Egy szeptemberi hétvégén „családos gombfoci-bajnokságot” tartottak a zabolai Csipkésben, melynek szervezője Józsa Attila volt. Az a Józsa Attila, akit eddig csak íróként ismerhettek lapunk olvasói, hisz több kötetének bemutatójáról is tájékoztatott a Háromszék. Verseket, regényeket és meséskönyvet írt, a Parnasszus irodalmi kör vezetőjeként is tevékenykedik, azt viszont kevesen tudják róla, hogy a sepsiszentgyörgyi gombfociesemények lelkes szervezője és résztvevője, aki évtizedek óta gyakorolja és tanítja is ezt a sokak által igazi sportnak és fontos közösségépítő tevékenységnek tartott játékot. Több alkalommal több gombfocis vetélkedőre is meghívott korábban, míg végül sikerült eljutnunk erre a „világbajnokságra”, melynek ürügyén megpróbáltuk röviden összefoglalni az általa vezetett gombfociklub történetét.
A Csipkésben, a György Panzióban gyűltek össze ezúttal a bajnokság résztvevői, és mindenki több csapattal nevezett be a tornára. Egy különálló asztalon a csapatok, kellékek, nyeremények és a bajnoki kupa, valamint korábbi eseményekről és a mester tanítványairól készült fotók kisebb-nagyobb albumokban.
Elöljáróban meghallgatjuk a sepsiszentgyörgyi gombfocisok himnuszát, aztán egy „barátságos mérkőzés” során bemutatják az általuk használt, igazi gombokból csiszolt játékosokat, labdákat. Ismertetik a további eszközöket, kellékeket is – pályákat, kapukat, pöccintőket –, majd összefoglalják a játékszabályokat. Igyekszem még a bajnokság kezdete előtt összegyűjteni a fontos információkat, hogy ne zavarjak, amikor már belemerültek a játékba.
Vetélkedők
Minden hónapban tartanak egy versenyt, évente pedig négy nagyobb vetélkedőt szerveznek, melyeknek vándorkupája van. Ezeknek hangzatos neveket adtak: télen Konföderációs Kupát, tavasszal Európa-bajnokságot, nyáron Világbajnoki Kupát, késő ősszel pedig a Mesterek Tornáját tartják. Utóbbit kisebb játékosokkal játsszák nagyon kicsi kapukra. Meg is mutatják: a kapus szinte teljesen kitölti a kapu nyílását, lehetetlennek tűnik bejuttatni oda a labdát 15 perc alatt. Ennyi ugyanis egy félidő.
A gombfocisok nagy része sepsiszentgyörgyi, de vannak, akik távolabbról szoktak csatlakozni: Kézdivásárhelyről, Brassóból, Csíkszeredából, Négyfaluból... Tovább is bővítenék a kört: székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, kolozsvári gombfocisokat is szeretettel várnak a klubba.
A pálya és a szabályok
A pályák 110×70 centiméteresek, préselt lemezből készültek. Van egypár centis palánkjuk, mint a hokiban, hogy a labda ne tudjon kipattanni. Ha egy játékos a labda helyett az ellenfél játékosának ütközik (fault), vagy rákerül a labda (hands), szabálytalanságnak számít. Csak a félpályán túli területről lehet kapura lőni. A bajnokság szimultán több pályán zajlik, ahogy a sakkban szokás, ezzel időt nyernek. Minden mérkőzést bíró vezet, ő dönt a kényes helyzetekről. Az első meccset egy 40 éves pályán játsszák, amelyet Old Trafford Stadionnak neveznek.
Általában több csapattal vesznek részt a bajnokságokon, a játékosok számától függően. A „vb” a csoportmérkőzésekkel indul, majd következik az egyenes kieséses szakasz, akár az igazi vb-ken. Ha valakinek nyernie kell, tizenegyespárbajra kerül sor. A versenyt a vándorkupával az asztalon játsszák, amelyet a nyertes hazavihet a következő évi versenyig.
Gombfoci vagy szektorlabda?
Sokféle gombfocit játszanak, és létezik egy hivatalos sport is, amelyet mindenki összetéveszt a gombfocival – meséli Józsa Attila. Ezt szektorlabdának vagy asztali labdarúgásnak nevezik, és négyszer akkora pályán játsszák, mint az ő pályájuk, korongokkal és nyomópálcával, nem gombokkal.
Gombfocihoz hasonló játékot árulnak az üzletben is, kis műanyag játékosokkal. Ez a nyolcvanas években volt igazán divatban, de mostanában újra látható a játékboltok polcain. „Azok nem igazi gombok, nem is csúsznak rendesen. A mi játékosunk igazi gombból készül, melyet 45 fokos szögben lereszelünk, háromféle csiszolópapírral megcsiszolunk, az alját is megdolgozva, hogy ne billegjen a pályán. Minden játékosnak neve van, amit ráragasztunk a felső felére, hogy ezzel személyiséget adjunk neki” – meséli a bajnokságok szervezője. Kézbe vesz pár játékost, és közelebbről is megmutatja őket. Olyan finoman kidolgozottak, mintha gyárilag készültek volna. Nyolc saját csapata van az asztalon: Tunézia, Olaszország, Elefántcsontpart, Brazília, Uruguay, Törökország, Argentína, Dél-Afrika.
