azt, amit ismerősnek hittünk. Az idei téma figyelmesebb nézésre hív, arra, hogy elidőzzünk egy mű előtt, és megkérdezzük, miért látjuk most másként azt, amit jól ismertünk. A művészet támogatása a kulturális jövőbe való befektetés. Inspirálónak nevezte, hogy a díj Nagy Pál erdélyi magyar festőművész, műkritikus és író nevét viseli.
Az észlelés törékenységétől a poszthumán tájakig
Ferencz S. Apor képzőművész, a kiállítás kurátora elmondta, az idei biennálé a művészeti felsőoktatási intézményekkel való kapcsolatteremtésre fókuszál: jelen vannak a Magyar Képzőművészeti Egyetem, az egri Eszterházy Károly Egyetem, a kolozsvári Művészeti és Dizájn Egyetem, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem oktatói és diákjai. A torzulás fogalma rendkívül sokrétű: jelenthet fizikai deformációt, pszichológiai elmozdulást vagy erkölcsi, értékrendbeli elhajlást, és összefügg az elidegenedéssel, valamint korunk válságaival és konfliktusaival. A kortárs grafikában a torzulás nem pusztán formai eljárás, hanem összetett kifejezőeszköz és kommunikációs stratégia. A beérkezett munkák az emberi észlelés törékenységével, a személyes és kollektív emlékezettel, az identitással, a test és a természet átalakulásával, valamint magával a képalkotással foglalkoznak. Azt kívánta, a művek ne csak válaszokat adjanak, hanem új kérdéseket is feltegyenek.
A kiállítást Túros Eszter művészettörténész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa nyitotta meg. Kiemelte, hogy a három megye együttműködésében megvalósuló verseny kétévente kivételes rálátást kínál a kortárs grafika nemzetközi szférájára. Az anyag két helyszínen, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban és a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban látható. A biennálé egyszerre ad teret a hagyományos, a digitális és a kísérleti eljárásoknak. A kiállítás az identitás és a test témájától, a magány, a szorongás és az idegenség belső tájaitól indul, és szürreális tájakon, ipari környezeten át a jelenkori mitológiákig és poszthumán tájakig vezet. Mindez nem káoszt, hanem egyensúlyba rendeződő, értelmezhető grafikai tendenciákat mutat.
Japánba megy a nagydíj
A díjátadón a biennálé nagydíját, a Kovászna Megye Tanácsa és a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola által biztosított 3000 eurós fődíjat Kelemen Hunor adta át a japán Akimitsu Tamawakénak, aki Seed című művével nyerte azt el. A biennálé történetében ő tette meg a leghosszabb utat, hogy személyesen is jelen lehessen. Seiko Tanizaki tolmácsolásában elmondta, hogy repülőgépen ülve értesült a győzelemről, és „majdnem felugrott székéből”. Arról beszélt, hogy alkotás közben mindig megidézi az előtte élt ősöket: ilyenkor úgy érzi, nem csupán önmaga, hanem sok ember, az elődei is valahol ott vannak vele.
Hargita megye Nagy Imre nevét viselő, 1000 eurós díját Bíró Barna Botond adta át a magyarországi Jónás Péternek a Szigetvár című alkotásért. Kovászna megye Plugor Sándor-díját a kanadai Françoise Legris kapta a Carlos, Hélène, Michel című sorozatáért. A Nagy Pálról elnevezett 1000 eurós Maros megyei díjat Oniga Erika adta át, nyertese a lengyel Szymon Prandzioch A nem tudás felhője, illetve Tervezd meg a pihenést című munkájával.
Imreh István, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola osztályvezetője, a biennálé egyik alapítója szerint a rendezvény mára nagykorúvá vált. Felidézte a szellemi atya, Siklódi Zsolt emlékét, és köszönetet mondott a kurátornak, a támogató megyéknek, a partnerintézményeknek és a szervezőcsapatnak.
Az est közös fotóval és ünnepi koccintással zárult.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
