Mai Történelmünk rovatunk témájául adódik a tény, hogy zárt körben, de ünnepélyes keretek között tegnap felavatták a kommunizmus sepsiszentgyörgyi emlékközpontját, a Vörös Csillag Múzeumot. A kiállítás kurátorai Kinda István antropológus, néprajzkutató és Tóth-Bartos András történész. A dátumválasztást az is erősíti, hogy holnap lesz az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója. Mai anyagunkban Kinda István kurátor ismertetője és a szerkesztő fotói által nyerhetnek betekintést a Vörös Csillag Múzeumba.
Bevezetés
Közép- és Kelet-Európa 20. századi történetének egyik legmeghatározóbb korszaka az államszocializmus évei voltak. Országunkban az 1945 után születettek ebben a környezetben szocializálódtak, ez a korszak nyomta rá bélyegét életvitelükre, mentalitásukra. A befolyás ugyanakkor nem szűnt meg a rendszerváltást követő generációk esetében sem, itt elég csak arra gondolni, hogy az a tágabb értelemben vett ismerős környezet (például az a város, amelyet legtöbben ma otthonuknak tekintenek) a szocializmus éveiben alakult ki.
A fent említett gondolat csak egy azon milliónyi szál közül, amellyel mai társadalmunk az államszocializmus fájdalmas és sötét vagy vidámabb periódusaihoz kapcsolódik. Mindezért a korszak megismerése, megértése és bemutatása kiemelt jelentőséggel bír. A szakirodalmi, tudománynépszerűsítő vagy pedagógiai tartalmak mellett a jobb megértést a vizuális és élményszerű bemutatás is elősegíti. Ennek egyik módszere a különböző kiállítások szervezése. Az 1989-es rendszerváltásokat követően Európa-szerte megszaporodtak a kommunizmus időszakával foglalkozó közgyűjtemények és kiállítóhelyek. A téma megközelítésében általában két nagyobb irányvonal alakult ki: az egyik a totalitarizmus felől közelít (egypártrendszer, megszállás, elnyomás, terror, társadalmi kontroll, társadalmi ellenállás), a másik pedig a mindennapi élet bemutatására koncentrál (hétköznapok, társadalmi változások, nosztalgia).
Lenin-szobor
Az első megközelítés esetében a vezérgondolat általában a jó és rossz kettősségéből indul ki, és a fő törekvés a kommunizmus bűneinek elítélése és a visszamenőleges igazságszolgáltatás. Az ilyen kiállításokban a fő elem az elnyomás, a társadalmi kontroll és az ellene kifejtett társadalmi ellenállás, amelyek mellett kiemelt szerepet kap a rendszer áldozatainak bemutatása, illetve emlékük ápolása is. Ilyen jellegű kiállításként megemlíthető a Terror Háza Magyarországon, a Megszállás és Szabadság Múzeuma Észtországban, a Ninth Erőd Múzeum Litvániában, a Kommunizmus Bűneinek és Áldozatainak Múzeuma Szlovákiában, a Kommunizmus Múzeuma Csehországban.
A második vonulat a társadalom felől közelít, abban az elgondolásban, hogy a kommunista időszak társadalma nem egyszerűsíthető le elnyomók és elnyomottak kategóriájára, a durva elnyomás mellett más típusú mozgósítási technikák is léteztek, ami a rendszer és a társadalom között konszenzushoz is vezetett. A hangsúly ebben az esetben elsősorban a megélt történelemre tevődik, amelynek részét képezheti a korszak iránt érzett (a feldolgozás, gyógyulás értelmében vett) nosztalgia is. Az ilyen típusú kiállításokat a „vörös turizmus” kategóriájába is sorolják, amelyben az említettek mellett egyaránt megtalálható a nosztalgia „kiárusítására” vagy a rendszer dicsőítésére való törekvés úgyszintén (pl. Kínában vagy Észak-Koreában). A társadalomtörténeti megközelítés egyik legjelentősebb helyszíne az Eisenhüttelnstadtban található Mindennapok a Kommunizmusban Múzeuma. A „kiállítótér” egy egész városrészt foglal magában, amely köré teljes turisztikai iparág épült.
Múzeumbelső
Románia
Romániában az európai trendekhez hasonlóan oszlanak meg az ez irányú kiállítások. Az egyik legjelentősebb hely a máramarosszigeti Memorialul Sighet, amely nem csak kiállítótérként, hanem dokumentációs központként is működik. A tematika széles körű megközelítése ellenére a máramarosszigeti kiállítás elsősorban az áldozatok/elnyomottak felől közelíti meg a témát. Szintén ebbe a kategóriába sorolható a Pitești-en található Börtönmúzeum is, vagy az alakulóban lévő Muzeul Ororilor Comuniste Bukarestben.
A társadalomtörténeti megközelítés a Kommunista Párt Múzeumából szervezett Román Paraszt Múzeumának vagy a Román Nemzeti Történeti Múzeum egyes kiállításaira volt jellemző. A „vörös turizmus” kategóriájába sorolható a Ferestroika Bukarestben (kibérelhető, korhűen berendezett lakás, a touch and feel modellre épülve) vagy a Muzeul Consumatorului Comunist Temesváron.
