Akkor még olyan világ volt, hogy a bányavállalat igazgatói kocsijának elkötéséért az volt a büntetés, hogy a hétvégi bajnoki meccsen kötelező módon győznie kellett Köpecnek, a 15 éves Samukának pedig legalább két gólt kellett rúgnia. Mindenki alájátszott neki, de bizonyára anélkül is meglett volna az a kettő. Pardon, három.
Olyan világ volt az, amelyben a bányásznapra odalátogató nagy hírű, másodosztályú szentgyörgyi Textil simán kikapott a megyeiben futballozó Köpectől, s a két gólt lövő, a húszesztendős korszakhatárhoz épp csak közelítő Csintáért néhány nap múlva már érkeztek is az átigazolási papírral. Trézsi mámám sírt egy kicsit, de igazából már rég belenyugodott, hogy a futball előbb-utóbb elrabolja az egy szem fiacskáját.
Még olyan világ volt akkor, hogy a nagy öregek percek alatt befogadták a helyettük is gólokat rúgó, amúgy minden hülyeségben benne lévő falusi kölyköt. Amikor Keresztes bácsihoz kötelező módon be kellett menni tesztelni az aznapi parizer minőségét, egyúttal elvinni a szokásos felvágott- és egyéb hústermékcsomagot. De ott állt a cukrászdája ajtajában Benke bácsi is, akinél a krémes várt szakértő megízlelésre. Plusz, persze a csomag…
Azt a világot élték, amikor Szentgyörgy hagyományos családjai még nehezen fogadták el az iskolákba, a gyárakba beözönlő vidéki fiatalokat, az első generációs városiakat. Az üdvöske köpeci csatár azonban hamar a szívükbe költözött, a gólok vasárnapjai közötti hétközben ugyanis mosolygósan, barátkozásra bármikor készen közlekedett az „őslakosok” között. Így válhatott például rövid időre különösebb képesítés nélkül testnevelési tanfelügyelővé abban a világban, amely még nem nevelte ki teljes mértékben a maga újdonsült értelmiségi rétegét.
Olyan világot éltek, amelyben a körülrajongott futballistáknak is be kellett járniuk dolgozni, túlnyomó részüknek a textilgyárba. Napi néhány órára, ami alatt az arra fogékonyak a mesterségeket is „ellophatták” az öreg szakiktól, így viszonylagos biztonságban várhatták az óhatatlanul elérkező pillanatot, amikor még fiatalabb, tehetségesebb játékosok ragadták magukhoz a piros-fehér mezt. Mert abban a világban értéke volt a korábban létrehozott bizalmi tőkének, és aki nem herdálta el, évtizedekig élhetett belőle.
Mert abban a közvetlen emberi kapcsolatokat tudatosan romboló korban nem volt könnyű közösségi életet élni, az arra irányuló igyekezetet viszont értékelte a közösség. De a szentgyörgyi társadalmi mintába egyre inkább beleszövődő férfi ezen sem spórolt: feleségével, majd családjával színházba járt, sokat énekelt, táncolt, szerette a mulatságot, csapta a szelet a nőknek. Szeretett és szeretve volt. Közben a családdal rendszeresen hazajárt Köpecre, Trézsi mámát szinte mindig az ágyásai közé hajolva találtuk, ahonnan fejét épp csak felemelve menetrendszerűen így fogadott: éppeg reátok gondoltam, drága gyermekeim.
Abban a világban őt is „utolérte” a demokrácia, és amikor szembesült azzal, hogy vége a megszokott, általa is vallott munkamorálnak és -fegyelemnek, az első adandó alkalommal nyugdíjba vonult. Fiatal, tetterős, vidám emberként, és ennek többek között a város különböző kórusai, mindenekelőtt azonban unokái látták a hasznát, akik ma is élő emlékként idézik fel a napi rendszerességű kirándulásokat, amelyek során a nagy kő, a „papkutya” – a gyermeki értelem így képezte le először a Pap-kútja nevű város végi forrást – örökre bevonult a családi történelembe. Az iskolaiba pedig a nagyszünetben unokái számára rendszeresen harapnivalóval érkező, az osztályteremben mindig adódó apró javítanivalók elvégzésére bármikor készen álló nagyapa alakja.
Olyan világban élt, amilyet sokan szeretnénk magunknak. Szeretettel, megbecsüléssel körülölelve, a Fennvaló kegyelméből hosszú ideig, hogy aztán a hívó szóra csendesen, békésen, mosolygósan induljon egy másik világ felé. Kilencvenegy évet élt. Menjen békével, édesapám…
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
