310 éve, 1716. augusztus 31. és október 12. között zajlott Temesvár ostroma, amelynek végén a Szavolyai Jenő herceg által vezetett Habsburg császári sereg felszabadította Temesvárt a 164 éves oszmán uralom alól. A Szent Liga és az Oszmán Birodalom közötti nagy háborút lezáró 1699-es karlócai béke nyomán az Oszmán Birodalom elvesztette Magyarország és Erdély fölötti uralmának döntő részét, csupán a Temesi Bánság maradt továbbra is oszmán kézen. Eljött az ideje felszabadításának. A hadtörténeti összefoglalót elsősorban Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme című monumentális művének 19., III. Károly, Mária Terézia és II. József kora (1716–1790) című kötetéből vett adatok alapján állítottuk össze.
1716. augusztus 5-én vívták az 1716–1718-as Habsburg–oszmán háború első jelentős ütközetét, a péterváradi csatát, melynek során Szavolyai Jenő (Eugène-François de Savoie) herceg és Pálffy János gróf egyesített hadai súlyos vereséget mértek a török seregre. Ezután Savoyai Jenő augusztus 7-én elhatározta Temesvár elfoglalását. Elsőként a nehéztüzérség és az ostromfelszerelés előkészítéséről, illetve szállításáról rendelkezett. Ez jelentős szervezési feladatot jelentett: 80 nehézlöveget, 30 000 kézigránátot, 7600 mázsa lőport, 3000 mázsa ólmot, 400 000 tűzkövet, 10 000 sáncszerszámot, 40 000 homokzsákot és további felszereléseket kellett a hadszíntérre juttatni. A szállításhoz mintegy 2500 szekérre és 13 000 ökörre volt szükség.
Augusztus 10-én a herceg előreküldte Pálffy János tábornagyot hat vértes, négy dragonyos és valamennyi huszárezreddel. Ugyancsak előreküldte Sándor württembergi herceget tizenkét zászlóaljjal és tizenkét löveggel. Szóbeli utasítása szerint Pálffynak néhány nappal a fősereg előtt kellett haladnia, majd Temesvár közelébe érve azonnal körülzárnia az erősséget, hogy megakadályozza az erősítések bejutását. A württembergi herceg feladata a Tiszán épülő híd biztosítása és őrzése volt a fősereg megérkezéséig.
Pálffy augusztus 10-én indult Pétervárad alól. Másnap Óbecsére érkezett, de a hídépítés és az átkelés feltételeit ott kedvezőtlennek ítélte, ezért Zentáig folytatta útját. Itt azonnal megkezdték a híd építését. Augusztus 15-én a huszárok és a Rabutin-dragonyosezred úszva keltek át a Tiszán; a többi csapat az augusztus 16-ára virradó éjjel elkészült hídon jutott a bal partra. Augusztus 17-én Pálffy Splényi tábornokot ezer huszárral Temesvár felé küldte felderítésre. Splényi 19-én érte el a várat. A közelében nem találkozott ellenséges csapatokkal, de értesült arról, hogy augusztus 17-én Belgrád felől ezer szpáhi érkezett a várba.
Pálffy csapatainak zömével augusztus 21-én érkezett Temesvár alá. A vár környékén nem mutatkozott ellenség. Az öt várkapu zárva volt, a falakon belül pedig látszólag nyugalom uralkodott. A császári fősereg augusztus 14-én hajnalban indult Péterváradról, 18-án este ért Zentára, és 19-én éjjel kezdte meg az átkelést a Tiszán. A rendkívüli hőség és a vízhiány megnehezítette az előrenyomulást, ezért a katonák többnyire éjszaka vagy a kora hajnali órákban meneteltek. A fősereg augusztus 26-án egyesült Pálffy csapataival Temesvár előtt.
Temesvár ostroma.Gaspar Baillieul térképe.Fotó: Portugál Nemzeti Könyvtár
A vár és az ostromgyűrű
A 15–16. században kiépített temesvári erődítmények önmagukban nem számítottak különösen erősnek, a környező mocsarak azonban jelentősen nehezítették a támadást. Az északi, Arad felé eső terület dombosabb és szárazabb volt. Az 1716-os rendkívül száraz nyáron ugyanakkor a többi oldalon elterülő mocsarak egy része is kiszáradt, és részben járhatóvá vált.