Sztálin és Lenin emléke
Székelyföld
Székelyföldön a korszakot feldolgozó állandó kiállításként a Csíki Székely Múzeum várostörténeti tárlatában találkozunk, illetve Sepsiszentgyörgyön a volt politikai foglyok által működtetett kiállításban a rendszer áldozatairól és az ellenállásról emlékeznek meg. Társadalomtörténeti feldolgozásra kevés próbálkozás történt, a képzőművészeti tárlatok mellett (pl. az EMŰK által szervezett Felezőidő I és II, illetve az Itt valami más) a legjelentősebb feldolgozás az Anna – asszonysors a 20. században és az Elmúlt jelen vándorkiállítás volt.
Sepsiszentgyörgy
A Sepsiszentgyörgyön létrejött kommunizmus múzeuma ötvözni kívánja a fent említett paradigmákat. A tárlat szakmai koordinátorai a modern muzeológia eszközeivel egyaránt kívánnak beszélni a rendszerszintű brutalitásról, a korszak által kínált integrációs és modernizációs modellekről, illetve a hétköznapi megélt történetekről is. A több mint negyven évet átölelő korszak bemutatásában ugyanakkor egyaránt törekedtünk az országos és a helyi, elsősorban székelyföldi és háromszéki folyamatok bemutatására.
A kommunizmus kiépülése országosan hasonló társadalmi, gazdasági változásokat indított el, azonban a magyar közösség, történeti múltjának és kisebbségi létének köszönhetően is, sajátos utat tett meg, hol párhuzamosan, hol szervesen beleágyazódva az általános folyamatokba. Mindezért a kiállítóterekben feldolgozott témák elsősorban a magyar vagy székelyföldi közösség szemszögéből jelennek meg elsődlegesen, de mindig reflektálva, bemutatva az országos történéseket is. Így például az egyházak esetében Márton Áron és a római katolikus egyház perspektíváján keresztül jelenik meg a korszakban az egyházak és a rendszer viszonya, a málenkij robot vagy a deportálások a magyar és a román lakosságot egyformán érintették. Mindemellett azonban olyan jelenségeknek is tanúi lehetünk, amelyek (a rendszer által megszabott kereteken belül) másképp hatottak a magyar közösségre, így pl. a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása vagy a megyésítés során létrejövő Kovászna megye esete.
Nicolae Ceaușescu szobra.Izsák Márton alkotása – a Székely Nemzeti Múzeumgyűjteményéből
A kiállítóterekben a történetek ebben a kettősségben kelnek életre, ahol az egyes gazdasági vagy politikatörténeti eseményeket személyes történetek, archív felvételek teszik emberközelivé.
A totalitarizmus és a megélt történet közötti egyensúly megteremtésében arra törekedtünk, hogy az ideológiai és fizikai elnyomás mellett a korszak azon oldalát is bemutassuk, amely a modernizáció és a jólét elemeit hordozták: kikapcsolódás, kulturális élet, infrastrukturális fejlődés, oktatási és egészségügyi rendszer kibővítése, a fogyasztói társadalom szocialista értelmezésének megteremtése stb., természetesen nem feledkezve meg a rendszer által teremtett ellentmondásos helyzetekről sem.
Bűnügyi dossziék
A kiállítás szerkezete
A 3000 négyzetmétert felölelő kiállítótér három szinten mutatja be az államszocializmus korszakát. A látogató a történelmi sétát az alagsorban kezdi, ahol a háborús pusztításokkal szembesül. Az odalent található kiállítási elemek a rendszer brutalitását hivatottak szemléltetni: a deportálásokra használt marhavagonok, illetve az őrtorony mint a folyamatos megfigyelés szimbóluma. Az alagsor hátsó részén, a perontól elszigetelve a fizikai elnyomás terei sorakoznak: a földvári munkatábor, börtöncella, földbe vájt barakk, a Duna-csatorna vagy a Duna-delta munkatáborai.
A második szinten a hatalom kiépülésének
és megszilárdulásának a korszaka kerül kibontásra. A rövid átmeneti periódust követően megindult az államosítás és a vidéki társadalom megtörése a kollektivizálás által. A társadalmi ellenállás, az egyházi, illetve a polgári elit felszámolására tett törekvések szintén itt kapnak helyet. Minden ellenállást a rendszer igyekezett brutálisan felszámolni, egyebek mellett koncepciós perek által. A kiállításon az ellenállási mozgalmak egy bírósági tárgyalótermet ölelnek körül, ahonnan a kirakatperben elítélt látogató egyetlen útvonalon haladhat tovább: az alagsorban lévő elnyomás helyszíneire. Az ötvenes éveket bemutatva külön helyet kap a Magyar Autonóm Tartomány bemutatása, illetve az ekkor végbement gazdasági folyamatok személtetése is.
