Bár a köznyelvben szinonimaként használjuk a két megnevezést, a mikológiában két teljesen különböző nemzetséget jelölnek: a tuskógombák az Armillaria, a tőkegombák a Pholiota család tagjai.
Sötétpikkelyes tuskógomba
(Armillaria ostoyae)
Ha azt kérdeznénk, melyik a Föld legnagyobb ismert élőlénye, sokan a kék bálnát, egy mamutfenyőt vagy valamelyik óriási dinoszauruszt említenék. A helyes válasz azonban ennél sokkal meglepőbb: egy gomba. Az amerikai Oregon állam egyik nemzeti erdejében élő, a sötétpikkelyes tuskógomba közeli rokona föld alatti hálózata több száz éves, és akkora területet hálóz be, mint ezer futballpálya. Össztömege pedig, amit a micéliumkötegek tesznek ki, több ezer tonna! De nem kell Oregonig utaznunk ahhoz, hogy ezzel a különleges gombával találkozzunk: Sepsiszentgyörgyön, a tömbházak között is rábukkanhatunk.
A sötétpikkelyes tuskógomba akár 10–15 centiméteresre is megnövesztheti húsbarna, krémszínű vagy sárgás kalapját. Felületét sűrű, érdes, sötét pikkelyek borítják – bár ezeket egy-egy kiadós őszi eső könnyen lemoshatja. Nedves időben a kalap bőre kissé ragadós, az idősebb példányok széle pedig jellegzetesen bordázottá válik. Ha megfordítjuk, sűrű, kezdetben krémszínű lemezeket látunk, amelyek a gomba öregedésével okkeres-barnás árnyalatot vesznek fel. Szívós, rostos tönkjét fehéres, barnás szegélyű gallér díszíti.
A tuskógombák különlegessége, hogy a talajban feketés, gyökérszerű zsinórokkal (úgynevezett rhizomorfákkal) kapcsolódnak az aljzathoz. Ez a föld alatti hálózat elképesztően szívós, akár évszázadokon át képes növekedni és hatalmas tömeget felhalmozni – így jöhetett létre az oregoni rekorder is.
Sepsiszentgyörgyön ritka fajnak számít, eddig mindössze egyetlen termőhelyét sikerült felkutatnom. 2019 őszén bukkantam rá az Új-Szemerja tömbházai között, egy lucfenyő tuskóján, és azóta több évben is hűségesen visszatért: hol a tuskó oldalán, hol a talajfelszín közelében futó gyökereken növeszt néhány termőtestet. Jó eséllyel a város más pontjain is előfordulhat, ahol öreg erdei- vagy lucfenyők maradványai találhatók, hiszen a néhány kilométerre fekvő Rétyi Nyírben már többször is megfigyeltem kéttűs fenyők gyökérzetén.
A sötétpikkelyes tuskógomba ehető, de kizárólag alapos, legalább 20–25 perces hőkezelés (főzés vagy sütés) után fogyasztható, nyersen ugyanis mérgező! Közeli rokonától, a jóval ismertebb és gyakoribb gyűrűs tuskógombától legkönnyebben „lakhelye” alapján különböztethetjük meg: míg az utóbbi elsősorban lombhullató fákon terem, addig a sötétpikkelyes tuskógomba a fenyőket részesíti előnyben. Emellett fehéres gallérja, vaskosabb húsa és sötétebb tónusú pikkelyei is segítenek a felismerésében. Járjanak nyitott szemmel a települések, erdők fenyői alatt, hátha Önöknek is szerencséjük lesz hozzá!
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