Az erődrendszer négy részből állt. A Béga jobb partján fekvő várost mély árok, erős falak, bástyák és tornyok védték. A folyó túlpartján állt a híddal összekötött várkastély, a fellegvár. Mindkét fő erődítmény előtt egy-egy palánk húzódott. A fellegvártól délre terült el a mocsarakkal körülvett kisebb palánk, az úgynevezett sziget. Az északi oldalon a belső várost a nagy palánk övezte, amelyet a Béga vizével táplált árok és magas sáncok erősítettek. A palánkok a hozzájuk tartozó külvárosokat is védték.
A palánk földből és fából kialakított védmű. Temesvár esetében négy erődítési egységet különböztetünk meg. A belső város szilárd falakkal, bástyákkal és tornyokkal megerősített terület. A várkastély vagy fellegvár a Béga túlsó partján álló, külön megerősített épületegyüttes. A nagy palánk a belső várost észak felől körülvevő, árokkal és magas sáncokkal védett külső erődítés. A kis palánk vagy sziget a fellegvártól délre, mocsaras területen elhelyezkedő kisebb védmű.
A védősereg létszámát 10–15 ezer főre becsülik, a várban mintegy 150 löveg, továbbá bőséges lőszer-, hadianyag- és élelmiszerkészlet állt rendelkezésre. Musztafa pasa várparancsnok tartós ellenállásra készült.
Augusztus 27. és 31. között a császári hadsereg teljesen körülzárta Temesvárt. Savoyai Jenő a helyszín felmérése után az északi oldal szabályos ostromát választotta. A Béga bal partján fekvő déli térségben Pálffy lovasságát állította fel, mert ott Belgrád felől érkező török felmentő had megjelenésével is számolni kellett.
Pálffy déli arcvonalának jobb szárnyát a Lobkowitz-vértesekig báró Ebergényi lovassági tábornok vezette. A Viard-vértesekig terjedő középső szakasz gróf Martigny és báró Battée lovassági tábornokok, a bal szárny pedig gróf Nádasdy lovassági tábornok parancsnoksága alá tartozott.
Az északi arcvonal első harcvonalának jobb szárnyán gróf Mercy lovassági tábornok állt a Rabutin-dragonyosokkal és a Montecuccoli-vértesekkel. Mellette, a Jung-Lothringen-ezredig, Braunschweig-Bevern herceg táborszernagy, középen, a Harrach-gyalogezredig, gróf Harrach táborszernagy, a bal szárnyon pedig gróf Falkenstein lovassági tábornok parancsnokolt. A második harcvonal jobb szárnyát a Regal-gyalogezredig gróf Starhemberg Miksa táborszernagy irányította. A középen álló tüzérséget, valamint a Wetzel-, Neipperg- és Alt-Daun-gyalogezredeket gróf Regal táborszernagy vezette; a bal szárny Sándor württembergi herceg táborszernagy parancsnoksága alatt állt. Északon 65 zászlóaljat és tíz lovasezredet, köztük két huszárezredet, délen 22 lovasezredet, köztük három huszárezredet helyeztek el.
Savoyai Jenő a hátulról érkező támadások elleni védelem érdekében az ostromló állások köré összefüggő védelmi sáncvonal, úgynevezett körülzáró vonal kiépítését rendelte el.
Szeptember 15. és 21. között gróf Steinville az erdélyi csapatokkal szintén Temesvár alá érkezett. Négy zászlóalját az északi, két vértes ezredét a déli csoporthoz osztották be. Erdélyben gróf Tige altábornagy parancsnoksága alatt a helyi nemzetőrségen kívül mindössze két dragonyosezred maradt.
A Terézia, utóbb Mária Terézia-bástya a visszafoglalt Temesváron emelt Vauban-stílusú új erődrendszer részeként épült 1730–1735 között. Fotó: Szekeres Attila
Ároképítés és török kitörések
A császáriak szeptember 2-án a szegedi és az aradi kapu között, a nagy palánktól 350–400 lépésre megkezdték az első, 1500 lépés hosszú párhuzamos ostromárok kiásását. Jobb oldalon mocsár, bal oldalon újonnan épített sáncerőd határolta. A munkálatokra és védelmükre naponta váltásban kétezer munkást és hét zászlóaljat rendeltek ki. A török tüzérség folyamatos tüze ellenére a földmunkák jól haladtak.
