Kilenc háromszéki településre jutnak el idén a Kaptár dokumentumfilm-szemle alkotásai. A kétévente jelentkező eseményt Szabó Károly indította el Székelyföldi Dokumentumfilm Szemle néven Székelyudvarhelyen, majd 2018-ban a Kovászna Megyei Művelődési Központ vette át, s kapott új nevet. A szervező változott, de a kimondott cél változatlan maradt: a Székelyföld Napok alkalmával elérhetővé tenni a hazai filmesek munkáit a kisebb közösségek számára.
Az idei szemlére 2020 után Romániában készült dokumentumfilmekkel lehetett nevezni, tartalmi megkötés nem volt, így a tematikát tekintve meglehetősen színes lett a paletta. Akad társadalmi problémákat érintő film az illegális fakitermelésről, Kőrösi Csoma Sándorról szóló ismeretterjesztő film, sőt tudósítás is. A készítők közt találhatóak pályájuk elején álló, „szakma öregje” alkotók, és blogger is. Mivel Kovászna Megye Tanácsa a 2026-os évet a diákok évének nyilvánította, ehhez kapcsolódva külön pályázatot hirdettek a IX–XII. osztályos tanulóknak. A fiatalok bármilyen eszközzel, akár mobiltelefonnal is forgathattak, a lényeg az volt, hogy a saját környezetük történeteit mutassák meg. A felhívásra egy sepsiszentgyörgyi és egy kézdivásárhelyi fiatal válaszolt kedvezően.
A díjakat szombaton 16 órától adják át a Művész mozi Fellini-termében. Rövid szakmai kiértékelőt követően a díjnyertes filmet is levetítik.
Vargyasi Levente projektfelelős örömét fejezte ki, hogy ennyi filmet küldtek el készítőik, és azok annyira különböztek egymástól. Fontos ez, mert így a helyi művelődésszervezőknek van miből válogatni. „A Kaptár célja az, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyei vidéki emberekhez eljussanak az erdélyi és székelyföldi alkotók filmjei, és úgy érzem, célt értünk. Nemcsak azért gondolom így, mert a kínálat iránt volt érdeklődés, hanem mert már érkezett visszajelzés is, hogy jó szívvel fogadták a filmeket. Olaszteleken Fábián Piroska Lélekrajz és Keresztes Péter Csak a csend marad című filmjét vetítették, a helyi szervezők köszönőlevelében pedig az állt, hogy bár sokan nem voltak, de végül érdekes, jó hangulatú beszélgetés alakult ki, melyben véleményt mondtak és emlékeiket felelevenítve egészítették ki a látottakat. Ennek csak örvendeni tudok” – nyilatkozta.
Az idei Kaptár vetítésein az alábbi 22 dokumentumfilm tekinthető meg, ezek közül választja ki a zsűri az idei nyertest is.
1. Erdők nélkül nincs Erdély (53 per), rendező: Szabó Attila
A film Hans Hedrich, félig magyar, félig szász erdélyi civil aktivista küzdelmét mutatja be a romániai illegális fakitermelés és az erdélyi erdőket pusztító osztrák vállalkozás, a Holzindustrie Schweighofer ellen. A film zárógondolata – „A film itt véget ér, de a méregzöld mese folytatódik tovább, a harc pedig csak most kezdődik igazán” – mára beigazolódni látszik. Bár a civilek kitartó küzdelmének köszönhetően történtek pozitív változások, a harc neheze még hátravan.
2. Csak a csend marad (38 perc), rendező: Keresztes Péter
A film az egykor virágzó, többnyelvű református gyülekezet utolsó napjait örökíti meg, amelynek mára már csak három tagja maradt: Fülöp bácsi, aki gondozza a romos templomot és a temetőt, felesége, Erzsébet, illetve a 95 éves Kati néni. Csendes kitartásuk révén a film nem csupán az egyének elmúlását tükrözi, hanem egy eltűnő közösség történetét is elmeséli.
3. Időt őrlő vízimalmok (25 perc), rendező: Fábián Andor
Alig pár száz évvel ezelőtt a székelyföldi látkép tele volt csodásan csobogó vízimalmokkal. Ez a dokumentumfilm a még megmaradt vízi szerkezeteket kutatja fel Hargita megyében.
