Népi kézműves alkotásokat zsűriztek SepsiszentgyörgyönEgyre több az igényes és míves termék

November 4-én és 5-én két napra festett bútorok, hímzett és szőtt alkotások, különböző vidékek viseletdarabjai, bőrműves termékek, szalmatárgyak, nemezelt munkák, népi hangszerek és a népi mesterségeket, kézműves szakágakat a legkülönbözőbb módon társító, egyiket a másikkal ötvöző tárgyak borították be a Míves Ház közösségi termét. Az alkotások számot kaptak és rendre kerültek a zsűri asztalára, ahol egyenként kézbe vették ezeket, alaposan megvizsgálták az anyagot, a mintakincset, azok elhelyezését, színvilágát. A hagyományos kategóriánál a forráshoz való igazodást is értékelték, a modern kategóriánál említettek mellett az egyedi megoldásokat, a használhatóságot is figyelembe vették. Ez csupán néhány a szempontok közül, amelyeket a zsűri értékelt, véleményezett, amikor meghozta a döntést, hogy a tárgyat elfogadja és besorolja a megfelelő minősítés alá, illetve elutasítja az adott tárgyat. A szervezőcsapat munkatársai rögzítették az észrevételeket, hogy mi az adott alkotás erőssége, gyenge pontja, illetve hol kellene még javítani, és az így született értékelést eljuttatják az alkotókhoz.

Hagyományos és modern

A hagyományőrzéssel és a néphagyomány gondozásával kapcsolatos állami feladatokat Magyarországon a Hagyományok Háza látja el. A népi iparművészeti minősítés céljából benyújtott alkotások véleményezését azóta szervezik Erdélyben is, amióta előbb hálózati partnerként, 2019 óta pedig önálló intézményként működik az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány. A minősítési folyamat két alapkategóriában történik: hagyományos és modern. Ezek jellemzőiről és a sepsiszentgyörgyi zsűrizés tapasztalatairól Beszprémy Katalin hímző népművészt, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületének elnökét, az idei Prima Primissima díj Magyar népművészet és közművelődés kategóriás jelöltjét kérdeztük. 

Beszprémy Katalin: Az elfogadott tárgyak közül a hagyományos szinte egy rekonstrukciója, másolata az eredetinek, ezen belül megkülönböztetünk mesterremeket és míves terméket. A mesterremek nagyon egyedi, nem igazán lehet abból sorozatot gyártani, tökéletes, míves és egyedi. A míves termék szintén tökéletes és míves, de sorozatgyártásra alkalmas. Amikor a zsűri az alkotást kísérő lapot kitölti, be kell jelölni, hogy az illető egy évben mennyit akar ebből készíteni és forgalmazni, és annyi pávás matricát kap, azt ráragaszthatja a tárgyára, és akkor ezzel is jelölheti, hogy ez egy zsűrizett, minősített termék. Vannak kézművesek, akik ebből akarnak megélni, számukra ez különösen fontos, és az is számít, hogy Magyarországon az ilyen terméket áfamentesen lehet eladni. Fontos, hogy ellenőrizhetően kézműves munka lesz minden darab, hiszen a címkén lévő szám alapján minden példány visszakereshető. 

A modern kategóriájú termékekkel az a cél, hogy a környezetünkben, mai lakáskultúránkban lehessen a hagyományos termékeket használni, szeretni. Nyilván ez nem műtárgymásolatot jelent, hanem funkciójában, színvilágában korunk elvárásaihoz illeszthető tárgyakról van szó, amelyek olyan szempontból hitelesek, hogy valamelyik tájegységi kultúrára jellemzőek, de mégis modernek. A hitelesség, jellemzősség azt jelenti, hogy fel lehessen ismerni a tárgyon, hogy mi volt az ihlető forrás, lehet az formavilág, színvilág, motívumvilág, és egészen új tárgy is lehet. Itt is van mesterremek és míves termék minősítés. A mesterremek itt is az egyediséget mutatja, a míves termék azt, hogy ezt sokszorosítani lehet. 

Ez a minősítési folyamat elvezethet a népi iparművész cím elnyeréséhez egy adott szakágban, ehhez az alkotónak három évig folyamatosan kell zsűriztetnie, mert ezzel a bírálóbizottság azt méri fel, hogy annak az alkotónak van kitartása, nyomon lehet követni a szakmai fejlődését. Ha valamelyik szakágon belül három éven keresztül elfogadottá válnak a munkái, utána kérvényezheti a Hagyományok Háza főigazgatójánál, hogy népi iparművész lehessen, ehhez még be kell küldenie öt tárgyat, amelyekre a leginkább büszke, mert ott még egy bizottság, a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület ezt megnézi. Ha ezek megfelelő színvonalúak, akkor megkapja az illető a népi iparművész címet, ami egy rang.