Szeptember 6-án hozzáfogtak a második, 780 lépés hosszú párhuzamos árok kiépítéséhez, átlagosan száz lépésre a nagy palánktól. Ugyanezen a napon az első párhuzamban elhelyezett két, tíz-, illetve nyolcágyús üteg is tüzet nyitott. Másnap további hét ágyú és hat mozsár csatlakozott hozzájuk. A lövések hamarosan megrongálták a palánk lőréseit és fokozatosan gyengítették a védők tüzérségi tüzét.
Szeptember 8-án éjjel az ostromlók újabb közelítő árkokat ástak, a második párhuzamban pedig egy tízágyús, valamint egy hat- és egy hárommozsaras üteget állítottak fel. A tüzérségi támadás következtében a palánk egy része kigyulladt, védelme pedig egyre nehezebbé vált.
Szeptember 10-én, mintegy egy órával napkelte előtt a törökök az aradi kapun át végrehajtották első kitörésüket. Az ostromlóknak körülbelül ötvenfős veszteséget okoztak, de támadásukat hamar visszaverték. A következő éjszakai kitörésük szintén sikertelen maradt.
A török kitörések és az ágyútűz ellenére szeptember 11-én a császáriak megnyitották a harmadik párhuzamos árkot. Ez a jobb szárnyon 50–60, a bal szárnyon már csak harminc lépésre húzódott a palánktól. A védők éjjel szurokserpenyőkkel világították meg az előteret, és kézigránátokkal, puskatűzzel, sőt nyilakkal támadták a sáncokat építőket, de nem tudták megállítani őket. A harmadik párhuzam mögött szeptember 11-én elkészült egy tizenkét ágyúból álló réstörő üteg, másnap pedig egy újabb, tizennégy ágyú befogadására alkalmas állás, valamint hátrébb egy tizenöt mozsaras üteg.
Szeptember 14-én Budáról végre megérkezett az első nehéz-ostromtüzérségi szállítmány: tizenöt 24 fontos ágyú, hat 30 fontos és húsz 10 fontos mozsár, a szükséges lőszerrel együtt. A második szállítmány a fuvarozási nehézségek miatt csak október 7-én jutott el a táborba. Ez tíz 24 fontos ágyút, három 6 fontos mozsarat és lőszert tartalmazott.
A törökök szeptember 4-én Pálffy arcvonalán is nagyobb kitörést kíséreltek meg, eredménytelenül. Szeptember 17-től már hatvan löveg lőtte az erődítményeket. A sáncépítők eközben három lépésre megközelítették a nagy palánk cölöpzetét. Szeptember 19-én elérték az árkot, megkezdték az akadályok és karók eltávolítását, az árok feltöltését, majd a védők ellenállása ellenére az aláaknázást is.
Temesvár címeres pecsétrajza 1781-ből. A címer első mezejében az Árpád-ház sávozott címere, a második mező tornyán kétSavolyai-zászló látható, az alsó mezőben Temesvár vára nap és holdsarló által övezve. Fotó: Királyi Könyvek
A felmentő török had kudarca
Szeptember elejétől egyre több hír érkezett arról, hogy Belgrádnál egy 15 ezres, más értesülések szerint 30 ezres török had átkelt a Dunán, és Temesvár felmentésére indult. A legfontosabb híreket Babocsay huszárezredes szerezte, akit Pálffy dél felé küldött felderítésre.
Szeptember 23-án a felmentő had már megközelítette Pálffy állásait. A tábornagy készültségbe helyezte csapatait, Savoyai Jenő pedig rendelkezésére bocsátotta Starhemberg Miksa második harcvonalban álló jobbszárnyi egységeit is.