4. Álarcok ideje: Pogány ünnep – keresztény korban? (24 perc), rendező: Fábián Andor
A farsang idejét egymásnak feszülő, ellentétes erők uralják. Számos, a keresztény kalendáriumban is megtalálható jeles napot ünnepelnek ebben az időszakban (február 2-a gyertyaszentelő Boldogasszony napja, február 14-e pedig Szent Bálint és a szerelmesek napja), ám a pogány gyökerekkel rendelkező, kereszténység előtti emlékmaradványokat őrző farsangtemetésnek is ekkor van az ideje. Hol húzódik a határ a pogány és keresztény szertartások között, ha a farsang kezdetét hivatalosan január 6-ától, a keresztény vízkereszt ünnepétől számítják? Az ősi eredetű állatalakoskodások (tehén-, kecske- és más szarvasmaszkurák) mellett az egyházi rítusok (házasságkötés, temetés) kiparodizálása is rendszeres eleme a farsangbúcsúztatónak. A farsangtemetés, amely első látásra ártatlan komédia, számos ősi és sötét nézőpontot rejt, amelyekről gyakran megfeledkezünk.
5. Víz alatt a bánya (34 perc), rendező: Mosoni Emőke, T. Bányai Péter
A „székely sót”, amely bányásznemzedékek számára jelentett megélhetést, és hírnevet adott Parajdnak és környékének, 2025 májusában napokon keresztül mosta és oldotta a víz a tárnákban, mígnem – az erőfeszítések ellenére – a bányát teljesen elöntötte a víz. A sóbányászat ezzel véget ért. Ám a sóbánya nem csak a kitermelést jelentette a parajdiak számára. A hatvanas években itt kísérleteztek először föld alatti gyógykezeléssel, a bánya a krónikus légúti betegségben szenvedők fő támasza lett. A rendszerváltás után pedig a látványturizmus indult virágzásnak olyannyira, hogy az egész Sóvidék a bányára építette a megélhetését. Archív felvételekben is bővelkedő filmünk a bánya eltűnését követi végig, s egyben a parajdiak kilátástalan helyzetét is bemutatja.
6. Csíki konfekció (25 perc), rendező: Mosoni Emőke, T. Bányai Péter
A csíkszeredai készruhagyár, a székelyföldi készruhaipar egyik utolsó gyára 2026 elején jelentett be tömeges leépítést: munkásainak nyolcvan százalékától akart megválni. Varrónőktől és szabóktól, akik közül sokan évtizedek óta dolgoztak a gyárban. Megélték a konfekció fénykorát, átvészelték a privatizálással járó átmeneti időszakot, a kereskedelem liberalizálását, a normamunkát, a bérmunkát. Textilmunkások, akik túlórában, minimálbérért varrták a világmárkás luxusdarabokat. Archív felvételekben is gazdag filmünk a csíkszeredai konfekcióról szól, de a történet korántsem szorítkozik a székelyföldi város határaira.
7. A vegyi kombinát (25 perc), rendező: Mosoni Emőke, T. Bányai Péter
Románia egyetlen műtrágyagyártója, a marosvásárhelyi Azomureș 2026 elején végleg leállt. A svájci tulajdonos, az Ameropa Holding a megugrott földgázárakkal indokolta a döntést. A 64 éves kombinát mintegy 1000 alkalmazottnak és 2500 bedolgozónak biztosított megélhetést, miközben az ország műtrágyaigényének felét fedezte. A termelés leállásával a romániai gazdák még inkább az importra szorulnak. A film archív felvételek segítségével idézi fel a marosvásárhelyi vegyipari kombinát történetét, amely nemcsak egy gyár, hanem a román vegyipar egy egész korszakának végét is jelenti.
