Kuti János
A múlt héten szombaton is voltak tüntetések, zavargások, demonstrációk Nyugat-Európa-szerte, és már nemcsak a dühöngő ifjúság, a Z generáció tagjai tüntetik ki kitüntetett figyelmükkel adott országok vezetőit (akik ellen már néhány hete tüntetnek), hanem nagyon sokan mások is.
A tiltakozások, tüntetések, sztrájkok Európában szeptember közepén kezdődtek egy Párizs melletti gimnázium blokádjából, és október közepére már fél Európát érintő zavargásokká nőtték ki magukat. Először Franciaországban váltak ezek az események országos mozgalommá a tanárhiány, a túlzsúfolt osztályok és a lepusztult épületek miatt.
Október 17-én már több mint 550 ezren tüntettek, Sébastien Lecornu miniszterelnök akkor 1800 letartóztatásról beszélt, azóta egyik szám se csökkent. De nemcsak az oktatási problémák, hanem az energiaársokk, a megélhetési nehézségek is besegítettek abba, ami összecsapásokhoz vezetett a tüntetők és rendfenntartók között, akik nem tudták fenntartani a rendet. A fiatalok saját ügyükért indultak harcba Franciaországban, majd zavargások törtek ki Európa több városában is, Brüsszelben, Liège-ben, Lisszabonban és Tiranában, de több németországi városban is. Milánóba se jó mostanság menni (régen egyszer már jártam ott, fel is léptem a milánói Scalában a bejáratnál az egyik lépcsőre). A Dóm téren ugyanis új látványosságok vannak: nemcsak dómot, hanem rohamrendőröket, barikádokat is láthat ott az, akit épp nem vakít el teljesen a könnygáz. Tán egyedül Nagy-Britanniát nem érinti a mostani tiltakozáshullám, a brit diákok, úgy látszik, nem ülnek fel minden hullámra, és angol hidegvért tanúsítanak.
Franciaországban nagy hagyománya van az ilyen lázongásoknak, mint a mostani, már 1968 óta, amikor májusban tetőztek a diáklázadások, amelyek szintén a tanulási körülmények javítása miatt indultak, majd politikai követelésekkel is bővültek. A kapitalizmust bírálták, amely azóta győzött már szinte az egész világon, a békemozgalmat támogatták a vietnami háború ellenében. Annak vége is lett, de azóta is voltak és vannak másfelé háborúk, és ahogy fegyverkezik mindenki, még lesznek is. A prágai tavaszt éltették, azóta már arab tavasz is volt, de Európa mintha már őszbe fordulna.
A mostani diákok körülbelül a ’68-ban tüntetők unokái lehetnek, tán génjeikben van a tiltakozás, az ellenállás, a harci kedv. Emmanuel Macron most különben megmondta, hogy azok, akik romboltak, fizetni fognak (talán megemelik a munkanélküli-segélyüket, hogy legyen, miből fizetniük), és akik megpróbálták megdönteni a köztársaságot, azok felelni fognak (akiket sikerül letartóztatni, azok a tárgyláson felelhetik azt, hogy „Jelen!”). Különbséget kell tenni a vandál cselekedeteket elkövetők és azok között, akik követeléseiket jöttek kifejezni – mondta Macron. A követeléseket, ha jogosak, biztosan teljesítik. Persze, ha lesz, miből, mert az államkassza náluk is olyanformán néz ki, mint nálunk.
A francia titkosszolgálatok az ultra- és szélsőséges balos radikálisokat nevezték meg a tüntetéseken megmutatkozó erőszak okozóiként: antifákat, autonomista-anarchistákat és szimpla anarchistákat.
Nálunk szerencsére nem voltak ilyen zavargások, aminek okát tudni nem nagyon lehet, de találgatni nagyon is. Először is idehaza annyira jó a helyzet, hogy felesleges lázongani. Ha azt nézzük, hogy nálunk az oktatásra a nemzeti össztermék 2,5 százalékát szánták idén, az bizony egy elég szép összeg, még így ránézésre is. (Az ugye mellékes, hogy az európai átlag 4,7 százalék, és utolsó helyen állunk ilyen szempontból. Nem is értem, miért is sztrájkolnak és tüntetnek Európa-szerte a diákok.) Az is lehet, hogy azok a gyerekek, akiknek itt kellene iskolába járniuk, egy ideje már máshol koptatják az iskolapadokat, mert rég elmentek szüleikkel együtt (például Franciaországba), és most ott tüntetnek. Bár olyanokat is mondanak a franciák, hogy ott azoknak az unokái a randalírozók, akik a 60-as években érkeztek az országba, így szerencsére nem a mi odavándorlóinkra célozgatnak. Azok a gyerekek, akik itt születtek és itt vannak Romániában (mert például itt hagyták őket külföldre ment szüleik), nem tüntetnek, mert egyre kevesebben vannak, így meglehet, hogy nincs meg az a kritikus tömeg, amely nélkül még az atombomba sem robban fel (nemhogy a puliszka). Aztán nálunk fél évig rendes kormány sem volt, ugyan ki ellen tüntettek volna?
Emmanuel Macron (jobbról) franciaországi rendfenntartókkal tárgyal. Fotó: Facebook / Emmanuel Macron
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