A török had szeptember 23-án déli tizenkét és egy óra között hangos kiáltozással Pálffy középhadára támadt. A császári csapatok kitartottak, majd ellentámadásba lendültek, jelentős veszteségeket okoztak, és megfutamították a támadókat. A foglyok vallomása szerint a felmentő hadat Kurd pasa vezette, és mintegy húszezer katonából állt; hozzájuk hét-nyolcezer tatár és ötven janicsár csatlakozott. Utóbbiakat a várőrség megerősítésére szánták. A sikertelen támadást nem ismételték meg: a felmentő had visszavonult a Temes, majd a Duna mögé.
A várőrség csak szeptember 23-án este indított kisebb kitörést a belgrádi kapun át, amikor a felmentő sereg támadása már kudarcot vallott. A császáriak ezt könnyen visszaverték. A szeptember 26-i újabb kitörés sem járt eredménnyel.
Pálffy János gróf. Ismeretlen festő műve, részlet. Fotó: Nemzeti Portrétár
A nagy palánk elfoglalása
Savoyai Jenő eredetileg szeptember 25-ére tervezte a nagy palánk elleni rohamot, amelyben nyolcvan zászlóaljnak kellett volna részt vennie. Az ostromsáncok és feltöltések azonban felduzzasztották a Béga és a várárkok vizét, ezért a támadást előbb szeptember 28-ra, majd 30-ra halasztották.
Szeptember 30-án reggel fél nyolctól Sándor württembergi herceg főparancsnoksága alatt megkezdték a rohamoszlopok felállítását. A falon ütött három réshez három oszlopot rendeltek. A jobb oldalit Ahumada altábornagy és Livingstein tábornok, a középsőt személyesen a württembergi herceg és báró Langlet tábornok, a bal oldalit pedig báró Browne de Camus altábornagy és gróf Franz von Wallis tábornok vezette. Ezzel egy időben Pálffynak saját arcvonalán megtévesztő támadást kellett végrehajtania.
Mindhárom oszlop élén egy-egy tizedes vezetésével tíz önkéntes gránátos haladt. Őket elővédként két gránátos század, majd további három gránátos század, ácsok és újabb öt gránátos század követte. A gyalogság főereje három egymást követő csoportból állt: előbb két, majd négy, végül újabb négy zászlóaljból. Oszloponként kilencszáz munkást is beosztottak. Hatszázan rőzsekötegeket, kétszáz csákányt és négyszáz ásót vittek, míg háromszázan száz sánckosárral, kétszáz rőzseköteggel, továbbá szögekkel, kampókkal, súlyokkal és más eszközökkel készültek a roham támogatására.
A szervezés váratlan akadályok miatt órákig tartott. A katonák csak délután egy óra körül foglalták el az ostromárkokat. A támadást négy órára tervezték, de az előkészületek estig elhúzódtak, ezért Savoyai Jenő október 1-jére halasztotta a rohamot. A csapatok az éjszakát már a kijelölt felállásban töltötték.
Október 1-jén reggel fél nyolckor megkezdődött a támadás. A törökök számítottak a rohamra, és felkészülten fogadták az ostromlókat. Elsőként a bal oldali oszlop érte el a falrését, és súlyos harc árán visszaszorította a védőket. A középső oszlopnak a magasan fekvő, meredek rés megközelítése okozott nehézséget. A jobb oldali oszlop helyzete volt a legkedvezőtlenebb, mert előtte a várárkot még nem töltötték fel.
Mindezek ellenére tíz óra körül már három ponton sikerült visszaszorítani a védőket, tizenegy órára pedig az egész nagy palánk a császáriak kezére került. Musztafa pasa bombákkal és kartácstűzzel támadta az elvesztett állásokat, majd három irányból ellentámadást indított, de nem tudta visszafoglalni azokat. Savoyai Jenő a támadás alatt a bal oldali rohamoszlop térségében tartózkodott, erős ágyú- és puskatűz közepette.
A küzdelem mindkét félnek súlyos veszteségeket okozott. A rohamot vezető császári tábornokok csaknem mindegyike megsebesült, és számos törzs- vagy főtiszt elesett, illetve megsebesült. A császári veszteség 455 halott és 1492 sebesült volt. A török veszteséget mintegy kétezer főre teszik, további ötszáz katona fogságba esett.