8. Gubán Balázs legendája (49 perc), rendező: Daczó Katalin
Gubán Balázs, a világhírű Gubán cipők megalkotója kommunista vállalatvezetőként is modern, piacorientált szemlélettel irányította gyárát. Az üzem azonban nemcsak cipőket gyártott: a sörnyitótól a szaxofonig, táskáktól a műbőr üléshuzatokig számos termék készült itt. Bár az egykori nagyvállalat már nem létezik, Gubán Balázs alakja és öröksége máig él az emlékezetben.
9. A művészet térhódítása: Gyergyószárhegy, 1974–2024 (57 perc), rendező: Daczó Katalin
„Legyen a szárhegyi tábor szélesre nyitott ablak a világra, váljék az egész kortárs képzőművészet keresztmetszetévé azáltal, hogy minden stílust, irányzatot és árnyalatot befogad és tisztel” – jegyezte fel Zöld Lajos újságíró, az 1974-ben létrejött gyergyószárhegyi művésztelep egyik alapítója. Az első székelyföldi művésztelep fél évszázad alatt sok viszontagságot átvészelt, de a célt, amiért létrejött, hogy gyűjteménye mindig a kortárs művészet keresztmetszete legyen, nem tévesztette szem elől. Filmünk számos archív felvétel felhasználásával mutatja be az első székelyföldi művésztelep múltját és jelenét.
10. Csoma 35 (35 perc), rendező: Molnár Fanni
A Kőrösi Csoma Sándor Egyesület és Népfőiskola fennállásának 35. évfordulójára készült dokumentumfilm összefoglalja az egyesület 35 éves tevékenységét, megszólaltatja az egyesület alapítóit, vissza- és előretekint.
11. Szabadság a hegyen (52 perc), rendező: Csibi László
A film a romániai „hegyi meccsnézés” különös szokását mutatja be. A Ceaușescu-diktatúra idején, amikor a Román Televízió megszüntette a nagy sportesemények közvetítését, az ország belső régióinak lakói a közeli hegyekbe, dombokra vonultak, hogy barkácsolt antennáikkal befogva a szomszédos országok adásait, követhessék a mérkőzéseket. A dokumentumfilm személyes visszaemlékezéseken keresztül idézi fel ezt a különleges korszakot és jelenséget.
12. A kászoni bikaütés (15 perc), rendező: Gergely Szilárd
A székelyföldi farsangolás szimbólumokban gazdag szokáshagyomány. Ezen belül is egyedülálló a nagy múltnak örvendő és mind a mai napig aktívan megélt kászoni bikaütés hagyománya. Ebben a rövid filmben megismerhetjük a népszokás jelentését, múltját és jelenét, valamint művelőit.
13. 24 óra az esztenán (121 perc), rendező: Incze Csaba
A film egy különleges, a civilizációtól távoli életformába enged betekintést. A történet egy esztenán játszódik, mintegy 20 kilométerre a civilizációtól, a medvék és más vadállatok otthonában. Egy fiatal szerelmespár mindennapjain keresztül látjuk a pásztoréletet: a fejést, a favágást, a vízhordást, a juhok terelését és a bulz készítését. Az éjszakát a főszereplő egy egyszerű kalyibában tölti, így testközelből tapasztalja meg az esztenai élet kihívásait és szépségeit.
14. Jókai Erdélyben (81 perc), rendező: Maksay Ágnes
Maksay Ágnes és László Loránd dokumentumfilmje Jókai erdélyi, partiumi és bánsági utazásain keresztül mutatja be az írót, különös figyelemmel Székelyföldhöz fűződő kapcsolatára és Erdély-ábrázolásaira. A film azt követi, hogyan válik a 19. század második felében Jókai Mór az első modern magyar írófejedelemmé, és miként járul hozzá a magyar irodalom és színház megújulásához. A helyszíneken dr. T. Szabó Levente irodalomtörténész kalauzolja a nézőket.
15. Figyelő folyó (50 perc), rendező: Jakab Ervin
A film egy kis erdélyi folyót, a Kis-Küküllőt mutatja be oly módon, hogy maga a folyó mesél a vidékről, múltbeli és jelenkori eseményekről és közben szemléli a körülötte elterülő tájat és az ott élő embereket, meghallgatja a közelben megszólaló madarakat vagy egy zenekar muzsikáját.
