A végéhez közeledik a 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé sepsiszentgyörgyi, az Erdélyi Művészeti Központban bemutatott kiállítása, ahol a rangos esemény díjazott alkotásaival is találkozhat a nagyérdemű. A következőkben a tíz elismerésben részesült képzőművészhez közelítünk, abban a reményben, hogy az egyes olvasatok újabb, személyes értelmezésekben gyűrűznek tovább.
A G9 nagydíját Akimitsu Tamawake nyerte el Mag című alkotásával. A japán grafikus művészetében az emberi örökség elválaszthatatlanul fonódik össze a természet szövetével. Grafikái mesebeli biztonságában találkozik ember és állatvilág egy súlytalan légkörben. Jellegzetes sajátossága a kávéval színezett thai papír, amely rusztikus atmoszférát kölcsönöz nyomatainak. Ezt a különleges hordozót kísérletező szemlélettel társítja a rézkarc, a hidegtű, a foltmaratás, a chine collé és a spit-bite technikáival. Az alkotó egy ideig speciális oktatási intézményben dolgozott művésztanárként, ezért érzékeny műveiben olyan emberi alakokat fedezhetünk fel, akiknek belső világa nem feltétlenül ragadható meg a hétköznapi kommunikáció eszközeivel. Munkáinak egyik alapvető törekvése, hogy mások sorsának és tapasztalatainak megismerésén keresztül közelebb kerüljünk egymáshoz, és ezáltal mélyebb, tartalmasabb életet élhessünk.

Akimitsu Tamawake: Mag, 2025, rézkarc, hidegtű, foltmaratás, chine collé, spit bite
A Plugor Sándor-díjat, Kovászna Megye Tanácsának elismerését a kanadai Françoise Legris érdemelte ki, aki litográfiáival bizonyítja, mennyire kifejezően tudja közvetíteni ez a technika a rajz plasztikusságát és anyagszerűségét. Grafikáinak tárgyait egykori tulajdonosaikról nevezi el, megőrizve a személyesség kéznyomát. A művész történeteket olvas a közönséges eszközök (munkakesztyűk) szakadásainak és kopásainak barázdái közt, hiszen, akárcsak az arc ráncai, azok sem pusztán az idő lenyomatai, hanem a megélt lét láthatóvá vált rétegei. A figyelem leszűkített színterén arra az eszköz alkalmasságán túlmutató értékére világít rá, amelyet a hétköznapok elfednek. Munkájának jelentősége így nem a létezővel való egyezésben, hanem a tárgy igazságának feltárásában rejlik. Átragyog rajta valami, ami áthat időt és teret, megérintve a nézőt.

Françoise Legris: Michel, 2024, litográfia
Hargita Megye Tanácsának Nagy Imre-díját Jónás Péter kapta. Szigetvár című fametszetében nem egy klasszikus tájképet látunk, ahol minden apró részlet műgonddal tükrözi a látványt, hanem azt a folyamatot, ahogyan az emlékezet az előhívás során szelektál, redukál és átrendez: egyes elemeket mellőz, míg másokat hangsúlyosan kiemel. Gondosan beállított kompozíció helyett egy pillanatfelvétel esetleges kivágását látjuk a környezetükből kiragadott egyszerű tárgyakból. Fametszetében a konstruktív formákat a rétegelt lemez sajátos mintázatával hozza kapcsolatba, feszültségen alapuló harmóniát teremtve az anyag eleven rajzolata, illetve a mérnöki eszközök, az intuitív és a racionális között.

Jónás Péter: Szigetvár, 2025, fametszet
A Nagy Pál-díjat, Maros Megye Tanácsának elismerését Szymon Prandzioch nyerte el, aki a foltmaratás finom tónusátmeneteivel teremt elmélyült, kontemplatív hatást. Meditatív képvilága a láthatatlanból merít, monumentális arányait pedig az ismeretlennel szemben méri. Alkotótevékenységének meghatározó forrása a keresztény szakrális művészet hagyománya, amelyet mai, kortárs hangnemben szólaltat meg újra. Grafikáiban nem hagyományos ikonográfiát látunk, hanem egy személyes spirituális tapasztalatot. Ebben a kontextusban a Nemtudás felhője címet viselő munkáját értelmezhetjük a hit belső bizonyosságának szimbólumaként vagy a Tervezd meg a pihenést című alkotásának az autópályák LED figyelmeztető tábláira hasonlító elemét, mint egy modern memento moriként.

Malgorzata Jozefowicz: Ne felejts el minket, 2024, vegyes technika
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Vizuális Díjában Małgorzata Józefowicz részesült. Grafikájának ösztönösnek ható energiája merít az új vadak nyers és lüktető színvilágából, illetve az art brut akadémikus szabályokat megkerülő, közvetlen kifejezésmódjából. Az összeillesztett alkotás figurái különös kettősséget hordoznak: fejük koponya, míg a testük hús és vér. Groteszk megjelenésük ellenére mégsem félelmet keltenek, sokkal inkább valami bizalmas közelség és játékosság árad belőlük. Talán ezt látják a képek is, amikor előttük állunk, hol elmélyülten szemlélődve, hol egymással beszélgetve. Néznek minket, miközben mi őket, tekintetünk pedig a cím egyszerű kérésében találkozik: Ne felejts el minket.

