Nemcsak a képalkotás, a festészet öröme és szenvedélye tartotta benne ezt a jelenben létezést, emberként is a jelen idő szerelmese volt. Társaságában ritkán lehetett unatkozni, szomorkodni. Jánostól minden borúra álló helyzetben érkezett egy felmentő sereggel felérő tréfa, vicc, utalás, amely egycsapásra pozitívra változtatta a hangulatot. Egy dologban nem ismerte a tréfát: festészetében. Szigorúan rótta napi penzumait: Minden napoddal el kell tudnod számolni — mondta. A világ hívságai nem nagyon érdekelték, lazán, elegánsan két szóban intézte el a kitüntetésekről, díjakról szóló híreket. A jelenben élt, így kívánt szabad maradni. Szerette a pisztrángos vizeket. Valóságos ódákat zengett szülőföldjéről, a ,,még érintetlen" Varságról. A Gyárfás Jenő Képtárban most egy éve rendeztünk neki egyéni kiállítást. Nem tudtuk, mert nem tudhattuk, hogy éltében akkor, utoljára emelünk kalapot művészete, embersége előtt.

Gyászoló művésztársai nevében,

Vargha Mihály