16. Legendás örökség (15 perc), rendező: Pál Melinda
A kisfilm a Székelyföldi Legendárium történetét és Fazakas Szabolcs álmának megvalósulását mutatja be. A tizenöt éve gyűjtött mondákból térképek, könyvek és rajzfilmek születtek, miközben a csapat Erdély épített örökségét is egy mini makettparkban őrzi. A film azt a történetet meséli el, hogyan vált egy személyes álomból a székelyföldi legendák és kulturális értékek fontos őrzője.
17. Magyarlapádi népi játékok. Filmsorozat (45 perc), rendezők: Letenyei László, Gulyás Gyula
A film néhány erdélyi népi gyermekjátékot mutat be Magyarlapádról. Közülük a középkori gyökerekkel rendelkező gulyázás ma is élő hagyomány, míg más játékokat – a porkát, fretyákát, csüleket és a helyi birkózást – egy idős helyi adatközlő visszaemlékezései alapján elevenítettek fel a fiatalok. A 2022–23-ban készült felvételek célja a helyi játékok és hagyományok megőrzése, valamint a közösségi identitás erősítése.
18. Lélekrajz (9 perc), rendező: Fábián Kornélia
Kolumbán Gábor nevét Erdély-szerte sokan ismerik. Mérnök-fizikusként szerzett diplomát a Bukaresti Tudományegyetemen, a rendszerváltás után pedig politikai pályára lépett. Volt Hargita Megye Tanácsának alelnöke és elnöke, az RMDSZ országos elnökségi tagja, majd alelnöke, a 2000-es évek elején pedig hat éven át az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka. Néhány évig egy bivalyfarmot is vezetett. Jelenleg a Székelyudvarhelyen működő Civitas Alapítványt irányítja. Amikor munkája engedi, visszavonul választott falujába, az unitárius Énlakára, ahol 35 éves korában megkeresztelkedett.
19. Én tartozom a földhöz (9 perc), rendező: Fábián Kornélia
Kincses Kálmán húsz éve szolgál lelkészként Székelyszenterzsébeten. Háromgyermekes családapaként mintegy 200 magyar szürke marhát is gondoz, húsfeldolgozó létrehozásán dolgozik, és a falu idős lakóinak elhagyott földjeit is műveli. Lovakat is tart, 2022-ben pedig társaival lóháton járta be a történelmi Magyarország területét. Emellett templomot és közösségi házat újít, testvérgyülekezeti kapcsolatokat ápol és közösséget épít. Munkájában családja és hívei segítik, akik között a hetedik napon ő is megpihen.
20. A szeretet ABC-je (9 perc), rendező: Fábián Kornélia
„Nézz hosszan egy gyermekarcra és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik.” Ancsel Éva gondolata különösen igaz az Orbán Alapítvány gondozottjaira. A Székelyudvarhelyen 30 éve létrehozott alapítványt a mozgáskorlátozott Orbán Zsuzsa indította el családja segítségével. Halála után szülei és mozgáskorlátozott húga folytatták munkáját. Ma Betfalván élnek, ahol otthont teremtettek 12, hozzátartozók nélkül maradt ember számára.
21. Ha folyóvíz volnék – Terényi Ede portré (49 perc), rendező: Surányi András
A Ha folyóvíz volnék egy személyes hangvételű dokumentumfilm, amely a Kossuth-díjas zeneszerző, Terényi Ede életútján keresztül a zene, az alkotás és az emberi kitartás erejéről mesél. Archív felvételek, megszólalások és zeneművei segítségével bontakozik ki egy olyan művész portréja, aki egész életében a dallamok nyelvén kereste az igazságot és a szépséget.
22. Az utolsó tehenesek (89 perc), rendező: Incze Csaba
A film Lajos bácsi és Lili néni mindennapjaiba enged betekintést, akik számára a gazdálkodás és a két tehén gondozása szerves része az életnek. Ez a hagyományos paraszti életforma ma már ritkaságnak számít Székelyföldön. Az öt fejezetből – Ganyézás, Szénahordás, Az ünnep, Szántás és Marci – álló film különböző mindennapi tevékenységeken keresztül mutatja be életüket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