Nagy Réka: Csapda II, 2025, hidegtű, mezzotinto
Nagy Réka a Partiumi Keresztény Egyetem által felajánlott Partium Díj nyertese. Hidegtű és mezzotinto technikával készült grafikájának széttöredezett, organikusan burjánzó vonalhálózata a figurális ábrázolás és az absztrakció mezsgyéjén lebeg. Munkájában a felismerés bizonytalansága aktív szemlélésre ösztönzi a nézőt, aki az egymást metsző formákból törekszik kitapintani és körvonalazni a testek határait. A kép a képben megjelenő részletben ágak szorítják egymást, akár egy fészekben, amely egyszerre kínálja a menedék biztonságát, ugyanakkor a csapda veszélyét is magában hordozza. A kompozícióban az emberi lét és a természet nem két különálló világként jelenik meg, hanem egymást átszövő, elszakíthatatlan egységként.

Henryk Krolikowski: Mi, 2024, linómetszet
Az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Díjában Henryk Krolikowski részesült. Művészetét a létezés titkai, mindenekelőtt az a nehezen hozzáférhető belső világ inspirálja, amelyet az ember nem szívesen tár fel mások előtt. Linómetszete a jelenlét és az eltűnés köztes, átmeneti állapotát ragadja meg, ahogyan a két statikus ülőalak karakterét fokozatosan beteríti a mechanikus torzulás. Az alkotás címe egy közös identitást jelöl a művész és a mellette felismerhető Magda Szplit, ugyancsak lengyel grafikus között. Nem egy érzelmes pillanatot rögzít, hanem azt a csendes és megbékélt állapotot, amelyben két ember hosszú időn keresztül egymás mellett létezik. Ezek vagyunk mi, sugallják, miközben a metszet vonalai egyszerre építik és bontják le a közös világukat.

Laviv Laura: Üldöztetés, 2025, egyedi technika
A MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület elismerését Laviv Laura érdemelte ki. Számára a kötődés egyfajta vizuális metafora, hiszen a fonalak alkotta kötelék nemcsak a képfelület építőanyaga, hanem az emberi kapcsolatok láthatóvá tett rendszere. Ahogy a topológia azt vizsgálja, hogy a tárgyak alapvető tulajdonságai miként őrződnek meg a folyamatos torzítás alatt, úgy Laura horgoláslenyomata is magára a folytonosság természetére irányítja a figyelmet. Az emlékezet nem képes változatlanul megőrizni a múltat, de éppen ez az átalakulás teszi lehetővé, hogy a múlt az újraalkotás révén ismét átélhetővé váljon. Minden egyes szem kapcsolódik az előzőhöz és alapot teremt a következőnek, míg az érintkezésekből visszaköszön egy ismerős ábrázat.

Diana Drăgan-Chirilă: Liminális topográfiák 2, 2025, digitális nyomat, cliché-verre, fotográfia
Diana Drăgan-Chirilă a Gyergyószárhegyi Művésztelep díját tudhatja magáénak, üveglenyomatában a kísérleti fotográfia találkozik a rajzzal és a festészettel. Erre a különböző médiumok közti átjárásra vonatkoztat a grafikája címében is, hiszen a liminális tér olyan köztes helyszíneket jelöl, mint a lépcsőházak, várótermek és aluljárók. Ezek a hétköznapi színterek egy különös, ambivalens magatartást váltanak ki az egyénből, mert míg a korábbi tájékozódási pontjai részben érvényüket vesztik, addig az újak még nem alakultak ki. Diana a biztonságérzetünket kérdőjelezi meg azáltal, hogy a tenger egyszerre hátborzongató és befogadó katartikus mélységét az ég bársonyos tükröződésével állítja szembe. Ebben a nehezen elviselhető átmenetiségben küzdhet a néző is felszín fölött tartani a lélegzetét.

Toldi Flóra: Torzul I-II-III. 2025, szitanyomat, vegyes technika
Toldi Flóra alkotásával a Pulzus Művésztelep díját nyerte el. Flóra sajátos érzékenységgel tölti fel a kollektív tereket személyes élményeivel. Három váci lakótelepi szobrot invitál tetők alá, gyermeki kíváncsisággal, játékosan közeledve az eltűnt idők köztéri örökségéhez. Otthonos viszonyában a szobrokra rajzos, tétovázó árnyékot vet, nemcsak a térbeliséget emeli ki, hanem fantáziával is felruházza. Sorozatának utolsó eleme megfordul, már az árnyképet látjuk referenciának, és a vaskos, terhelt figura helyett egy könnyedebb ábrázat tekint vissza ránk.
A díjazott alkotások nem egyetlen közös vizuális irányzatot képviselnek, sokkal inkább azt szemléltetik, hogy a grafika ma is egy folyamatosan változó, megújulásra képes műfaj, amely a technikai kísérletezés révén számtalan lehetőséget nyit az egyéni látásmódok kibontakozása előtt.
Lénárt Tamás
művészettörténész
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.