Szemerkélő esőben, esernyők alatt emlékeztek pénteken Kovászna belvárosi parkjában az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójára. A Lyukaskő-emlékmű körül összegyűlt ünneplők között egyházi és közéleti személyiségek, idősek és fiatalok, valamint cserkészek hajtottak fejet a hősök és a megtorlások áldozatai előtt. Az idei megemlékezés kettős helyi jubileumhoz is kapcsolódott: húsz éve áll az emlékmű, és tízéves az emlékezés hagyományát felvállaló Lyukaskő Egyesület.
A rendezvényt vezető Ferencz Botond felidézte: a lyukas zászlót megformáló követ és a mellette álló kopjafát 2006. október 22-én avatták fel. A két évtized eseményeit a Kőbe vésett szabadság – Húsz év emlékezése Kovásznán című fényképkiállítás elevenítette fel, az emlékmű elkészítésétől az évenkénti koszorúzásokig. A Pastorala kamarakórus vezetésével közösen elénekelt székely himnuszt követően Mátyás Károly római katolikus plébános mondott ünnepi beszédet.
A plébános szerint az emlékezés erkölcsi támaszt és példát ad, 1956 szelleme pedig arra kötelez, hogy a szabadságért nap mint nap tenni kell. A nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozva arra intett, hogy a forradalom történetét tovább kell adni a következő nemzedékeknek. Ráduly Bálint szavalatát követően Gál Hajnalka, Magyarország csíkszeredai konzulátusának képviselője szólt az egybegyűltekhez.
Beszédében október 23-át az önvizsgálat napjának nevezte. Emlékeztetett: a magyar forradalom a világ erkölcsi emlékezetének részévé vált, és a katonai vereség ellenére is hatott a történelem alakulására. Úgy fogalmazott: az 1989 utáni közép-európai szabadság alapjait már 1956-ban, Budapest utcáin lerakták. Az évforduló egyik legfontosabb üzeneteként a kisebbségekkel, a gyengékkel és az elnyomottakkal vállalt szolidaritást emelte ki.
Szabó Levente, a Lyukaskő Egyesület elnöke a szabadság mai jelentéséről beszélt. A forradalom történelmi jelentőségét méltatva arra figyelmeztetett, hogy a modern technológia, a bürokrácia és a virtuális világ is korlátozhatja az ember önállóságát. Szólt az elvándorlásról és a magyarság fogyatkozásáról, majd a személyes kapcsolatok erősítésére, a hazatérők segítésére és a közösségen belüli megbékélésre biztatott. „Ne legyen magyar a magyarnak ellensége” – hangsúlyozta.
Tóth Péter Dsida Jenő szövegére komponált Lángok című kórusműve után Németh Szilárd magyarországi politikus, volt kormánybiztos, a Készültem az útra című Wittner Mária-vándorkiállítás fővédnöke mondott emlékbeszédet. Az 1956-os szabadságharcos életútját idézte fel: a tizenkilenc évesen vállalt küzdelmet, a sebesülést, a halálos ítéletet, majd a hosszú börtönéveket. Kiemelte, hogy Wittner Mária szabadulása után is őrizte kivégzett bajtársai emlékét, és egész életében következetesen kiállt meggyőződése mellett. Beszélt Székelyföld iránti kötődéséről, valamint azokról az erdélyiekről is, akiket az 1956-os magyarországi eseményekkel vállalt rokonszenvük miatt hurcoltak meg. Megköszönte a helyi és magyarországi szervezők munkáját, akiknek közreműködésével a vándorkiállítás Kovásznára érkezhetett.
Az ünnepségen a Pastorala közreműködésével felhangzott a Szózat, majd Balogh Zoltán református esperes imádságában az áldozatok helytállásáért adott hálát, és azt kérte, hogy az emberi méltóság, az igazság és a szabadság értékei a jövőben is megmaradjanak. Az emlékműnél elhelyezett koszorúk piros-fehér-zöld szalagjai között fiatal cserkészek álltak díszőrséget; az eső ellenére az ünneplők végig kitartottak. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
Az ünnepség után a résztvevők az Ignácz Rózsa-teremben tekintették meg a Készültem az útra című kiállítást. A fényképekkel, dokumentumokkal és visszaemlékezésekkel gazdagon illusztrált tablókon Wittner Mária sorsa, a forradalom és az azt követő megtorlás története tárult eléjük. A tárlat egyik kiemelt jelképe a lyukas nemzeti zászló volt – ugyanaz a jelkép, amely húsz éve a kovásznai emlékműben is helyet kapott.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