Üres élelmiszerbolt
A harmadik szinten a Ceaușescu pártfőtitkár által fémjelzett korszak kap helyet. A 60-as évek vége, 70-es évek eleje a sokakban nosztalgiát ébresztő viszonylagos jólét ideje volt, ezt lakberendezéssel, a hazai autógyártás bemutatásával, illetve retrocukrászdával szemeltetjük. Az ipari telepek képei az erőltetett iparosítás, urbanizáció és a hozzá kapcsolódó demográfiai politika bemutatásának a színtere. Az 1968–1972 közötti, „kis magyar fellélegzés”-ként is emlegetett korszakot a különböző kulturális és közösségépítő tevékenységek keretében szemléltetjük. A kiállítótér közepén óriásvetítőn a diktátor személyi kultusza jelenik meg, ezzel erős kontrasztot képezve a paraván mögötti tartalmakkal, ahol a korszak visszásságait, a propaganda mögötti valóság eseményeit tálaljuk: az 1977. évi földrengés által okozott károkat, környezetszennyezést, bányászsztrájkot.
A kiállítás utolsó része a 80-as évek leépülése és a rendszerváltás tere. A hiánygazdaság és az elvonás jelensége az üres bolt és a sorban állás. Ennek keretében jelennek meg olyan témák, mint: lopás, disszidensek, hiánygazdaság, feketekereskedelem stb. Ezzel kontrasztban a diktátor és környezetének szemfényvesztő életmódja is felsejlik.
Utolsó jelenetként az 1989-es események kerülnek bemutatásra, a kivezető úton keresztül az 1990-től kezdődő időszak egy-egy eleme, Marosvásárhely fekete márciusa, a közösségépítési próbálkozások, bányászjárás stb.
Serbán Marika könnyűzene-énekes hanglemezei
Ismeret- és élményszerzési helyszín
Az egykori dohánygyár egyik, anno raktárként szolgáló épülettömbjének három szintjén 3000 négyzetméter felületen kiépített állandó kiállítás kiváló ismeret- és élményszerzési, kikapcsolódási helyszín az egész család számára. A bemutatott korszak az összes vonatkozásával együtt az emlékezet tere kíván lenni. Az ország 40 év fölötti lakosságának emlékezési lehetőséget teremt; nonformális ismeretátadás szempontjából az iskolai oktatás mellett a múzeum komplementer szereppel fog bírni: a gyerekek és fiatalok az iskolában megszerzett történelmi ismereteiket látványos, interaktív és beleélhető módon mélyíthetik el.
A politikai korszak által egybefogott tematikák Sepsiszentgyörgyön kifejtve az interetnikus vonatkozásoknak köszönhetően bővebb és színesebb mondanivalót, komplexebb percepciót dolgoznak fel, mint ha ugyanazt egy tömbromán térségben valósítanák meg. Erdély mint autentikus, izgalmas turisztikai célpont ily módon magában foglalja Székelyföld történelmi és kulturális vonatkozásait is, illetve, egy különlegesen érzékeny, ellentmondásos időszakot elemezve, az itteni rétegzett identitások problematikáját is.
Török József a fogságra emlékezik
Az intézmény a múzeumokra jellemző szakmaiság mellett a korszerű európai látogatóközpontokból és világkiállításokról ismert technológiákat vonultatja fel. Elveti a szocializmus korszakának megjelenítésére törekvő eddigi gyűjteményi kezdeményezéseket és az azokra jellemző kaotikus, átláthatatlan, mindent gyűjtő és mindent kiállító pozitivista múzeumszemléletet. A projekt nem a kommunizmusban keletkezett ingóságok tárgyközpontú régiségtára kíván lenni, hanem a mögöttes tartalmakra, történetekre, élményekre koncentrál, miközben végigvezet a korszak ideológiai gondolatvilágán, és emberi történeteken keresztül ráirányítja a figyelmet a kommunista célok felé vezető út megvalósításaira, buktatóira – emberi léptékben.
A múzeum alapja egy olyan komplex kutatás, amely a történelmi tényeket, levéltári dokumentumokat, statisztikákat, archív felvételeket, filmarchívumi anyagokat, animált tartalmakat, eredeti műtárgyakat, rekonstrukciókat és installációkat a mondanivaló kifejtésének céljával egységes egészbe szervezi. Tekintettel arra, hogy a korszak szereplői közül még sokan élnek, a kiállítás hitelességét a szemtanúk megszólaltatása erősíti.
A kiállítástervezés vezérgondolata a kommunizmus eszmeiségének és gyakorlati megvalósulásának megragadása oly módon, hogy elgondolkodtatásra késztesse a látogatót, rávezesse a rendszer megfigyelő, féken tartó és megtorló magatartására úgy, hogy közben láthatóak a pozitív megvalósítások, hangulatok, történések. A cél az, hogy a kiállításon részt vevő látogatókat a látványba, élménybe, hangulatba foglalt történések észrevétlenül magukkal húzzák és vezessék.
Kinda István
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
