Mindenki ellenzékben

Tulajdonképpen senki nem akart igazán kormányra kerülni, ez a hivatalos nyilatkozatok ellenére is egyértelmű volt. Két évvel a következő választások előtt, az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetében egyik pártnak sem akaródzott felelősséget vállalni, hisz látszott, nem az osztogatás időszaka következik, sokkal inkább a népszerűtlen, kényelmetlen intézkedéseké. És ilyen időkben jobb ellenzékben. A PSD például visszakerült ugyan a kormányba, de ugyanazt folytatja, mint Bolojan idején: próbál ellenzékinek látszani úgy, hogy közben kihasználja a hatalom előnyeit. Alig egy hete szavazták meg a Luca Niculescu vezette kabinetet, máris követelőznek, felelősséget hárítanak, zsarolnak, kérdés csak az, újra és újra eljátszható-e ez az elvtelen szerep, megvezethetőek-e választóik.

Nincsenek jó helyzetben a liberálisok sem, másfél éves kormányzati szereplésük sokat rontott megítélésükön, a pártot súlyos belső ellentétek feszítik, melyeknek áldozatául eshet Ilie Bolojan. Márpedig ha a szociáldemokratákhoz dörgölőző, opportunista tábor győz, akkor az elkövetkező időszak sem terem nekik semmiféle ellenzéki babért.

Az RMDSZ-nek is nagy szüksége volt egy kormánytól távoli fellélegzésre, hisz a népszerűtlen intézkedések megnyirbálták ázsióját a magyarság körében, és bár pénzt hoztak önkormányzataiknak, a kisebbségi jogok tekintetében egy tapodtat sem sikerült előrelépni az elmúlt két és fél évtizedben, minden erőfeszítésük az eddig megszerzettek megvédésére korlátozódott. És a helyzet várhatóan élesedik, mert az AUR elveszítette egyedüli ellenzéki pozícióját és vadabbnál vadabb ötletekkel próbál reflektorfénybe kerülni.

Nem volt szerencsés felállás, hogy a magukat Nyugat- és Európa-barátnak nevező pártok mind kormányon voltak és az ellenzéki szerepet teljesen átengedték a szélsőségeseknek, de úgy tűnik, az sem igazán jó, ha mind ellenzékben akarnak lenni, mert az AUR csak egyre radikálisabb megnyilvánulásokkal tudja magára irányítani a figyelmet. Nem véletlen, hogy Dan Tanasă immár a parlament pulpitusáról fröcsögi az idegengyűlöletet, az sem, hogy hirtelen előkerült a süllyesztőből egy törvényjavaslatuk, amely Bálványosfürdőt (amely még Ceausescu románosítását is átvészelte), Bălvănișra keresztelné és szenátoruk, Petrișor Peiu éppen most javasolja a parlamenti alternatív küszöb eltörlését, amely egyértelműen az RMDSZ bejutási esélyeit csökkentené. Ez a küszöb volt a mentsvár, hogy ha a szövetség nem érné el az 5 százalékot, négy megyéből, ahol 20 százalék fölötti szavazatokat szerez, képviselőket és szenátorokat küldjön a törvényhozásba. Egy hét alatt az AUR-nak három olyan radikális javaslata került napirendre, amely a magyarság és az RMDSZ ellen irányul és borítékolható, hogy ez csak a kezdet.

Bár általában kormányon próbálnak kiteljesedni a pártok, megmutatni, mire képesek, nálunk jelen pillanatban mindenki (még a kormánypárt is) ellenzéki szerepben akar nagyot alakítani. És ez egyáltalán nem jó, mert az országot valahogy építeni kellene, kivezetni a válságokból, nem kerékkötőként, minden elleni tiltakozással fékezni. Félő, a következő időszakban az igenek helyett a nemek uralják majd a román politikát, és a pártok harsány ellenzékisége csak a szélsőségek térnyerését táplálja.

Mit tehet Luca Niculescu, mikor minisztereinek egy része is ellenzékben érzi magát? Fotó: gov.ro