Jókor rossz helyen

És bár e népszerűtlen, nem is megfelelően átgondolt és kidolgozott döntések nyomán a gazdaság hanyatlásnak indult, végül mégsem az okozta vesztét, hogy a társadalom tűréshatárát a végsőkig feszítette, hanem koalíciós társai szúrták hátba, akik az egykor partnerének hitt államelnökkel közösen szőttek összeesküvést ellene, e dicstelen harcban pedig még a szélsőséges erőket is hadrendbe állították a maguk oldalán. Az már csak színfolt, hogy a történetben némi amerikai hátszél is felsejlik.

Ilie Bolojan rosszkor volt rossz helyen: ha 2025 nyarán az előző kormányok túlköltekezése miatt nem állt volna az államcsőd küszöbén az ország, ha nem kényszerül természetellenes koalícióra a szociáldemokratákkal, akkor alighanem Románia egyik legsikeresebb miniszterelnökeként vonulhatott volna be a történelembe. Bolojan ugyanis elvileg rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekkel nagyon sok romániai politikus nem: következetes, egyenes, van valamiféle víziója arról, hogy milyen országot, államigazgatást szeretne, van bátorsága olyan döntéseket is hozni, amelyek heves ellenállásba ütközhetnek, ha szerinte azok az ország érdekeit szolgálják. Ezek a vonások pedig hosszabb távon is alkalmassá teszik arra, hogy vezető tisztséget töltsön be Romániában – kormányból való távozása így alkalom lehet arra, hogy az ellenzék vezérévé nője ki magát, és a megfelelő pillanatban visszatérjen a porondra akár potenciális államelnökjelöltként, akár miniszterelnökként.

Ilie Bolojan balszerencséjére nem a boldog békeidők, a kedvező konjunktúra, a szárnyaló gazdaság és prosperáló társadalom miniszterelnöke volt, hanem sokszoros válságé. Hiszen az amúgy sem könnyű gazdasági helyzetben a fenntarthatatlanul magas költségvetési hiány csak az egyik krízis volt, amivel Bolojannak és kormányának szembesülnie kellett az elmúlt egy évben. Az aszály okozta energiaválság, a szomszédban dúló háború mifelénk is egyre érzékelhetőbb, kézzelfoghatóbb következményei, az iráni konfliktus nyomán kialakuló üzemanyagár-emelkedés olyan krízisek, amelyek külön-külön is képesek súlyos gondokat okozni – mindezek ráadásul egyszerre jelentkeztek. A szorításban Bolojan kényszerpályára került. Az ország működéséhez szükséges kölcsönöket biztosító nemzetközi pénzintézetek és az uniós pénzeket folyósító Európai Bizottság a deficit visszaszorítását várták el. A kormány intézkedései pedig minden társadalmi rétegre és szakmai kategóriára lesújtottak: adókat növeltek, szociális juttatásokat vágtak meg, béreket, nyugdíjakat fagyasztottak be, éppen csak az államot nem sikerült semmilyen módon megreformálni, és a politikai osztály is megúszta, hogy kivegye a részét az általuk felhalmozott számlák törlesztéséből – pedig ez lett volna az emberek jogos elvárása.

Nem véletlenül nem volt tolongás a miniszterelnöki tisztségért 2025-ben: a hazai politikai osztály opportunizmusát ismerve nem sokaknak lett volna bátorsága bevállalni a feketelevest, e drasztikus intézkedések hiányában azonban Románia minden bizonnyal még rosszabb helyzetbe, még súlyosabb válságba került volna, mint amiben most leledzik.

Mindezek tükrében talán még az a kijelentés is megkockáztatható, hogy a látszat ellenére Ilie Bolojan valójában jókor volt jó helyen. Talán csak az ország volt és van rossz helyen.

Ilie Bolojan Sepsiszentgyörgyön. Fotó: Albert Levente