 Míves alkotások borították be a Míves Ház közösségi termét

Az ízlésesség, az esztétikai igényesség kötelező

Látjuk, hogy nem könnyű rangot szerezni a kézműves szakmában, mégis vannak, akik fontosnak tartják, sokan pedig leginkább a szakmai vélemény miatt jelentkeznek, hogy felmérjék, jó úton haladnak-e. A sepsiszentgyörgyi minősítésen megjelent alkotások nem egyforma színvonalon képviseltek egy-egy kézművesmesterséget, a nemezelők például kevésbé voltak sikeresek, de ennek oka, hogy a mestermunkákat beválogatták a budapesti Néprajzi Múzeumban október 28-án megnyílt Élő Népművészet kiállításra, remekeltek viszont a bútorfestők, nagyon sok míves munkával jelentkeztek – mondta Beszprémy Katalin. Templomok mennyezeti kazettái alapján szép számban készültek lakásban használható táblaképek, népi ékszerekből is több darabot nyújtottak be, volt, amelyiknél a gyöngyfűzés, másiknál a ráillesztett hímzett darab képviselte a hagyományos elemet.

Ennyi míves termék láttán felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk a vásárokban megjelenő kézműves tárgyakhoz, hisz nem lehetünk mindannyian képzettek ezen a téren, ha pedig valamiről azt gondoljuk, hogy talán az az igazi míves termék, lehet, hogy a magas ára miatt nem tudjuk megvásárolni. Beszprémy Katalin szerint valóban igen vegyesek a vásárok, vannak közülük igen magas színvonalúak, azokon általában mesterségbemutatót is tartanak, de az ízlésesség, az esztétikai igényesség elvárható, kötelező minden kézműves terméknél. 

A cél: jobbítani

Ahhoz, hogy egy magas színvonalú tárgy készüljön, nagyon sok elméleti és gyakorlati ismeretnek kellene összefonódnia, és ez nem mindig adott – véli László Eszter, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kolozsvári területi irodájának vezetője. Szerinte az a legnagyobb erőssége a zsűrizésnek, hogy ebben a folyamatban segítséget kapnak az alkotók. Erdélyben jellemző, hogy a közép- és idős kézműves nemzedéknek megvan a mesterségbeli tudása, a hagyományos elemeket ismerik, de ennek a megújítása egy útkeresés minden alkotó életében – mondotta. László Eszter hangsúlyozta, Erdélyben hét éve zsűriznek – korábban a kézművesek Budapestre vitték alkotásaikat minősítés céljából –, és ez idő alatt, akik népi iparművész címet kaptak, nagyon jól képviselik Erdélyt különböző fesztiválokon, az erdélyi civil egyesületeknél is őket foglalkoztatják oktatóként, és vannak, akik ezzel az elismeréssel jól tudnak boldogulni ezen a szakterületen, akár megélhetésüket is tudják ezáltal biztosítani. 

A Sepsiszentgyörgyön tartott zsűrizés elbírálóbizottságának tagjai voltak: Beszprémy Katalin hímző, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületének elnöke, Tóth B. Tinka neme­zelő szakoktató, Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató muzeológus, Fehér Anna hímző, népi iparművész, Demeter Miklós néprajzkutató, fafaragó, hangszerkészítő. A véleményezésre benyújtott tárgyak harmadát a zsűri elutasította, az elfogadottak közül a hagyományos kategóriában tíz mesterremek és negyvenegy míves tárgy minősítés született, a modern kategóriában tizenegy mesterremek és harmincegy míves tárgy. Háromszékről hat alkotó jelentkezett, ketten Sepsiszentgyörgyről, valamint egy-egy kézműves Kézdivásárhelyről, Zaboláról, Erdőfüléből és Köpecről. 

A zsűritagok egybehangzó véleménye: egyre több az igényes és míves alkotás, ami érvényes a hagyományos tárgyakra és a hagyományosból eredő újításokra is. A kézműves tárgyak minősítése nem hálás feladat, vannak, akik megkérdőjelezik a szakmai véleményt, ezt mindenkinek joga elfogadni vagy nem, a cél ellenben minden esetben a jobbítás, olyan irányvonalat képviselni, ami húsz év múlva is megállja a helyét – szögezte le László Eszter.