Jó termést takarítottak be idén a háromszéki gazdák, az értékesítési árak azonban elmaradnak a várakozásoktól. A burgonyapiacot a déli megyék túlkínálata és az ipari burgonya fogyasztóiként való piacra öntése nyomta le, miközben az üzemanyag, a műtrágya, a növényvédő szerek és a tárolás költségei emelkedtek. A kilátásokról, gabonapiacról, öntözésről és a támogatások szerepéről Mucsi Mihály kézdivásárhelyi mezőgazdálkodóval, kertészmérnökkel, nyugalmazott cégvezetővel beszélgettünk.
– Hogyan alakult az idei mezőgazdasági év Háromszéken?
– A terméseredmények szempontjából jobb évünk volt, mint tavaly. Még ott is nagyobbak voltak az átlaghozamok, ahol nem öntöztünk, az öntözött területeken pedig elégedettek lehetünk a terméssel. A gond nem a mennyiséggel, hanem az értékesítéssel van. A burgonyáért nem kapjuk meg azt az árat, amelyre számítottunk. Jó termést előállítani önmagában nem elég: annak az előállítási költségeket is fedeznie kellene. Most éppen ez kérdéses.
– Miért indult idén ilyen alacsonyan a burgonya felvásárlási ára?
– Elsősorban a déli megyék miatt. Ott nagy területen termesztenek burgonyát, sokat öntöztek, és nagyon jó hozamokat értek el. Amikor Kovászna, Hargita és Brassó megye gazdái megkezdték volna az értékesítést, délen még rengeteg burgonya várt felszedésre. A felvásárlók az ott kialakult árakból indulnak ki, így a túlkínálat a mi lehetőségeinket is meghatározta.
Ehhez társult egy másik, még súlyosabb probléma. Délen jelentős mennyiségű, kifejezetten ipari feldolgozásra termesztett burgonya maradt a termelők nyakán, amit a feldolgozók minőségi okokból nem vettek át. Ezek speciális, hasábburgonya- vagy csipszgyártásra szánt fajták, nem a nálunk hagyományosan termesztett étkezési burgonyák. Az elutasított mennyiség azonban mégis az étkezési burgonya piacán jelent meg. A meleg idő és a megfelelő tárolók hiánya miatt sokan szinte bármilyen áron megszabadultak tőle. Ez tovább nyomta lefelé a felvásárlási árakat.
Hagymaültetvény Bélafalva határában. Van fiatal gazda, aki zöldségtermesztéssel is bővíti tevékenységi körét.
– Van remény arra, hogy a következő hetekben emelkedjenek az árak?
– Már érzékelhető némi javulás. Aki megteheti, annak azt tanácsolom, hogy megfelelő tárolóban igyekezzen még egy, akár két hónapig tartani a burgonyát. A déli készletek fokozatosan elfogynak, és akiknek nincs megfelelő tárolójuk, kénytelenek lesznek értékesíteni. Mi legalább 1,50–1,60 lejes kilogrammonkénti árban reménykedünk, bár biztos előrejelzést erre nem lehet adni.
Ebben a távlatban a nyugat-európai helyzet is kedvezhet nekünk. A szárazság több helyen csökkentette a hozamokat, a tavalyi értékesítési nehézségek után pedig sok ottani gazda kisebb területre ültetett burgonyát. Tavaly volt, aki szinte ingyen vagy akár ingyen is adta a termését, csak hogy szabaduljon tőle. Ha viszont ott kisebb a kínálat, és nálunk is fogynak a készletek, ez javíthat a háromszéki termelők helyzetén. A kivárás azonban csak annak megoldás, akinek tárolója és pénzügyi tartaléka is van. Aki nem tudja megfelelő hőmérsékleten tartani a készleteit, annak a minőségromlás kockázatával is számolnia kell. Nem mindegy tehát, hogy valaki kényszerből ad el most, vagy megengedheti magának, hogy kivárja a kedvezőbb piaci helyzetet.
– Mennyivel kevesebbet fizettek idén a burgonyáért, mint korábban? Fedezi ez a termelési költségeket?
– Szeptemberben a szupermarketek kilogrammonként 40–50 banival kevesebbet adtak, mint tavaly ilyenkor, a két évvel ezelőtti árhoz képest pedig 80–90 bani a különbség. Közben minden drágult: az üzemanyag, a műtrágya, a növényvédő szerek, a bérek, az áram. Az öntözés üzemanyagot fogyaszt, a tárolás pedig villamos energiát. A szeptemberi melegben folyamatosan járattuk a hűtőket; nálunk előfordult, hogy a teljesítményfelvétel meghaladta óránként a száz kilowattot. A burgonya minőségének megőrzése tehát további pénzbe kerül. A termelőnek nemcsak a betakarításig vannak kiadásai, hanem az eladásig is. A mostani alacsony árak mellett nagyon nehéz gazdaságosan működni.
