Vargyasi Daniel János a 17. századi Erdélyi Fejedelemség kiemelkedő műveltségű diplomatája volt, aki nagy szerepet játszott Erdély és az európai hatalmak közötti összeköttetés biztosításában a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béketárgyalások során.
Daniel Mihály a fiát és két lányát az 1620-as évek elején Bethlen Gábor szolgálatába adta, János pedig beváltotta apja reményeit: a fejedelem bizalmát elnyerve Udvarhelyszék alkapitánya, főkapitánya, majd Háromszék főkirálybírója, a gyulafehérvári református kollégium főgondnoka lett. Az ő nevéhez fűződik a család olaszteleki ágának megalapítása is.
Daniel János fejedelmi támogatással Odera-Frankfurtban és Leidenben tanul, előmenetelét Bethlen István kormányzó így méltatta: „Az ifjakban a tanulásra való igyekezet felette dicséretes és oly hasznos, hogy azt az ember meg nem becsülheti. Erre nézve, hogy te is, jó öcsém, ezt az aranynál drágább üdődöt a tanulásra fordítottad, bizonyára jól cselekedted. Adta volna az Úr Isten az én fiamban is ezt az indulatot.” A latint és a németet ajánlotta számára, ami Erdélyben fontosabb, mint a holland, „bár a galliai is igen szép dolog volna”. „Mikor amaz szép olasz írást követhetnéd, azon is kellene igyekezned, jó öcsém, hogy jövendőben hazádnak s fejedelmednek annyival lehetnél alkalmatosb a szolgálatra.” De Fortitudine című filozófiai disszertációja 1630-ban jelent meg Leidenben.
Daniel pályafutása Bethlen Gábor halálát követően a Rákóczi György szolgálatában teljesedett ki. Tudása folytán a fejedelemség diplomáciai ágense (képviselője) lett, Erdély álláspontját közvetítette a Német-római Birodalom protestáns fejedelmei, svéd és francia diplomaták felé. 1631-ben Berlinből hozta Haller Gábor levelét, 1632-ben a fejedelem bizalmas bejárójaként legalább kétszer járt Bécsben, vásárlás ürügyén a háborúról híreket hozott, kiadványokat vitt és Joachim Rusdorf diplomatán keresztül üzent V. Frigyes pfalzi fejedelemnek: Rákóczi György kész a kereszténység szolgálatára. 1630-as megválasztását követően Rákóczi ugyanis kereste a kapcsolatot a Habsburg-ellenes koalícióval, de a tárgyalások nem vezettek katonai fellépéshez a belső feszültségek, a magyarországi főurak támogatásának hiánya és a török Porta tiltása miatt.
Erdély végül 1643. november 16-án Gyulafehérváron kötött megállapodást a Svéd Királyság és Franciaország követeivel, majd 1644-ben kapcsolódott be a Habsburg-ellenes háborúba. Elfoglalta a Tiszántúlt és Felvidéket, de a svéd erőkkel nem egyesülhetett, ezért az ellentámadás és a török parancs hatására visszavonult.
Erdélynek a francia–svéd szövetségben tartásáért Antoine Fouquet de Croissy francia követ 1645 áprilisában újabb egyezményt írt alá Rákóczival és Lennart Torstenson svéd hadvezér bevonásával a hármas szövetség megújítását ígérte. Torstensonnak azonban ellenére volt az új szövetkezés, mert a francia korona megelőzte a svédet, ráadásul az a hír terjedt, hogy Bécs a magyar nádorságot Rákóczi fiának, Zsigmondnak adományozta. A francia diplomata ellenőrzésére Daniel János indult a svéd táborba, cáfolta a hírt, így sor kerülhetett az erdélyi–svéd tárgyalásokra. Ennek eredményeként Rákóczi Zsigmond székely csapatokkal indult a hadszíntérre. A tizennégyezresre növelt erdélyi haderő a svédekkel közösen ostromolta Brünn városát, de a szultán nem engedélyezte a hadjárat folytatását és szorult helyzetében a bécsi udvar is előnyös békét ajánlott. Rákóczi visszavonta csapatait és a linzi békével biztosította a magyar protestánsok vallásszabadságát, Erdélynek pedig hét magyar vármegye birtoklását. 1645 nyarán a svéd korona késve, de kifizette Erdélynek az 1644. évre ígért 100 000, valamint a Porta meggyőzésére szánt 36 000 tallért.
