MindFormersFutball-labda és szavarin

A beszélgetést Fazakas Annamária és Szép Zoltán vezette, viszont mielőtt belevágtak volna az anekdotázásba és mesélésbe, bejátszották a marosvásárhelyi származású énekes-színésznő, Keresztes Ildikó videóüzenetét, aki ritmikus gimnasztikázóként kezdte. A művésznő felelevenítette, hogy Bölöni Laci volt a legszebb fiú a városban, Szabó Kati pedig igazi ikon, végezetül pedig sok egészséget és további sikereket kívánt, hogy a jövőben is öregbítsék Erdély hírét a nagyvilágban. A zágoni kislány és a marosvásárhelyi fiú között 15 év a korkülönbség, mégis figyelemmel követték egymás pályafutását, aztán több évtizeddel ezelőtt mindketten Franciaországot választották otthonuknak, személyesen eddig mégsem találkoztak.

A meghívottak először pályafutásuk kezdetéről meséltek, Szabó Kati felelevenítette, még óvodás volt, amikor Zágonból Onești-re került, ugyanis felfigyeltek mozgékonyságára és hiperaktivitására. „Ekkor még azt sem tudtam, mi az a torna, Zágonban még játék volt az élet” – emlékezett vissza. Az egykori tornász alig 12 évesen négy aranyérmet nyert az ifjúsági Európa-bajnokságon Lyonban. Kedves emlék számára 1983-ban a budapesti felnőtt világbajnokság, ahol csárdásra mutatta be talajgyakorlatát, amellyel szintén a legjobbnak bizonyult: „A helyszínen tartózkodott édesanyám és a bátyám, akik először láttak versenyezni. Úgy éreztem, mintha valami húzott volna felfelé, ezért még többet akartam mutatni magamból.”

Bölöni László elmondta, 12 évesen azt sem tudta pontosan, hányan játszanak egy futballcsapatban. Bár gyerekként kosárlabdázott, jégkorongozott és tornászott is – utóbbi kapcsán vicces történetet mesélt, ugyanis egy talajgyakorlat során leszakadt róla a fehér nadrág –, a vágya mindig az volt, hogy futballista legyen. Jó tanulóként megkapta a szülői engedélyt a sportolásra, és 39 éves koráig űzhette szeretett sportágát, ezzel ellentétben Kati 20 évesen visszavonult a versenyzéstől.

Fazakas Annamária, Szabó Kati, Bölöni László és Szép Zoltán

Szabó Kati számára a Déván töltött időszak emberpróbáló volt, naponta közel nyolc órát töltött edzéssel. „A torna a munkám volt, és arra törekedtem, hogy a lehető legjobban végezzem. Hasonló volt a katonasághoz, viszont fegyelem nélkül nem ment volna” – magyarázta. 1983 és 1984 között 17 alkalommal kapott tízes pontszámot a tökéletesen végrehajtott gyakorlataira. Károlyi Béla edző is szóba került, és vele kapcsolatban megjegyezte: „Soha nem beszélt magyarul velem, csak akkor, amikor az édesanyám meglátogatott.” A szigorú és folyamatos dié­ta végigkísérte a gyerekkorát: „Cukrászdába nem mehettünk, azonban ha néha kiengedtek, két óra alatt képesek voltunk több kilót hízni.” Mind a mai napig a szavarin a kedvence.

Bölöni László visszaemlékezett, hogy nem szerette a Steaua csapatát, amely a védelmi minisztérium kedvence volt, a marosvásárhelyi pedig a „mostohagyermek”. Amikor próbálták leigazolni, több módon húzta az időt, hat rendkívüli feltételt szabott, amelyekről biztosra vette, hogy nem teljesítik. A fővárosi klub meglepetésre mindent elfogadott, „így született meg életem legjobb döntése”. Bölöni hozzátette, néhány hónap elteltével már remekül érezte magát, úgy hozzánőtt a bukaresti alakulat, mint beteg a bothoz. Kiemelte, többnemzetiségű együttesként összetartottak, ugyanakkor Jenei Imre vezetőedzővel kapcsolatban elmondta: a pályán és egymás között magyarul beszéltek, ellenben amikor a hivatalos személyek megjelentek, azonnal átváltottak románra és magázódtak.

A négyszeres olimpiai bajnok Szabó Kati bevallotta, a második és a harmadik helyet sosem szerette, mindig az elsőt akarta. „Zágon messze volt Los Angelestől, viszont a családomra gondoltam. Tizenhat évesen fel sem fogtam igazán a világhírt. A győzelem után csak az járt a fejemben, hogy megmutattam, ki vagyok, azonban holnap már újra kellett kezdenem.” Rajta kívül a világon csak négy tornász volt, aki négy aranyérmet hozott el egyetlen olimpiáról: Keleti Ágnes és a szovjet Larisza Latinyina (1956), a csehszlovák Věra Čáslavská (1968) és az amerikai Simone Biles (2016).

Bölöni László közölte, a legfontosabb mérkőzések előtt a lámpalázat különböző rituálékkal kezelte: ellenőrizte és megzsírozta a stoplikat, kitisztította a cipőit, megmosta a fűzőket, masszírozással lazított, akárcsak a szobatársa, Victor Pițurcă, illetve imádkozott és olvasott, mert mindezek megnyugtatták. „Az izgalom addig tartott, amíg a játékvezető elindította a meccset, onnantól már százszázalékosan a fel­adatra kellett koncentrálni.” Kihangsúlyozta, hogy a tehetség önmagában nem elég, az akaraterő és az ambíció elengedhetetlen, valamint tudatta, a siker komoly áldozatokat követelt a családjától, mivel színésznő felesége a költözések miatt feladta színházi karrierjét.

A vezetőedzőként a portugál és belga élvonalban is bajnoki címet ünneplő szakember elárulta, külföldön mindig magyarul szidta a bírókat, így úszott meg egy komolyabb eltiltást is, mivel a fegyelmi bizottság nem értette a felvételeken elhangzottakat. Szabó Kati felidézte, hogy a felfokozott edzéshelyzetekben gyakran teljesen összekeverte a nyelveket. Bár mindketten évtizedek óta Franciaországban élnek, számukra mégis Erdély jelenti a valódi hazaérkezést. Zárásként megajándékozták egymást: Bölöni László egy dedikált futball-labda tulajdonosa lett, Szabó Kati pedig szavarint kapott.