A múlt
Józsa Attila gyermekkorában Brassó Méhkertek negyedében lakott a szüleivel, ahol hat évesen kilencszer kapott tüdőgyulladást. Később megállapították az orvosok, hogy krónikus asztmája alakult ki, amit már késő gyógyítani. Egész életében elkísérte ez a betegség. Tizenkét évre mentették fel tornából, ami rendkívül fájdalmas volt számára. Csak asztali sportokkal próbálkozhatott, sakkal, pingponggal... Így talált rá a gombfocira, melyet Magyarországon találtak ki a múlt században.
A kilencvenes évekig nagyjából egyedül gombfocizott, aztán 1990-ben megismerkedett Orbán János Dénes brassói költővel, irodalomszervezővel, és szintet lépett a gombfocitudása. Ő akkor 28 éves volt, János 17, és a brassói Áprily Lajos Gimnáziumba járt. Egy Kányádi Sándor-könyvbemutatón találkoztak, és mivel közel laktak egymáshoz, együtt mentek hazafelé. Előbb az irodalomról beszélgettek, aztán valahogy eljutottak a gombfociig.
Józsa Attila akkor még ujjal pöccintette a gombokat, amire János azt mondta, hogy primitív módszer. „Kíváncsivá tett, ezért néhány nap múlva meglátogattam, és megnéztem az ő technikáját. Átlátszó pöccintővel játszott, és olyan jól célzott, hogy szinte minden szögből pontosan lőtte kapura a labdát. Esélyem sem volt legyőzni, örültem, ha tíz meccsből összejött nekem egy döntetlen” – magyarázta. Ő is megtanulta tehát ezt a technikát, és amikor 1992-ben utoljára megmérkőztek, sikerült legyőznie Jánost 2–1-re. Azóta ő is pöccintővel játszik, de az ő gombjai nagyobbak.
Puskás Ferenc Gombfoci Klub
Józsa Attila 2006-ban megismerkedett Kozma Béla kézdivásárhelyi tanárral, akivel hosszú ideig a hajdani Renáta cukrászda emeletén szerveztek bajnokságokat: kézdivásárhelyiek a sepsiszentgyörgyiek ellen. 2007. február 10-én megalakult a Puskás Ferenc Gombfoci Klub, és 2007 júliusában megtartották első gombfocitáborukat Málnásfürdőn. Kozma Béla tavaly hunyt el, 87 éves korában.
Annak a játéknak, amelyet ők játszanak, pontos szabályzatot alakítottak ki az egykori cukrászdában. A szabályzatot 2019-ben véglegesítette Józsa Attila. Jövőre lesz húszéves a gombfociklub, mely megalapítása óta aktív. Tavalytól családi gombfoci-bajnokságokat is tartanak. A klubot és a köréje szerveződő baráti kört elsősorban Józsa Attila lelkesedése tartja össze.
Gombfocitanítás
Attila egy lépcsőházban lakik Domokos Zsuzsa tanítónővel, aki meghívta egyszer a Benedek-mezőre, hogy mesét mondjon az akkori elsős osztályának. Tudta róla, hogy meséket ír. Attila két gombfocis tanítványát is magával vitte, akikkel bemutatta a gyermekeknek a játékot. Az osztályban 28 gyerek volt, 24-en azonnal jelentkeztek gombfocioktatásra.
„Nem győztem készíteni nekik a készleteket. Persze ingyen, sosem pénzért. Sokat játszottam velük. Amikor negyedikes korukban búcsúztak a tancitól, ismét meghívtak a Benedek-mezőre, ahol egy hétig velük voltam, és kaptam tőlük ajándékba egy nagy kartondarabra rajzolt szívet, amelyet teleragasztottak gombokkal, és a szélén mindenki aláírta. Egy albumot is kaptam tőlük a közös fotóinkkal. Megható volt” – vallotta Attila. Ma már tizenkettedikesek, és alig páran maradtak közülük aktív gombfocisok. A tervek szerint azonban a tanítónő mostani diákjait is bevezeti a gombfociba. Ezenkívül a Tanulók Házában is tart gombfocioktatást.
Pótcselekvésből művészet
Józsa Attila nyerte a vébét, három csapata is az élen végzett. A jelenlévők közül Tóth István Attila és Parajdi Attila is nyilatkozott lapunknak.
Tóth István Attila elmesélte, hogy elemi iskolában kezdett el gombfocizni az akkori műanyag játékosokkal, kerek pöccintőkkel, de egy idő után kimaradt az életéből ez a foglalatosság. Egy éve kezdte el újra Józsa Attila biztatására, tőle kapta a csiszolt gombokból álló csapatait is. Bajnokságokon is részt vett, de nem éli bele magát túlságosan, számára ez kikapcsolódás, különösebb tét nélkül.
Parajdi Attila három fiával kezdett gombfocizni, és részt venni az Attila által szervezett versenyeken, de a fiai már nem nagyon járnak, ezúttal csak a lánya, Ajsa nevezett be vele együtt a vébére. Mindnyájan jól szórakoztak.
Józsa Attila végezetül így nyilatkozott lapunknak: „Számomra a gombfoci előbb pótcselekvés, aztán energiaforrás, végül egyfajta művészet lett. A profi gombfoci olyan, mint a gyermek: előbb járni tanul, aztán mondókákat sajátít el, és csak az iskolában tanulja meg az ábécét. Hosszú az út addig, amíg már élvezettel olvas, és előtte mindig kioltja lelkében a külvilág fényeit.”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
