Mindenekelőtt az autógyártásban. Tudom, sokakat megbántok ezzel, főleg anyagi érdekeltségeiket féltőket, de a világot vezető korifeusok figyelmébe ajánlanám nagy csendesen, hogy ha nem lassítanak az autógyártással, maholnap oda jutunk, hogy megmozdulni sem tudunk városainkban.
Autók állják el az utakat, a járdákat, a partokat, az erdei tisztásokat, megközelíthetetlenné teszik a borvízkutakat, állatkerteket, temetőket, kórházakat. Nem sorolom tovább, mindenki láthatja, hová jutottunk, s elképzelheti, hová jutunk pár éven belül, ha a gyártási láz nem mérséklődik. Ki kell találni valamit, mert most nem sáskajárásról van szó, ami előbb-utóbb elmúlik — még csak tatárjárásról sem, hanem sokkal többről. A szakemberekhez fordulok: találjanak valamilyen megoldást! Jómagam csak néhány ötletet sorolok fel, örvendenék, ha valamelyik meghallgatásra találna. Kezdhetjük mindjárt azzal, hogy az autókat színük szerint engedjük be a forgalomba: hétfő a pirosaké, kedd a kékeké, szerda a zöldeké stb. A sorrenden lehet változtatni bármikor. Ha ez nem válna be, akkor próbálkozhatunk a vallásfelekezeti megoldással: hétfőn járjanak a katolikusok, kedden az ortodoxok, szerdán, csütörtökön az ateisták, szombaton a Jehova Tanúi, vasárnap a zsidók stb.; gond lehet viszont a vegyes házasokkal. Számba vehetnők az autók márkáját: hazai kocsik, volt szocialista táborban gyártott autók, Nyugatról behozottak... Lehetne szabadnapot is rendezni, hadd pihenjenek az utak is kicsit, ilyenkor üljön mindenki otthon, vagy menjen gyalog a borbélyhoz. A közlekedésrendészet embereire is kellene gondolni, hiszen nem könnyű naphosszat figyelni az utakat, félőrült gyorshajtókat, hiszen ki kell szűrniük a piás vezetőket, a szabálytalanul előzőket, az agresszív sietőseket, a favágó gép sebességével közlekedő Wartburgokat, a cigányszekerek mögül kirontó járgányokat. Felére lehetne csökkenteni az autóbalesetek miatt özvegyen maradt asszonyok számát, ha a rend őrei komolyabban vennék a kihágásokat és az árván maradt gyerekek számát, ha olyan gépkocsikat gyártanának, amelyeknek a kilométeróráján a felső szám 60 lenne!
Teljességgel érthetetlen, hogy a Gidófalvára menő atyafinak miért kell 110 km/óra sebességgel haladnia, amikor a cukorrépaföld nem fut el a helyéről, a torjai barlang sem költözik el, ha csak 60 km/órával közeledünk feléje. Lassítsunk tehát elsősorban saját jól meggondolt érdekünkben, aztán a törvényekre való tekintettel, hogy minél kevesebb mankóval járó embert lássunk, s minél kevesebb hirdetést olvassunk az újság utolsó előtti oldalán a hirtelen elhunyt szerető férjről, jó szomszédról, dolgos kezű munkatársról, aki egy ostoba baleset miatt lelte halálát valamelyik út menti sáncban.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