A pityóka ára most nem kedvező, várni kell az eladással
A búzával sem jobb a helyzet
– Hasonló a helyzet a búza piacán?
– Igen. Aratáskor 75–85 banit kínáltak egy kilogramm búzáért, és utána sem indult meg rögtön az áremelkedés. Most már van elmozdulás: én is adok el búzát, és a felvásárlási ár átlépte az egy lejt. A kikötői árakkal azonban óvatosan kell összehasonlítani a helyi felvásárlási árakat, mert a gabonát oda el is kell szállítani. A gázolaj, az úthasználati díjak és a fuvarozás egyéb költségei jelentősek.
A korábbi tapasztalatunk szerint áprilisban jobb árat lehet kapni a búzáért, mint aratáskor. Ezért tároltuk, ha lehetőségünk volt rá. Most viszont sok gazda nem tud várni. A hiteleket, a földbérleti díjakat, a növényvédő szerek ellenértékét, az alkalmazottak és a burgonyaszedésnél dolgozó napszámosok bérét most kell kifizetni. A szerződések határideje nem igazodik a terményárakhoz. Hiába gondoljuk, hogy tavasszal többet ér majd a búza, ha ősszel kell a pénz. A felvásárlók ezt a kényszerhelyzetet is érzékelik. Létfontosságú tehát a mezőgazdaságban is a forgótőke: aki nem tudja finanszírozni a következő hónapokat, az nem élhet a későbbi áremelkedés lehetőségével. A tárolás csak akkor jelent valódi előnyt, ha közben biztosítani tudjuk a gazdaság működését minden esedékes kifizetéssel együtt.
Versenyelőnyben az ukránok
– Az ukrán gabona jelenléte mennyire befolyásolja a romániai termelők lehetőségeit?
– Moldvai gazdatársainktól olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy nehezen tudják elszállíttatni a gabonájukat. Elmondásuk szerint jelentős vasúti kapacitást kötöttek le az ukrán gabona szállítására, így a romániai termények késve jutnak el a kikötőbe. Ez a felvásárlók kifizetéseit is akadályozhatja. Nem tudom, milyen döntések állnak mögötte, de a gazdák körében komoly elégedetlenséget okoz.
A versenyfeltételek sem feltétlenül azonosak. Ukrajnában kiváló minőségű, termékeny fekete földek vannak, amelyek magas hozamokat tesznek lehetővé. A növényvédő szerekre vonatkozó előírások különbségeit is gyakran felvetik a gazdák: az uniós termelőnek számos korlátozást be kell tartania, és ezek költségekkel járnak. Ha az importtermény más feltételek mellett készül, az versenyhátrányt jelenthet számunkra.
Hallani olyan értesüléseket is, hogy az oroszok által elfoglalt ukrajnai területek gabonakészleteiből alacsony áron értékesítettek. Ezt nem tudom megerősíteni, szóbeszédként kezelem. A termelőnek ugyanakkor minden piaci mozgást figyelnie kell, mert az értékesítés időpontja sokszor meghatározza az egész év eredményét.
A mezőgazdaságban a természet diktál és nem a politikum kénye-kedve
Az öntözés ára
– Az öntözéshez szükséges gázolaj mekkora terhet ró a gazdaságára?
– Júniusban több mint tízezer liter gázolajat használtam el kizárólag öntözésre. Ebben nincs benne a traktorok, a szállítás vagy a többi mezőgazdasági munka fogyasztása. A kutaknál gázolajjal működő áramfejlesztőket használunk. Ráadásul új generátorokat is vásároltunk, és jelentős összegeket fektettünk az öntözési rendszerbe. A tavalyi időjárás megmutatta, milyen kockázatos kizárólag a csapadékra hagyatkozni. Idén a beruházásnak meglett az eredménye, hiszen jók a hozamok. Most az a kérdés, hogy a termény ára fedezi-e ezt a ráfordítást?
– A mezőgazdasági gázolaj áfamentességéről, illetve a közvetlenül a töltőállomáson érvényesíthető támogatásról is szó esett. Mit várnak ettől?
