Mert barokk és reneszánsz zenétől, a magyar népzene hangzásvilágán át az afrikai, indiai ritmuskavalkádig felemelő, megtisztító, derűt sugárzó muzsikában volt részünk. Mindezt élvezettel, alázattal, de még több virtuozitással hozta a hét zenész. Balázs Elemérrel a késő éjszakába nyúló fellépés szünetében beszélgettünk.

— Már az első akkordok, ritmusok után érezni, örömzenét játszotok. Hogyan fogalmaznád meg ennek lényegét?

— Szerintem a dzsessz mindenféleképpen örömzene, és én a zenének mindig örültem. Erről szól a zene, ha muzsikálhatunk, ráadásul ebből és ezért élhetünk, és ezzel adhatunk az embereknek is, akkor a muzsika eléri célját. Máskülönben nincs értelme.

— Az öröm mellett azért kell egyéb is. A Balázs Elemér Group zenéjében a dzsessz az alap, vagy az a „hab a tortán"?

— Mindenképpen dzsessz az alapja, hiszen improvizáció van benne. Olyan zenészekkel játszom együtt, akik tudják a dzsessz alaptörvényeit, mindenik tisztában van a műfaj történetével, Miles Davis, John Coltrane a mi Mozartjaink, Bachjaink, őket kell tudni. De ezen túl kell menni. A legújabb lemezünkben a reneszánsz, a barokk zenében kalandozunk el, korábban a magyar népdalban, de még nagyon sok kultúrából táplálkozunk, az improvizáció pedig mindig jelen van a zenénkben. A kérdésben elhangzott „hab a tortán" akkor inkább a különböző zenei stílusok fuzionálását, együttélését jelenti. Fontos dolog, hogy manapság már nincsenek a dzsesszben zárt kapuk, ez egy nagyon beszívó stílus, lüktető, táplálkozó műfaj. Én nagyon nyitott zenésznek tartom magam, de nekem mégis a szving az alap. A Balázs Elemér Group zenéje nagyon változatos, a vokál miatt talán még közvetlenebb, mint általában a dzsessz, ezért is szeretik az emberek.

— Rengeteg az improvizáció a zenétekben. De ezért sokat kell együtt lenni, nem csak a zenében...

— Nagyon jó társasággal dolgozhatom együtt. Winand Gábor és én vagyunk a rangidősök, úgy negyven fölött, de a fiatalok, akik most a harminc év körüli generáció, nagyon együtt vannak. Nagyon jó látni ezt az együttlétet. Ezzel a csapattal most különösen jól megértjük egymást zenében és zenén kívül, de én mindig igyekeztem olyan emberekkel játszani, akik szeretik egymást. Szerintem ez a zenéhez nagyon fontos, az improvizációs műfajhoz pedig még inkább.

— Dobosként — ugye, azt szokták mondani, a dobosok a háttérben vannak — hogyan lehetsz alapítója, meghatározója egy együttesnek?

— Úgy, hogy én nem vagyok dobos. Illetve látszólag „csak" dobolok, de én zenész vagyok, és engem a dallam inspirál. A ritmus persze nagyon fontos, és kiegészítője a zenének, ha lehet mennyiségi arányt mondani, akkor fele-fele. Én hatéves koromban ritmussal kezdtem, és elég merészen belementem a dolgokba, a ritmusról elég sok mindent megtanultam. De még mindig tanulnom kell. Ez soha nem áll meg, mindig lehet fejlődni, a ritmus is végtelen. Mint ahogy a dallam, és én akkor tudok igazán dobon játszani, ha a dallam hozza ki belőlem a ritmust. Komponálok, zongorán is játszom, s bizonyára ezért is a zenészek másképpen állnak hozzám. Igazság szerint akkor jó egy dobos, ha a dallam inspirálja, és nem a ritmus.

— Sepsiszentgyörgyön aktív a dzsesszélet, főleg mióta jó szervezők is vannak. De az itteni fiatal zenészek is jó muzsikát játszanak. Mit ajánlanál számukra?

— Elsősorban azt, hogy nagyon sokat legyenek együtt, gyakoroljanak, zenéljenek, ha nincs fellépés, akkor se hagyják fel. Szeretni, művelni a zenét, vitatkozni, ötleteket adni, és az ember eléri azt, amit akar.

Balázs Elemér Pat Metheny szerint a világ egyik legjobb dobosa. Barátaival a legújabb lemezén reneszánsz és barokk műveket dolgoz fel. Korábban népzenei ihletésű albumuk Magyarországon aranylemez lett. Európa nagy zenei központjaiban lépnek fel. A Balázs Elemér Group tagjai: Hajdú Klára (ének), Winand Gábor (ének), Czibere József (ütős hangszerek), Lamm Dávid (gitár), Soós Márton (nagybőgő), Balázs József (billentyűs hangszerek) és Balázs Elemér (dob).