Nem a kis községek emésztenek fel sok pénzt, hanem a nagyvárosok, az állami intézmények és vállalatok – állítja Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármesterét, az RMDSZ stratégiai igazgatóját a Szociáldemokrata Párt által hirtelen bedobott, az RMDSZ által határozottan ellenzett település-összevonási tervek kapcsán arról kérdeztük, hogy mit kellene és mit lehet tenni ebben a helyzetben.
Egyelőre az sem teljesen világos, hogy mit akar a Szociáldemokrata Párt, hiszen tegnapelőtt reggel még csak az 1500 lakosnál kisebb községek eredetileg önkéntes, majd erőszakos összevonásáról beszélt, tegnap már a 3000 lakos alatti községekről és a 10 000 lakos alatti városokról, tegnap délután a 4000, este az 5000 lakosnál kevesebbet számláló településekről; konkrét terv még nincs, amiről véleményt lehessen mondani, csak egyfajta kapkodás – érzékeltette az összevisszaságot Antal Árpád. Kiindulópontként leszögezte: az RMDSZ álláspontját két nemzetközi, Románia által aláírt és ratifikált egyezmény, valamint egy hazai törvény is erősíti; ezek nem teszik lehetővé, hogy csak úgy elkezdjenek összevonni önkormányzatokat. Előbbiek a kisebbségeket védik, az arányokat, anyanyelv-használati jogokat, utóbbinak egy szakasza – ami annak idején az RMDSZ kezdeményezésére került be – pedig tételesen is kimondja, hogy nem lehet olyan közigazgatási átszervezéseket végrehajtani, amelyek célja vagy eredménye az etnikai arányok átalakítása legyen.
Véleménye szerint bármilyen átszervezésnél azt kellene nézni, hogy jót vagy rosszat hoz az embereknek. A szórványban egyértelmű veszély a magyar települések önállóságának megszüntetése, de Háromszéken sem jelent előrelépést, ha például Kommandót Kovásznához csatolnák, hiszen az a húsz kilométeres távolság 40–50 percnyi utazást jelent, de az is előfordulhat, hogy télen járhatatlanná válik az út.
Fordítva ülünk a lóra, ha a kistelepülésekkel kezdjük – állítja az elöljáró. Az 1500 lakosnál kisebb községek összevonása mintegy 460 000 embert érintene, és nagyjából 70–80 millió eurós megtakarítást hozna. Ez soknak tűnik, de Bukarestben 160–170 millióból épül a Dinamo Stadion. Akkor most azért nehezítsük meg a falusiak életét – mert az összevonás nem csupán a polgármesteri hivatalokat, hanem a tanintézményeket is érintené, ezek nagyobb távolságra kerülnének a kistelepüléseken élőktől –, hogy Bukarestet építsük? Tény, hogy a lakosság fogy, és a kis önkormányzatok nem tudnak mindig annyi szakembert foglalkoztatni, hogy minőségi közszolgáltatásokat nyújtsanak, de nem a kisközségek nyelik el a legtöbb pénzt, hanem a nagyvárosok és az állami intézmények, vállalatok, ezekkel kellene kezdeni a spórolást, a kincstárral vagy a dekoncentrált intézményekkel, hiszen egy-egy minisztériumnak három is van egy megyében.
Antal Árpád: nem szabad lemondani a falvakról, a kis közösségekről
Nyilván az önkormányzatok hatékonyságán is lehetne javítani, digitalizálni (Észtországban ezzel kezdték), és átgondolni a feladatokat. Nem kell minden községben jegyző vagy főépítész legyen, mert nincs teljes munkaidőre való elfoglaltságuk, de lehetne bizonyos munkakörökbe közösen alkalmazni szakembereket, egyesületen vagy társuláson keresztül, ezt már a meglévő jogi keretek is megengedik; körjegyzőségek létrehozását például támogatná az RMDSZ.
A pénz elosztásán is lehetne javítani. Bukarest évente 400–500 millió eurót kap többlettámogatásként, a kisebb városok és a községek ennél sokkal kevesebbet, mégis a kicsiket akarják bántani. Kommandón is fogyasztanak áramot, gázt az emberek, telefonálnak is, de ezeknek az ára nagyrészt Bukarestbe megy, ahogy az áfa is. A személyi jövedelemadóból is több marad Bukarestben, mint például Sepsiszentgyörgyön, és egy település gazdasági életképessége attól is függ, hogy mennyi pénz marad helyben. De nem lehet egy kaptafára húzni az összes községet, mert nincs két egyforma helyzet, szociális téren sem, néhol több ilyen gond van, másutt kevesebb. A kétezres években több kisebb község jött létre, és rengeteg pozitív energia szabadult fel azzal, hogy perifériából központtá váltak. Háromszéken ez történt Málnás községgel, amely eltartja magát, három bányától jön pénz a költségvetésébe, de ha most ismét összeolvasztjuk Mikóújfaluval és Sepsibükszáddal, a gazdag kicsit a szegényebb nagyokhoz kötjük hozzá. Az ilyen összevonások csak felerősítik azokat a már meglévő folyamatokat, amelyek a falvak leszakadásához, elnéptelenedéséhez vezetnek, pedig a falvakban sokkal jobb tud lenni az életminőség, mint a nagyvárosokban.
Sepsiszentgyörgyöt közvetlenül nem érinti ez az átszervezési terv, de nem szabad lemondani a falvakról, a kis közösségekről – véli Antal Árpád. Megismételte: minden ilyen döntésnél az embereket kell nézni, a falun élő gyermekeket, szülőket, időseket, a közösség igényeit, és a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, azaz csak azt a problémát kell felsőbb szintre vinni, amit helyben nem tudnak megoldani. Azt határozottan leszögezte, hogy összevonást helyi népszavazások nélkül nem lehet végrehajtani.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
