A sikert — és az igényt erre a televíziótól igencsak eltérő, élő műfajra — jelzi, hogy a jegyek már a második nap elkeltek, és mindig létszámon felül gyúródtak a kicsik a stúdiótermekben. Jöttek a csoportok óvó és tanító nénikkel, Sepsiszentgyörgyről és a környező falvakból, és jöttek családok és baráti társaságok is. Öt nap alatt összesen húsz bábjátéknak tapsolhattak, és még többet is elbírtak volna, azonban ennyiből áll az egész szakma, összesen hetven végzett magyar bábos dolgozik Erdélyben, és főiskolások, színészek, műszaki személyzet segítsége nélkül ezeket az előadásokat sem tudták volna színpadra vinni — közölte Nagy Kopeczky Kálmán szervező, a Tamási Áron Színház bábtagozatának vezetője, aki azt is kiemelte, hogy hasonló seregszemlére öt éve nem került sor, és azóta ez az első alkalom, ahol a közös gondokat meg lehet vitatni; a minden esti szakmai beszélgetésen kívül nyílt órát és az erdélyi bábszínészképzést elemző összejövetelt is tartottak. Kifelé pedig a teljes eszköztárat felvonultatták: már eleve irodalmi szövegeket, Benedek Elek, Tamási Áron, Arany János, Móra Ferenc meséit, Orbán János Dénes kortárs gyermekregényét, Árgyélus királyfi és a csodaszarvas regéjét dolgozták fel, színészekkel, maszkokkal, hagyományos kesztyűs és dróttal mozgatott, illetve bunraku-bábokkal, árnyjátékkal, verssel, zenével. Volt újszerű és klasszikus megközelítés, nevetés és visszafojtott izgalom, álomszerű és mozgalmas produkció, és még nincs vége. De már elmondható, hogy ez a kis létszámú és kicsiknek szóló szakma nagy teljesítményt nyújt.