A sebesültek között volt Musztafa pasa legidősebb fia is. A pasa Savoyai Jenőhöz fordult, és képzett sebészt kért fia kezelésére. A herceg teljesítette a kérést. Musztafa hálából hat értékes lovat küldött neki, fiatalabb fiát pedig túszként adta át arra az időre, amíg a sebész a várban tartózkodott.
A Temesi Bánság gróf Mercy térképén. Fotó: Wikipédia
A város ostroma és a megadás
Savoyai Jenő tisztában volt azzal, hogy a nagy palánk elfoglalása még nem jelenti Temesvár bevételét. Az újonnan megszerzett állásokat a további ostrom kiindulópontjává alakította, és a belső város ellen fordult. Október 2-án megkezdték a palánk védelmének megerősítését, a város felé vezető közelítő- és ostromárkok kiépítését, valamint a tüzérségi ütegek előrevonását.
A munkálatok befejezése idején érkezett meg Budáról a második ostromtüzérségi szállítmány, amelyet újabb felszerelések követtek. Október 8. és 10. között a lövegeket az előkészített állásokba telepítették. Október 10-én már 43 ágyú és 40 mozsár lőtte a várost, különösen az aradi kapu bástyáját. A tüzérségi tűz olyan erős volt, hogy a védők kénytelenek voltak visszavonni ágyúikat a bástyákról.
Október 11-re a császáriak tíz lépésre megközelítették a várost övező árkot. Másnap az árok elfoglalt részein aknamunkálatokba kezdtek. Az összpontosított tűz hatására az aradi kapu bástyája összeomlott, és a város több pontján tűz ütött ki. A védők helyzete egyre súlyosabbá vált.
Október 12-én délelőtt fél tizenkettőkor, 42 napi ostrom után, fehér zászlót tűztek ki a várra. Azonnal megkezdődtek a tárgyalások, amelyek másnap megállapodáshoz vezettek. A feltételek szerint Musztafa pasa tizenkétezer fős védőserege szabadon elvonulhatott Pancsovára. Temesvár és vele a Temesi Bánság 164 év oszmán uralom után császári kézre került.
Az átadott várban a győztesek 136 ágyút, tíz tarackot és tíz mozsarat találtak, továbbá 1700 bombát, 10 000 ágyúlövedéket, 2800 mázsa lőport és 2000 mázsa ólmot. Az élelmiszerkészletben több ezer mázsa köleskása és kétszersült is volt.
A vár viszonylag gyors megadása mindkét oldalt meglepte. A császári hadseregben örömet, a törökök körében csalódást váltott ki. Savoyai Jenő az elfoglalt vár parancsnokává Claude Florimond de Mercy lovassági tábornokot nevezte ki.
Hadtörténeti értékelés
Az ostrom kezdetben lassan haladt, részben azért, mert a nehézágyúk és más ostromeszközök több részletben, késve érkeztek meg. A nehéztüzérség felvonultatása után azonban Savoyai Jenő a támadott, viszonylag keskeny arcvonalszakaszra rendkívül erős, összpontosított tüzet irányított. Ez a korabeli hadviselésben figyelemre méltó megoldásnak számított.
A nagy palánk elleni roham megszervezése ugyanakkor túlságosan bonyolultnak és időigényesnek bizonyult. A késedelem lehetőséget adott a védőknek a felkészülésre, ami hozzájárulhatott a támadók súlyos veszteségeihez. Ráadásul a palánk elfoglalása még csak az ostrom első nagyobb szakaszának lezárását jelentette: a belső város ellen elvileg további kemény harcokra lehetett számítani.
Musztafa pasa megadási döntésében valószínűleg jelentős szerepet játszott, hogy nem számíthatott megfelelő külső támogatásra. A szeptember 23-i felmentési kísérlet kudarcot vallott, és nem erősíthette meg a védők reményét a kitartás sikerében. A várőrség aznap csak estefelé indított kitörést, így nem tudta összehangolni fellépését a délről támadó felmentő sereggel.
Temesvár elfoglalása jelentős stratégiai eredmény volt, összegzett Bánlaky József. A hadjárat hozzájárult az oszmán hatalom visszaszorításához a Magyar Királyság történeti területeiről, és megteremtette a lehetőséget arra, hogy a Duna vonala a későbbi hadműveletekben fontos déli védelmi határként szolgáljon.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
