Ilyenkor, tavaszon mindannyiunk othonában már véget ért a nagytakarítás, de a sarjadó fű közül, a virágba boruló patakparton ránk vicsorít a szemét. Ez nem az én szemetem, a te szemeted, az ő szemete, hanem a Mi szemetünk. Mivel ilyen általános, és ennyire jelen van lépten-nyomon, hát megérdemel egy világnapot, már együttérzésből is.
Az a bosszantó, hogy létezik a Föld napja, a tisztaság világnapja, mint egy születésnap, évente egyszer. A dolgos hétköznapok pedig mind csak a szemétnek maradnak: pillepalack az erdőszélen, szeméttel tele zacskó a járdaszélen, és hogy a természetes anyagokat se hagyjuk ki, lovak és kutyák ürüléke mindenfelé.
Örömömre, nemcsak a tavaszi szél, hanem a változás szele is felkavarta mostanában a port. Szelektív szemétgyűjtésre alkalmas tárolók jelentek meg a nagyobb lakónegyedekben, és lassanként mindenki kezdte szétválogatni a szemétfajtákat. A pillepalack külön került a papírtól, csak a törött kisszék keveredett a krumplihéjjal, ruhával, üveggel a régi helyén. Mint minden változás, ez sem ment zökkenők nélkül, mert mindenik típust külön kellett elszállítani, de az emberek értékelték az erőfeszítést, s így az öntudatosabbja külön válogatta hulladékát.
Aztán egy reggel jött a nagy szemetesautó — kora reggel volt, még álmos autóval és álmos sofőrrel —, s mivel senki sem látta, egybeöntötte, és hirtelen összepréselte a gondosan különválogatott szemetet. Így aztán szeméthegyeink egyre magasabbra nőttek, és a tetejüket már felvette a fű, a gaz, azaz beolvadtak az anyatermészetbe.
Egy gyerek magyarázta nemrég: a baj onnan származik, hogy az úton a legtöbb szülő nem szólítja meg csemetéjét, ha szemetel, nem úgy jár el, mint otthon. Vagy előfordul, hogy egészen kicsi gyerekét küldi le a szemeteszacskóval, pedig sejti, hogy az még nem éri el a kuka száját, sőt, ő maga is eldobja bárhol, különösen, ha nem látják.
— Tetszik tudni, a fejekben van a baj — magyarázta a gyerek.
Elgondolkodtam, vajon belül is ennyi szemetünk van, és tovább gyarapítjuk, ha nem szól ránk valaki?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