– Elsősorban gyors intézkedést. Hallottunk az áfamentesség és a közvetlen támogatás lehetőségéről, de a kérdés az, mikor valósul meg. Mi a nyári öntözéshez szükséges üzemanyagot már megvásároltuk és elhasználtuk. Most pedig következnek az őszi szántások és más munkálatok, amelyekhez ismét gázolaj kell. A mezőgazdaság nem tud várni: ha egy intézkedés későn lép életbe, már nem segít abban, hogy a gazda időben finanszírozza az adott munkát. Az ígéret önmagában nem tölti meg a traktor tartályát. Ráadásul az üzemanyag nem egyetlen munkafolyamat költsége. A szántásnál, a vetésnél, a növényvédelemnél és a betakarításnál egyaránt szükség van rá, az öntözés pedig a nyári hónapokban különösen sokat fogyaszt. Ezért a támogatás időpontja majdnem olyan fontos, mint az összege.
– Vízkészletek szempontjából milyen helyzetben van Felső-Háromszék?
– Szerencsére van vizünk. A medencét hegyek veszik körül, a hegyekből érkező víz beszivárog a talajba, és jelentős készleteket biztosít. Nem az a legnagyobb gond, hogy nincs víz, hanem az, hogy nem tudjuk megfelelően összegyűjteni és hasznosítani. Sok víz egyszerűen elfolyik mellettünk. Közös gondolkodásra, összefogásra és közigazgatási döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy kisebb tározókat alakítsunk ki a vízfolyások mentén. Régóta szorgalmazom ezt. A Feketeügy mentén, például a nyujtódi részeken is vannak kevésbé értékes, burgonyatermesztésre nem különösebben alkalmas földek. Ezeken víztározó tavakat lehetne kialakítani. Nemcsak az öntözést szolgálnák: élőhelyet adnának a madaraknak, halaknak, turisztikai lehetőségeket teremtenének, és a helyi mikroklímára is kedvező hatással lehetnének. Véleményem szerint a vízfelületek a páratartalmat és a környezet hőmérsékletét is befolyásolhatnák. Ez nem egyetlen gazdaság ügye, hanem az egész térségé. A lehetőségekről évek óta beszélünk, de a megvalósításhoz hiányzik a közös akarat. Egy-egy termelő saját kutakkal és berendezésekkel csak a saját területének vízellátását oldhatja meg. A vízfolyások mentén kialakított tározók viszont több gazdaságot is szolgálhatnának, és csökkenthetnék a száraz időszakok kiszolgáltatottságát. Érdemes lenne végre térségi szinten foglalkozni ezzel.
Áradás által elöntött terület Nyújtódon – a vízkészletek helyben tartása azegész térség közös ügye kell legyen
Támogatásokra várva
– Mi történik, ha az ígért támogatások késnek vagy elmaradnak? Sokan úgy gondolják, a támogatás a gazda nyereségét növeli.
– Ez félreértés. A támogatás sok esetben nem nyereség, hanem kiegészíti azt az összeget, amelyet a termelőnek meg kellene kapnia ahhoz, hogy fedezze a költségeit. Ha minden ráfordítást teljes egészében be kellene építenünk a termény árába, a fogyasztó jóval többet fizetne a burgonyáért, a búzából készült termékekért, a húsért és más élelmiszerekért. A támogatás tehát közvetve a fogyasztót is védi.
Ha nem érkezik meg időben, a gazda nem biztos, hogy meg tudja venni a szükséges anyagokat vagy el tudja végezni a munkát. A növény nem vár: akkor kell vetni, műtrágyázni és szántani, amikor annak ideje van. Ha pedig a termelő saját pénzből vagy hitelből mindent elvégez, de a bevétel nem fedezi a kiadásokat, előbb-utóbb felmerül, hogy folytatható-e a gazdálkodás. Vagy magasabb árra lenne szükség, vagy egyesek kénytelenek felhagyni a termeléssel. Egyik sem jó a fogyasztónak. Nem lehet úgy tekinteni a mezőgazdaságra, mintha a termelőknek korlátlan tartalékaik lennének. A támogatás sok esetben azt teszi lehetővé, hogy egyáltalán folytassuk a munkát, miközben az élelmiszer ára a vásárlók számára is elfogadható marad. A termelő és a fogyasztó érdeke ezen a ponton nem ellentétes.
– Attól tart, hogy a gazdák felhagynak a termeléssel, és parlagon maradnak a földek?