Daniel 1646 elején a fejedelem megbízásából Torstenson tábornokhoz indult az 1645-ös évi támogatásért és a Brünn ostrománál a svédeknek átadott ágyúk és lőszerek 37 500 tallérra becsült kárpótlásáért. Útközben köz- és magánügyekről tájékoztatta a svéd tárgyalásról érkező Zsigmond herceget. Április 30-án Linzből számolt be a fejedelemnek: „Itt valóban nagy híre volt, hogy Nagyságod haddal igyekszik kijönni őfelsége ellen, melyről én cancellarius őnagyságát biztosítottam, hogy semmi abban nincsen; oly hírek is voltak, hogy Nagyságod a francziai királytól százezer tallért kéván jövendőbeli szolgálatra, úgy hiszem, hogy talán felőlem is lehetett oly gyanú, hogy én is efféle dologban járnék, melyből tisztáztam magamat a Nagyságod instructiója szerint”. Az erdélyi diplomácia vagy a félrevezetés eszközével élt vagy Daniel tényleg nem tudta, hogy a hír igaz és Jármi Ferenc épp ezügyben utazott Münster felé.
Linzből Lipcsébe utazott Torstensonhoz a katonai és politikai lépések összehangolására. Sürgette a svédek és franciák hadi támogatásának kifizetését, mivel Rákóczi a szövetség megújítása és a török engedélye után helyezte kilátásba támadását.
Danielt a fejedelem azzal a kiemelt feladattal is megbízta, hogy érje el a Fejedelemség bevonását a háborút lezáró békeszerződésbe. Fenntartotta a tárgyalásokat a nyugati békekövetekkel, melyről Johan Oxenstierna svéd főképviselő és Henri Groulart-La Cour francia diplomata hozzá küldött levelei tanúskodnak. Ő vihette Rákóczi herceg Károly Gusztáv Pfalz-Zweibrücken-i őrgrófhoz szóló levelét is. A követségi utasítás alapján tudósokat és mestereket (orvos, patikárius, fegyverműves, ágyúöntő, lakatos) is fel kellett keresnie, „kik fegyverderekakat, páncélokat, sisakokat tudnának csinálni”, de „jó mesterséges ácsok” is szerepeltek a listán.
Torstenson kedvezőtlen választ adott: a szövetséges támogatás nem hónapokra, hanem évekre volt meghatározva, így 1645-re Erdély nem jogosult rá, az erdélyi ágyúknak pedig inkább az elszállítását javasolta. Daniel július 6-án közölte a fejedelemmel a svédek új feltételeit: „Miglen a békesség végbe nem megyen, nagyságod mellőlök el ne álljon, se békességet ne tárgyaljon. Nagyságod bizonyos számú hadat bocsásson ki hozzájok, azok előtt Rákóczi Zsigmond őnagyságát.” A svédek ugyanakkor azzal riogatták Danielt, hogy a császáriak a svédekkel kötött béke után felszabaduló seregükkel Erdély ellen indulnak.
Válaszában Rákóczi a császárral kötött béke jogosságát és a svéd–francia–erdélyi szerződés betartását hangsúlyozta: „Az egész keresztény világ számára világos, hogy tizennyolc hónapot töltöttünk a koronákért dolgozva. Nem egy év teljes összegét kívánjuk, hanem egy szolgálatainkkal arányosat.” Torstenson Danielnek magyarázkodott: ő a kérelemnek csak a felterjesztését vállalta el a királynőhöz, a problémák a téves értelmezésből eredhettek.
Rákóczi György 1648. október 11-én történt elhunyta után Daniel János vitte meg a gyászhírt Ferdinándnak és közölte a bécsi udvar nagyjaival a fejedelemváltást. A császár szívélyesen fogadta Danielt Bécsben, megtárgyalták a linzi békével átengedett hét magyar megye sorsát, melyeket Rákóczi élete végéig birtokolhatott. Erdély megtarthatta Szatmár és Szabolcs vármegyéket, Szatmár és Kálló várakkal, Nagybányával, Tokaj, Regéc várakkal és Hegyaljával. Ezt követően Daniel a nyugat-európai hatalmaknak is megvitte a fejedelem halálhírét.
A 17. század világháborújaként számontartott harmincéves háború béketárgyalásai 194 állam részvételével 1644-ben kezdődtek. Fél évig arról folyt a vita, hogy ki léphet be először a terembe és ki hol foglal majd helyet. A francia és spanyol küldöttek nem is találkoztak, nem sikerült megállapodni a protokollban. Európa csak 1648 őszén ünnepelhetett a lassan megszülető megállapodások után: Svájc és Hollandia kivált a Német-római Birodalomból és elnyerte függetlenségét. A nagyhatalommá váló Svédország és Franciaország jelentős német területeket szerzett. A Habsburgok császársága névlegessé vált és az osztrák örökös tartományokra szűkült, a református vallás pedig egyenrangúvá vált az evangélikussal és a római katolikussal.
A császári udvar igyekezete ellenére a francia és a svéd király szövetségeseként az európai megállapodásba bevették az Erdélyi Fejedelemséget is. A Habsburg-ház mindaddig egy lázadó, tőle függő területként kezelte Erdélyt, de a nemzetközi szerződésbe való bekerüléssel a fejedelemség elismert szuverén európai állammá vált, önálló külpolitikai és hadviselési joggal.
Nemes Előd
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
