A Magyar Banda SepsiszentgyörgyönAhol zenélnek, a közönség közösséggé válik

Bőrdzseki, pulóver, fekete napszemüveg, pantalló, népviseleti darabokkal kiegészített civil ruházat. Ez mind a Magyar Banda. Külső megjelenésüktől függetlenül a hagyományos népi muzsikálás éppen annyira jól áll nekik, mint a szépségkirálynő fején a korona. Ennek titka, hogy az együttes tagjai szüleik által beleszülettek a népzenébe, nem volt különös, ha az adott kor legelismertebb népzenei előadóművészei, a népi kultúrában otthonosan mozgó neves szakemberek fordultak meg rendszeresen otthonaikban, ahol napi szinten szólt a népzene és az ének. Ifj. Szerényi Béla, a Magyar Banda alapítója, énekese, többféle hangszer megszólaltatója (a pop-rock világában frontembernek neveznék) is olyan családban nőtt fel, ahonnan egyenesen vezetett az út a népzene autentikus és magas szintű művelése felé. Édesanyja népdalénekes, édesapja, Szerényi Béla Martin György- és Erdélyi Zsuzsanna-díjas előadóművész, hangszerkészítő mester, a neves Óbudai Népzenei Iskola jelenlegi igazgatója.

Mindig elegánsan. Forrás: Magyar Banda

A gyökerek

– Elég az, ha valaki beleszületik a népzenébe, hogy később bármilyen hangzásvilághoz nyúl, ebből táplálkozzék? 
– A zenekarból legtöbben valóban beleszülettünk ebbe a kultúrába. Szüleinktől örököltük, nekünk nagyon nagy többlet származott abból, hogy otthon népzene szól, szüleink énekelnek, muzsikálnak, és az éppen aktuális neves, elismert előadóművészek fordulnak meg az otthonunkban, együtt próbálnak, muzsikálnak, énekelnek. Ezt hoztuk magunkkal, és ezt visszük tovább tanítás által is, hisz korábban tanítottam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, jelenleg is oktatok az Óbudai Népzenei Iskolában tekerőlantot és furulyát.

– A sokirányú Magyar Banda muzsikálását többen és többféleképpen kategorizálják. Mondják pop-rock stílusúnak, kortársnak, modern népzenének, aktuálisan hagyományosnak, innovatív népi zenének. Talán nem is a műfaji besorolás a fontos, hanem az a szándék, ahogyan az autentikus magyar népzenét átemelitek minden korosztályi akadályon, a lába elé terítitek a más hangzásvilágot kedvelőknek is.
– A népzene az alap számomra, azzal kelek, azzal fekszem. Azoktól tanultam a legtöbbet, akik mellett felnőttem, akik később a mestereim voltak az akadémián. Ott nagyon sok időt töltöttem a klasszikus zeneszerzés és a dzsessz tanszéken is, próbáltam az időmet arra fordítani, hogy minél több aspektusban elmélyítsem a tanulmányaimat.

A Bandában én írom a zenéket, a szövegeket, ez nem tudatosan kezdődött, a kettő összefonódik. Nagyon fontos meghatározni, mi a célja az embernek a muzsikálással. Az, amit éppen játszik, az hova kerül. Táncházban zenél vagy színpadon. A táncházban hosszú táncrendek vannak, oda komoly repertoárral kell készülni, figyelni a táncosok figuráira, a lábuk alá húzni. Ezzel ellentétben a színpadi muzsikáláshoz olyan összeállításokat kell készíteni, amelyek révén egyenként néhány percben kell megmutatni azt a csodagyönyörűséget, amit az ember egész életében tanul és egész életében művel. Úgy kell megmutatni a szívünk legbelsejét, hogy az a közönséget is lekösse és a közönségből közösséget tudjon teremteni. Ha ez sikerül, akkor az a muzsika elérte a célját. De ehhez nagyon komoly, átgondolt koncepcióra van szükség, mert ott nem elég, hogy egymás után muzsikáljuk a nótákat, nincs másfél, két óra arra, mint egy táncházban, hogy jó hangulatot teremtsünk. Ezt a koncepcióbeli különbséget kell tudni átugrani. Aki előadó-művészetre adja a fejét, annak muszáj erre időt, energiát, fantáziát fordítania.

Ifj. Szerényi Béla belenőtt a népzenébe. Forrás: Facebook / Magyar Banda

Saját úton, mégis hagyományosan

A Magyar Banda dalainak szövegét ifj. Szerényi Béla írja. Azt mondja, ez nem rendhagyó, hisz az egész magyar nyelvterületen a hagyományőrző énekesek, adatközlők, akiktől tanult, az éppen aktuális lelkiállapotukhoz igazították a szövegeket, improvizáltak, a saját életüket énekelték meg. ű

– Amit mi koncerten játszunk, az gyakorlatilag autentikus népzene, én csak annyit teszek hozzá, hogy saját szövegeket írok. Ez nem egy ördögtől való dolog, hogy az ember saját szöveget énekel, hisz pontosan attól válik ez önazonossá. Ha e mellé az ember bele tudja csempészni a gyönyörű régi énekeket, és azokkal is éppúgy meg tudom énekeltetni a közönséget, mint a saját szövegeimmel, akkor ez a kettő összefonódik. 

– A Magyar Banda mindenkit megszólít. Úgy vélik, mindegy, hogy a népzene milyen hangzásvilág köntösében nyilvánul meg, mindenkit megérint. Erre a különböző műfaji próbálkozások által jöttetek rá, vagy érzésből?
– Mi elkezdtük színpadra vinni azt a muzsikát, amit a legjobban szeretünk, és ennek az volt a hozadéka, amire mi magunk is csak utólag figyeltünk fel, döbbentünk rá, hogy nemcsak azok az emberek jönnek be a koncertjeinkre, akik népzenével, néptánccal foglalkoznak, hanem a kívülállók is ugyan­olyan kedvvel éneklik ezeket a dalokat, mint azok, akik akár évtizedek óta ebben a kultúrában érzik jól magukat. Ez nem csak a különböző érdeklődési területekre vonatkozik, az életkori sokszínűségben is megmutatkozik, kisgyermekek és idősek is megfordulnak a koncertjeinken, és mindenki ugyanolyan jókedvvel tud velünk együtt mulatni. Számunkra ez a legnagyobb siker, és ez jelenti a legnagyobb örömet, hogy mindenhol ezt az energiát kapjuk a közönségtől.

Szombaton 20 órától a Sepsi Aréna nagyszínpadán lép fel a Magyar Banda: Szilágyi Márton (hegedű), Fekete Márton (brácsa), Zimber Ferenc (cimbalom), Tóth Máté (bőgő), ifj. Szerényi Béla (ének, furulya), valamint Laky Eszter és Koszta Évi (ének). A „frontember” lapunknak azt mondta, meglepetésekkel is készülnek, nagy bulit fognak csapni, ahol „mindenki sírhat és nevethet is, amihez kedve tartja, de az biztos, szem nem marad szárazon”.