– Háromszéken egyelőre nem ezt tapasztaljuk. Itt az emberek ragaszkodnak a földhöz, tudják az értékét. Ha valaki abbahagyja a gazdálkodást, általában akad más, aki átvenné a területet. Különösen a fiatal gazdák között vannak olyanok, akik uniós pályázatokat nyertek, és a vállalásaik teljesítéséhez növelni szeretnék a területüket, esetleg gabona helyett zöldséget termesztenének. Sokszor várják is a lehetőséget új földek bérbevételére. Kovászna megyében ezért szerencsére nem látunk jelentős parlagon hagyott területeket.
A gazdaságok pénzügyi helyzete ettől még nehéz. A földbérleti szerződések hosszú időre, gyakran akár hét évre szólnak, a tulajdonos pedig joggal várja a megállapodott bérleti díjat. Az alkalmazottak bérét ugyanúgy fizetni kell. Ha a termények ára csökken, ezek a kötelezettségek akkor sem csökkennek automatikusan. A gazdának mindenképpen elő kell teremtenie a pénzt.
Háromszéken nem hagyják parlangon a földeket
Egyre drágább a műtrágya is
– Régebben már ősszel megvásárolta a következő évi műtrágyát és növényvédő szereket. Ma is megengedheti ezt magának?
– Amikor jobban ment a gazdálkodás, a burgonya eladása után előre megvásároltam a következő évhez szükséges anyagok jelentős részét. Ősszel még volt készlet, és gyakran alacsonyabb áron lehetett vásárolni, mint az új évben. Így valamennyire kivédtük a drágulást, és biztosabban tervezhettünk.
Most azonban a hiteleket, a földbérleti díjakat és a többi kiadást kell rendezni. Nincs arra pénz, hogy nagy készleteket halmozzunk fel a következő évre. A repcéhez és az őszi búzához szükséges műtrágyát persze meg kellett venni, akármilyen drága is. A munkálatok időpontját nem lehet a kedvezőbb árakhoz igazítani. Amit most kell kijuttatni, azt nem halaszthatjuk tavaszra. Ez a gazdálkodás egyik legnagyobb ellentmondása: a termeléshez szükséges anyagokat akkor kell megvennünk, amikor szükséges, a terményt pedig gyakran akkor kell eladnunk, amikor pénzre van szükségünk, nem akkor, amikor jó az ára.
– A műtrágyaellátás és a hazai gyártás helyzete mennyire aggasztó?
– Nagyon. Orosz, kínai, marokkói és egyiptomi műtrágya is van a piacon, de a kereskedelmi korlátozások, a szállítás és az energiaárak mind befolyásolják az ellátást. Különösen a nitrogénműtrágyák előállítása kérdéses, mert ahhoz sok földgáz kell. A karbamid fontos a mezőgazdaságban, és ha akadozik a gyártása, az az árakban is megjelenhet. (A világ legnagyobb karbamid-exportőrei Oroszország, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és Egyiptom – szerk. megj.)
A marosvásárhelyi műtrágyagyárról azt hallottuk, hogy a magas gázárak és a gázbeszerzés körüli problémák miatt nem gazdaságos a termelés. A téli lakossági gázellátás biztosítása is fontos szempont. Ha a hazai gyártás nem működik megfelelően, még inkább importra szorulunk, ami bizonytalanságot jelent. A műtrágya már most is sokba kerül. De hogy lehessen látni a drágulás mértékét: a műtrágyaárak egy év leforgása alatt 10-től 53 százalékig nőttek, a nitrogéntartalmúaknál a legnagyobb mértékű a drágulás. És úgy néz ki, nem áll meg a tendencia!
Őszi betakarítás
Muszáj bizakodni
– Ennyi nehézség közepette milyen várakozásokkal tekint a következő év elé?
– A mezőgazdász születésénél fogva optimista. Gondolja el: ki az, aki sok pénzt fektet a talaj-előkészítésbe, a vetésbe, a növényápolásba, az öntözésbe úgy, hogy nem tudja, milyen lesz az időjárás, mekkora termést takarít be, és mennyit kap érte? A mezőgazdász látatlanban, bizonytalanságban dolgozik. Amikor elkezdjük az évet, nem tudjuk, mit hoz a piac, mégis újra nekifogunk.
Most is abban bízunk, hogy emelkedik a burgonya ára, javulnak a gabona értékesítési lehetőségei, és a támogatások időben megérkeznek. A tapasztalat megtanít arra, hogy vannak jobb és rosszabb évek, de ha nem hinnénk a következőben, nem tudnánk ezt a munkát végezni. Mi mindig optimisták voltunk, és azok is maradunk. Változás biztosan lesz – csak azt nem tudjuk, milyen irányba.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
